Sztálinvárosi Hírlap – 1961. július 18.
A mai aszkétizmus
A modern önkínzásnak számos eszköze van. Álljon itt néhány mutatóba:
1. NAPOZÁS. A középkori máglya elkorcsosult maradványa, melyet a mai orleansi szüzek és nem orleansiak teljesen önként vállalnak, hogy másnap részt vegyenek a fél délelőttöt betöltő vállalati barnasági versenyen.
Napozó, fürdőző emberek a városi strandon. /1961
fotó: MTI/Tormai Andor
E szekta tagjai frissen mosott testüket undorító ragacsos olajakkal kenik be, melyre hamar rászáll a por és a korom, miáltal a bekövetkező sütéshez a megfelelő panírozás megvan. Ezután kifekszennek a napra és lassú tűzön sülni kezdenek. Estére bőrük felhólyagzik, ezért éjszaka kénytelenek állva aludni, mint a söröslovak.De másnap büszkén mutatják odakozmált tagjaikat és élvezik, az elismerő pillantásokat. Persze az öröm nem sokáig tart, mert bőrük hamarosan levedlik és kezdhetik az egészet elölről.
2. FÜRDŐZÉS. Az effajta önkínzók tábora is népes. Ők a meleg elől a sztálinvárosi strand mélyhűtött vízébe menekülnek. Már belépéskor kirázza őket a hideg, de nem számít. Pancsolnak, nagyokat sikongatva, míg szájuk lila lesz, foguk a pancsoló kislány ritmusára kocog és testük olyan libabőrös lesz, hogy körmöt lehet vele reszelni. Aztán hazamennek és hidegrázás ellen jó forró teát isznak rummal és amíg szakad róluk a verejték arról álmodoznak, hogy ha a modern orvostudomány megmenti őket az életnek, milyen jókat fürödhetnek még.
Strandolók a képeslapon is…
3. TÁNC. Ezt esténként gyakorolják. Mikor azegész napi rekkenő kánikula után hűvösödni kezd a levegő, betódulnak eg ykellemesen előmelegített helyiségbe. Mikor megszólal a zene, a tenyérnyi parkettre zsúfolódnak. Itt mindenki belekapaszkodik valakibe, majd mosolyogva rugdalni kezdik egymást és néha nagyokat kacagnak, hogy ezáltal is több levegőt orozzanak el a másik elől. A férfiak általában az önkínzás e fajtáját zakóban, a nők nylonruhában végzik. A zakó azért jó, mert hamarosan csurom víz lesz és akkor olyan, mintha priznicben lenne az ember, amely tudvalevőleg nagyon egészséges dolog. Meg kell mondani, hogy a nők még rajtuk is túltesznek azáltal, hogy nylonruhát öltenek, mely legalább nem szellőzik. Sőt, még alsószoknyát is húznak, mely igen kellemes meleg viselet és megóv az idő előttit érdzsábától. A szünetben több pohár sört isznak, hogy a következő tánc alatt is legyen mit kiizzadni.
Tánc és zene az Arany Csillagban
fotó: Sztálinváros – Corvina kiadó /1958
4. KIRÁNDULÁS. Az egész heti munkától elfáradt ember, hogy jól kipihenje magát, vasárnap kora hajnalban kel. Így kialvatlanul hatalmas csomagokkal a hátán és a kezében elindul. Megy, míg a lába bírja. Aztán fáradtan lerogy a vízpartra, kiborítja csomagja tartalmát, hogy egyen valamit. Ekkor veszi észre, hogy kiömlött a napolaj és ráfolyt a kenyérre, ami végeredményben nem árt, mert a forróságtól a kenyér úgyis kiszáradt. Sajnos a vaj is elolvadt, és a szatyor alján kis tavat képezve összekeveredett a mákosrétessel és két csomag Kossuth-tal. Ilyenkor azon gondolkozik, hogy ezt a masszát elszívja, vagy megegye. Végül úgy dönt, hogy a vízbe hajítsa, amitől több hal gyomormérgezést kap. Vannak, akik ezt tudva kondért visznek és a helyszínen főznek. Általában pörköltet, amit isával, porralés hamuval ízesítenek. Mikor az étel elkészül, már csak arra kell vigyázni, hogy a marhahúst megkülönböztessék a szöcske, sáska- és légyhústól, valamint a pörköltbe esett fadaraboktól. Vannak persze érzékeny gyomrú emberek, akik ilyenkor nem tudnak enni. Ezek, hogy éhségüket csillapítsák szétnéznek a földeken és zöld barackot szednek a fákról. Ez nem egy jó eledel, de az a haszna megvan, hogy hazafelé a fáradságtól gyötrődött embereket felfrissíti és futólépésre kényszeríti, ami nagyon hasznos sport…
Sztálinvárosi lakosok töltik szabadidejüket a Dunai Vasmû horgászegyesületének tanyáján vasárnaponként. /1961
fotó: MTI/Fényes Tamás
5. HORGÁSZ. Ezt nem kollektív alapon űzik. A horgász már csak azért is egyedül jár, mert akkor másnap azt mesél, amitakar. Kiül a partra és kidülledt szemekkel figyeli a dugót. A dugó természetesen nem ficánkol, bolond is lenne ilyen melegben. Közben az ügyeletes szúnyog észreveszi a horgászt, akit már nagyon régen vártak. Hamar szól a többieknek, akik lélekszakadva a tetthelyre repülnek. A horgászt különösen szeretik. Egyrészt, mert jó a vére, másrészt mert jók az idegei, harmadsorban és ez a legdöntőbb, mert úgysem mer csapkodni, mert akkor elzavarná a halakat. Ezért a horgászt a szúnyogok az esti imájukba foglalják. De szeretik őket a halak is, mivel tudják, hogy a horgász este az összes kukacot dühében a vízbe hajítja és megfogadja, hogy többé nem lesz ilyen bolond, hogy agyoncsípesse magát a szúnyogokkal. De ezt sem a szúnyogok, sem a halak, sem a horgászfeleségek nem hiszik el.
Az önkínzásnak még több módja van, de ezeket egy következő tanulmányban dolgozzuk fel. Azonban mindegyikben van egy közös vonás: művelője annyira kifárad, hogy alig várja azt a jó, áldott hétfői napot, amikor végre a munkahelyén kipiheni magát és elmeséli a többieknek, hogy vasárnap milyen jól szórakozott…
Ősz Ferenc
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
