Sztálinvárosi Hírlap – 1958. július 8.

Gyermekeink a Balatonon

Széplak

A BALATONSZÉPLAKI SÁTORTÁBORBA éppen lámpagyújtásra érkeztünk. A Balaton felől haragos szél fújt, felkorbácsolta a szürkére vált vizet. A sátrakat is meg-megcibálta, de benn a sátorban jó meleg volt és hívogatóan integettek a szép fehér párnák meg a takarók.

Némelyik ágyon három-négy pokrócis fel volt halmozva. Úgy, hogy hidegtől nem kellett félni.
A tábor 34 gyermeklakója egyöntetű szeretettel fogadott bennünket. Kérdéseinkre valóságos kérdésözön zúdult, úgy hogy újságíró legyen a talpán, aki mindent le akart jegyezni. Pedig csupán egy nap élményeiről volt szó. Hiszen csak pénteken érkeztek. A tizenegy sátor pénteken készen állva várta ifjú lakóit. Az első nap természetesen rendezgetéssel telt el. Szombaton reggel 7-kor volt az első ébresztő, utána reggeli tornán vettek részt.
– De csak a fiúk – mondta egy szöszke kislány. Hogy miért csak a fiúk, arról sokáig hallgattak, de aztán kiderült. Rosszak voltak az este és Domonits tanár bácsi azzal büntette őket, hogy jól megtornáztatta valamennyit. A torna után persze farkas étvágya lett mindenkinek és jól bepakoltak a reggeliből. Közben megtudjuk, hogy a fejelő meccsen a tanár bácsi a lányokkal volt és mindent kivédett, továbbá, hogy a Dibusz Andrea megijedt egy cserebogártól, és pénteken fürdés is volt, de csak a szélén, mert beljebb nem volt szabad menni. Az ebédet vagy hatan ismertetik:
– Borsóleves, torta, meggy, sülthús, krumpli. Az ebédlősátorban minden sátornak külön asztala van, és minden asztalnak egy “asztalfelelőse”, aki azért felel, hogy mindenki megegye az adagját.
– Aki nem ette meg a húst, eldugta és kért tortát, de rájöttek és meg kellett neki enni – mondja Bujka Árpi.
Általában egy kifogásuk van a gyerekeknek a tábor ellen. Éspedig, hogy este aludni kell. Mert Birkás Pista, Halmi Lali, Szél Laci, Kemény Jancsi, Bujka Árpi, Holczer Anti, Hubik Kati, Mohácsi Magdi, Böde Mari meg a többiek végigjátszanák az egész éjszakát is, ha lehetne. Az ajándékokra terelődik a szó. Már mindenki vett valamit az anyukának, apukának. Meg is mutatják, de ígéretünk köt, így hát nem árulhatjuk el, hogy, mi lesz az ajándék. Mindenesetre minden apuka és anyuka nagyon fog neki örülni.
Közben elmúlt a vacsoraidő, eljött a takarodó ideje is. Minden sátorból mély, egyenletes szuszogás hallatszik. Álmodnak már a kis táborlakók. Álmodnak arról a szép tizenkét napról, amely még előttük áll itt, a most kicsit haragosan morajló Balaton parton.

Gyenesdiás

A GYENESDIÁSI GYERMEKNYARALÓ 148 sztálinvárosi lakója vasárnap már hazafelé készülődött. A nap mintha kárpótolni akarta volna őket, melegen sütött, a szél sem fújt. A Balaton ragyogó, szivet-lelket gyönyörködtető kékje, a hegyek zöld sapkái mégegyszer megmutatták igazi arcukat a hazakészülő gyerekeknek. A gyenesdiási üdülő lakói már túl vannak az élményeken, ők már két hét eseményeiről számolnak be.
– Bizony, kicsit rossz volt az idő. Alig fürödtünk négyszer-ötször. Ha az eső nem esett, kirándulni voltunk. Megnéztük Keszthelyen a Helikon-könyvtárat, voltunk a vadlány barlangnál, meg Balatongyörökön.

Juci néni, mit főzött ebédre…?

A szép, jól felszerelt nyaralóban igazán csupa öröm volt a két hét. Társasjátékok, futballabda, ping-pong asztal állott a gyermekek rendelkezésére. És sok-sok játék. A kiadós kirándulások után sokszor néztek be a kis nyaralók a konyha ablakon: Juci néni, mi lesz ma ebédre? Juci néni sorolta: karfiol leves, borjúsült, krémes, hogy csak az egyik menüről szóljunk.
– Focimeccset játszottunk a keszthelyi úttörőkkel és kikaptunk – teszi hozzá szomorúan Kuti Feri. – De a gyenesdiásiakat jól megpakkoltuk – villant fel a szeme. – 3:0-ra vertük meg őket. Én is rúgtam egy gólt, meg Virág Misi is.
Virág Misi egyébként a tábor asztalitenisz bajnoka, még egyik-másik tanár bácsit is legyőzte. Az elmúlt vasárnap “ismerkedési klubdélutánt” tartottak a gyerekek. Mindenki táncol, még a kis Horváth Pisti is, a tábor kedvence, aki csak most megy elsőbe. Mikor megérkeztek, még sírt is egy kicsit, de aztán úgy belejött a nyaralásba, hogy – azt mondja – még egy hétig ittmaradna, ha lehetne. De sajnos, már délutánba hajlott az idő és a búcsúest rohamlépésekkel közeledett.

Izgalmas sakkparti a sátorban

A tetőteraszról víg nótaszó hakászott a kert fái közé. Az esti tábortűz műsorát próbálták odafenn. A műsort a gyerekek állították össze. A nyolcadik örs leányai népi táncokkal szórakoztatják majd a tábortűznél a vendégeket és pajtásaikat. Vörös Jancsi, III. osztályos tanuló pedig helyszíni közvetítésben számol be egy fejelőmeccsről.
– A sztálinvárosi gyerekekkel nagyon meg voltunk elégedve a táborban. Rendesek, illedelmesek, szót fogadóak voltak – mondta Dudás László, a tábor helyettes vezetője.
A Gyenesdiáson üdülő gyermekek egyébként levelet írtak szerkesztőségünknek, amiben többek közt azt írják “Nagyon jól éreztük magunkat, jókat ettünk, sokat játszottunk, utaztunk vonattal, hajóval. Megnéztük a volt Festetich kastélyt és elképzeltük, micsoda élet lehetett ebben a 165 helyiségből álló várban. Mi tudjuk, hogy szüleink nem nyaralhattak. Helyette az urak földjén, gyárakban dolgoztak. Azt is tudjuk, hogy a mi nyaralásunk sok pénzbe került. Ezt az áldozatot köszönjük szüleinknek, a sztálinvárosi dolgozóknak és ígérjük, úgy fogunk tanulni, dolgozni, hogy a mostani felnőtteknek minél jobb, szebb, boldogabb öregkort biztosítsunk.”

A 148 gyerek 100 kilogrammal gyarapodva tért haza Gyenesdiásról. Ebből Horváth Pisti 1,5 kilót vállalt magára

Balatonalmádi

MINT EGY EXPEDÍCIÓ, mely afrikai körútra indul, úgy vonul a balatonkörnyéki hegyekben a sztálinvárosi gimnazisták csapata.
– Pihenőt!
– Fogadni merek, hogy ez már megint a Sterczer Ili – szól a kis Pálfi István csípősen, s közben szemügyre veszi a lemaradozó lányokat.
– Mit mondtam? Állandóan csak pihenne. Pedig túrára jöttünk, nem pihenni.
A fiúk midig nyugtalanok, türelmetlenek, sokat akarnak látni, sok élményt akarnak gyűjteni, egész évre valót.
Abaffy József, a geológiai kutatások “parancsnoka”, lelkendezve emel fel egy bazalt tufát, a táj jellegzetes kőzetét, s pillanatok alatt a hátizsákba rejti.
– Értékes lelet – mondja kissé fontoskodva – no, de nézzük a többit. – Szeme már siklik is tova, újabb kincsek után, s csak akkor hagyja félbe a gyűjtést, ha a sok kő lehúzza vállait.
Fosztó Dénes akkora lepkehálóval közlekedik, mint egy jól megtermett halászháló.
– Ott egy lepke! – ugratják, s ilyenkor nagyon haragos. Az iskolának szép bogárgyűjteményt akar összefogni, s ebben a munkában nem ismer tréfát.
Közben Hurubán György szorgalmasan jegyzi merre járnak, s iránytűvel a kezében térképet rajzol.
Sokfelé jártak már. Legutóbb a szomszéd helységben, Alsóörsön, s környékén barangoltak. Megtekintették a Wesselényi és a Szabadság kilátót. Voltak Veszprémben is. Látták a csodálatosan szép Séd-völgyet, a várost, és nagyon sokat időztek a veszprémi várban. A barokk stílű vár történelmi levegője megragadta a képzeletet. IV. Béla király lánya, Margit ebben a várban remetéskedett, s most megelevenedtek a történelemkönyv lapjai a gimnázium tanulói előtt.
Egy-egy nevezetes hely megtekintése előtt előtanulmányokat folytatnak. A következő kirándulás helye Tihany lesz. Sok szó esik a kecskekörömről, Abaffy József pedig már előre feni a fogát, hogy a vulkanikus tufák közül a legszebb kőzeteket gyűjtse össze. A történelem kedvelői a Béla király idején, az 1240-50-es években bevándorolt orosz szerzetesek barlanglakásait akarják megnézni. A Tihanyi Alapítólevél, az Apátság, s a lányok körében a visszhang vár nagy érdeklődésre.
A táj szépségei lenyűgüzőek, s azok, akik először vagy többször is jártak a Balaton mellett, minduntalan meg-megállnak, hogy gyönyörködjenek a Balaton végtelen messzeségében, a távoli fehér vitorlásokban, a környék festői tájaiban.
– Jujj, ne pacskold a vizet rám! – ez a kiáltás már a strandon hangzik el, mikor öt-hat fiú heves fröcskölő rohamot indít a lányok ellen.
A csúzda lépcsőjénél fürtökben lógnak a fiúk, lányok, s alig várják, hogy nagy huppanással és toccsanással a vízbe érjenek. Itt Nagy Sarolta a legelevenebb. Nagyon szereti a vizet. Tőle minden elmaradhatna, még az ebéd meg a vacsora is, csak a vízben lehetne mindig.

Mikor estébe hajlik az idő, a sátortábor lakói tábortűz mellé telepszenek. Kedves vendégeik ezeken a tábortüzeken a Német Demokratikus Köztársaság üdülő vendégei.
“Hegyek, völgyek között zakatol a vonat…” és szalonnasütés járja ilyenkor. A németek egy kicsit idegenkednek a feketére sült szalonnától, de ha megkínálják őket, szívesen elfogadják. Igaz, főleg a kenyeret majszolják, de a szalonnára is rámondják:
– Gut!
S ahogy fogynak a napok, úgy gyarapszanak a maradandó élmények.

Miskolczy-Sasvári

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.