Történeti visszatekintőnk 1956. március 9-én kezdődik, amikor is elhatározták a város harmadik általános iskolájának a felépítését. Ez lett a 32 tantermes Ságvári Endre Általános Iskola. Minden más már történelem…
Magyar Hírek – 1956. március 25.
SZTÁLINVÁROS ISKOLÁI már szűknek bizonyulnak. Ezért a városi tanács határozata alapján a technikum negyedben még az idén megkezdik egy új háromemeletes, 32 tantermes, ebédlővel, előadóteremmel, tornatermekkel és szakköri helyiségekkel felszerelt iskola építését.
______________________________________
Sztálinvárosi Hírlap – 1957. november 22.
Érdekes megbeszélés színhelye volt kedden este a technikumi szülőotthon. A városi pártbizottság és a tanács vezetői, a technikumi negyed tanácstagjai, házfelügyelői, kereskedelmi alkalmazottai gyűltek itt össze, hogy megbeszéljék a technikumi negyed legégetőbb kérdéseit, többek között a kereskedelmi hálózat fejlesztésének kérdéseit.
Tapoczai Jenő, a városi tanács elnöke röviden ismertette a technikumi negyed történetét, utalva azokra a nehézségekre, amelyek előtérbe kerültek, amikor
1953 után Nagy Imre miniszterelnök jóvoltából a technikumi negyed építése megtorpant.
Az akkor előállott komoly zavarokat bizony a mai napig sínylik a technikumi negyed lakói. Akadnak aztán akik demagóg módon híresztelni kezdik, hogy a városi tanács ezzel a városrésszel nem törődik, mostohán bánnak a negyed lakóival. Hivatkoznak a távfűtés hiányára, a vakolatlan házakra, rendezetlen utakra, udvarokra. Ezek nem értik meg, hogy
e problémák megoldása súlyos milliókba kerül, amelyet az ellenforradalom okozta nehéz gazdasági helyzetben a városi tanács bizony nem képes előteremteni.
Tapolczai elvtárs őszintén elmondotta a technikumi lakók képviselőinek, hogy a távfűtést 1959 előtt nem tudják biztosítani a technikumi negyed lakói számára. Utalt azokra a súlyos technikai akadályokra, anyagi nehézségekre, amelyek hátráltatják ennek a kérdésnek a megoldását. A házak vakolására sem kerülhet sor. A parkírozást végrehajtani előbb pedig addig, amíg a csőhálózatot és a házak vakolását be nem fejezik, esztelenség lenne.
– Nem ígérgetünk, – mondotta Tapolczai elvtárs, – hanem őszintén feltárjuk a való helyzetet. Szégyenkezni valónk nincsen, hiszen erőnkhöz mérten 1953 óta is mindent megtettünk a technikumi negyed lakói érdekében.
A kommunisták rohammunkával takarították el azokat a szemétdombokat, amelyek a negyed képét elcsúfították. Megoldottuk az utak aszfaltozását, járdák burkolását, a villanyhálózat kiszélesítését. Telefonfülkét szereltünk be, hentes- és zöldségboltot, fűszerüzletet, tejboltot, fodrászatot létesítettünk a technikumi negyedben.
1956-ban elkezdték a 32 tantermes iskola építését. Nem a tanácson múlott, hogy nem lehetett folytatni. Befejezték ennek a szülőotthonnak építését is, amelynek földszintje a technikum legifjabbjainak bölcsődéje lesz. Igaz, hogy még nem tökéletesen, de a technikumi negyedet is bekapcsolták az autóbuszforgalomba.
A lakók kérésére elkezdték a TÜZÉP előtti járda megépítését.
Bár fontosabb üzletek is kellenek a technikum lakóinak, mégis helyeseljük, hogy a Vendéglátóipari Vállalat egy cukrászdát is létesített itt.
Tapolczai elvtárs ezután ismertette azt a tervet, amelyet a tanács valóra akar váltani 1958 folyamán.
Megépítik a 200 személyes óvodát, az óvodák központi konyhájával. Felépül a 32 tantermes iskola egyik szárnya, ahol jövőre már tanulhatnak a technikumi negyed alsó tagozatos tanulói. Kétmillió forintos beruházással szélesítik a negyed üzlethálózatát. A mostani húsboltot áthelyezik a cukrászda mellé, a régi helyén pedig textilüzletet létesítenek. Ugyancsak 1958-ban divatárubolt, trafik, háztartási bolt, Patyolat kirendeltség, papír és írószerbolt, fodrászat nyílik a technikumi negyedben. Rendezik a közvilágítást is, s néhány fontosabb útvonalat, ahol eddig a lakók esőzések idején kénytelenek sárban járni.
Juhász János, a városi pártbizottság első titkára elmondotta, hogy névtelen levelet kapott a technikumi negyed egyik lakójától, amelyben a levélíró arról panaszkodik, mily mostohán bánnak a technikumi lakókkal. A levélben a technikumi negyedet a Valéria telephez hasonlítja. Erre az asszonyok, akik közül a legtöbb régebben megismerhette a súlyos lakáskörülményeket, talán éppen a Valéria telep lakáskörülményeit,
felháborodottan tiltakoztak az ilyenféle demagóg rágalmazás ellen.
A megbeszélés után dr. Liptai László tiszti főorvos ismertette a megjelentekkel a szülőotthont, végigvezetve őket annak mindhárom emeletén.
Sztálinváros képeslapon
fotó: Dunaújváros története képeslapokon
______________________________________
Sztálinvárosi Hírlap – 1958. január 14.
Épül a 32 tantermes iskola a technikumi városrészben
______________________________________
Sztálinvárosi Hirlap – 1958. január 31.
Tíz brigád építi a 32 tantermes iskolát
A januári enyhe napokat igen jól kihasználták az építők. A technikumi lakónegyedben ugyanis élénk ütemben építették azt a 32 tantermes iskolát, amelynek felében már az ősszel megkezdődik a tanítás. Ez az általános iskola méreteit és teremszámait tekintve a legnagyobb, berendezéseit nézve a legkorszerűbb általános iskolája lesz az országnak. A százharminc méter hosszú iskolának két tornaterme és több kísérleti terme lesz. Később külön éttermi szárnyat is építenek hozzá.
Az iskolaépítésnél az év eleje óta tíz brigád dolgozik. Köztük van az a három kőműves brigád, amely a várpalotai lakásépítkezések befejeztével jött vissza Sztálinvárosba. A három kőműves brigád január első három hetében körülbelül ötszáz köbméter pincefalat rakott fel. A kőműves brigádok mellett kiemelkedett Bordás István ácsbrigádjának jó munkája amelynek tagjai a földszinti födémszerkezet zsaluzásán dolgoznak.
Hogy az anyagszállítást a közeli rakodóhelyről megkönnyítsék és számítási költségeket csökkentsék, az a építkezés színhelyéig kisvasútat építenek, amelynek pályáját most készítik. Februárban megkezdik a toronydaru építését.
______________________________________
Sztálinvárosi Hírlap – 1958. június 3.
A gyors ütemben épülő 32 tantermes iskola homlokzati munkálatai.
______________________________________
Sztálinvárosi Hírlap – 1958. június 27.
Új iskolaés óvodák, gyermekvédelema Városi Tanács idei községpolitikai tervében
A Városi Tanács az 1958. évi városfejlesztési tervében fontos szerepet tölt be a gyermekekről való gondoskodás. Ezek között első helyen áll két építkezés. Az egyik a 32 tantermes iskola, a másik két, egyenként százszemélyes bölcsőde felépítése. A Városi Tanács határozatának megfelelően az iskolaépítést meggyorsították, hogy az ősszel az épület egyik szárnyában, az első tizenhat tanteremben, megkezdhessék a tanítást.
Ezzel párhuzamosan folyik az óvodák építése is.
Az épülő óvodák
A gyermekekről való fokozottabb gondoskodás és az iskolánkívüli nevelés javítása érdekében a napokban külön gyermekvédelmi bizottságot alakítanak. Ezt a kezdeményezést a Hazafias Népfront városi bizottsága is támogatja. Ezért a Népfront az alkoholizmus ellen küzdő bizottságba meghívta a KISZ képviselőit is, akikkel együtt ellenőrzik nemcsak a vendéglátóipari üzemeket, de a klubokat és az ifjúsági szállásokat is.
______________________________________
Sztálinvárosi Hírlap – 1958. július 25.
Milyen lesz a 32 tantermes iskola?
– Egyelőre csak 16 tantermes – mondja Vencel Ferenc főépítésvezető.
Szeptember 1-én, a tanév kezdetére, átadják az új iskolaépületet. Jelenleg már a festők, parkettázók, csempézők, lakatosok, vízszerelők, asztalosok, műkövesek teljesen levonulnak az épületről, úgy, hogy akkorra már csak a szakipari vállalatoknak lesz dolguk.
Az épület külseje vakolatlan marad, azt csak a jövőre elkészülő úgynevezett “B” résszel együtt, – ami tükörképe a most felépültnek, – fogják bevakolni. Jövőre ugyancsak tervbe van véve egy különálló épülettag építése is, ahol konyha, étterem, kultúrterem kis színpaddal, klubszobák nyernek majd elhelyezést.
Az új iskolában a tantermeken négy, illetőleg öt óriási ablak van, melyek az utca felé néznek. Napfényes, világos termek várják majd ősszel a diákokat. Az ablakkeretek újítás folytán alumíniumból vannak, melyekbe két tábla 4-4 milliméteres üveget helyeznek. Érdekessége a tantermeknek, hogy a homlokzati fal, tehát ahol a tábla lesz elhelyezve, halványzöld színűre van festve. Tudvalevő, hogy a zöld szín nyugtatja a szemet. A fal többi része természetesen más, ízléses színeket fog kapni.
A földszinten csupán két tanterem van. Ezen kívül itt nyer elhelyezést az orvosi szoba, a szép elosztású gondnoki lakás és a 20 méter hosszú, 10 méter széles, 6 méter magas, a legmodernebb berendezésekkel ellátott tornaterem. A tornaterem utcára néző fala teljesen üvegből készül. Klimatizáló, légkicserélő berendezésekkel van ellátva úgy, hogy ilyen tekintetben országos viszonylatban a legkorszerűbbek közé tartozik. A tornateremhez kapcsolódnak a szertárak, valamint fiú és leány zuhanyozók, öltözők. Ezt az épületrészt egy folyosó köti össze a főépülettel. A folyosó egyik oldalán melegágyi pálmaháznak alkalmas, dupla üvegfalú rész lesz.
Az első emeleten lesznek az igazgatói és a tanári szobák. Külön dolgozó és külön olvasótermet kapnak a tanárok. Ezen kívül négy tanterem lesz ezen az emeleten.
A második emelet hat tantermének elrendezése ugyancsak olyan, mint a földszinten.
A harmadik emeleten négy tanterem és egy korszerűen berendezett, szertárral, kutatószobával ellátott fizikai előadó nyer elhelyezést. A fizikai előadóban egyetemi tantermekhez hasonlóan, lépcsőzetesen emelkedő padsorok vannak.
A harmadik emelet után már csak a 15 és fél méter magasságban levő tető van hátra. A tervezők jól kihasználták a lapos tető adta lehetőségeket. A födém egy részét ízléses mozaiklapokkal burkolják és korláttal látják el, úgy, hogy ezen a tetőteraszon egy-egy csoport gyermek napozni vagy várost nézni – mert gyönyörű kilátás nyílik innen a városra és a Dunára -, fel tud jönni. Szólni kell még a folyosókon beépített szekrényekről, a modern mosdófülkékről, zuhanyozókról, WC-ről.
A korszerű iskolát 1344 gyermek kényelmes elhelyezésére, a tanítás mai korszerű követelményeinek megfelelően építették.
Jellemző az iskola tágasságára hogy a járható padlófödém 5200 négyzetméter, és az a tér, melyet levegő tölt ki, 31420 légköbméter. Az építési költségeket lebontva egy-egy tanulóra, eredményként kapjuk, hogy államunk egy sztálinvárosi iskolásra, aki az új iskolába fog járni, 8869 forintot költött az iskola felépítésekor.
______________________________________
Sztálinvárosi Hírlap – 1958. szeptember 12.
Műszakilag átadták a 32 tantermes iskola 16 tantermét
Kedden délután a technikumi negyedben népes csoport vette birtokába az épülő új 32 tantermes iskola nyugati szárnyát. A műszaki átadás mindig bonyolult feladat, s a beruházó, a tervezők, a Beruházási Bank, a Városi Tanács, a kivitelező vállalat s az új iskola igazgatója együttesen állította össze a hiányjegyzéket, mely munkálatokat még szeptember 15-ig el kell végezni, hogy az iskolások birtokukba vehessék a tantermeket.
Az iskola nagyon szép. A modern termek, ízléses falak, ragyogó parkettek, világos, tágas ablakok az ügyes és ízléses tervezésről, a 26. Építőipari Vállalat lelkiismeretes, gondos munkájáról beszélnek. Az építési munkákat Venczel Ferenc vezette.
Császár Ildikó és Hrecska József tervei alapján épült iskola minden követelményt kielégít. Az egyik tervező, Császár Ildikó, a következőket mondotta:
– Igaz, hogy most csak 16 termet adunk át, de reméljük, rövidesen az épület többi része is befejezést nyer. Elkészül az étterem, a konyha, a napközi otthon, a két tornaterem, s az épület homlokzatán ott fog díszelegni a két, 21 négyzetméter nagyságú dombormű is.
Az iskola igazgatója, Mándoki Sándor, aki eddig a dunaföldvári gimnáziumot vezette, örömmel mondja:
– A szívem mindig Sztálinvárosba húzott. Az építkezés során nagyon sok megértést tapasztaltam az építők részéről, ha valamilyen kívánsággal fordultam hozzájuk. Ők is érezték, hogy gyermekeink második otthonát alkotják meg.
______________________________________
Sztálinvárosi Hírlap – 1958. szeptember 23.
A TECHNIKUMI NEGYEDBEN csütörtökön reggel a diákok előtt megnyitotta kapuit az új, 32 tantermes iskolának egyik 16 tanteremből álló szekciója. Az új 32 tantermes iskola, szocialista városunkhoz méltóan, a magyar ifjúmunkás mozgalom mártírjának, Ságvári Endrének nevét kapta.
Sztálinvárosi 32 tantermes iskolaREISCHL PÉTERTervező: KÖZTI. Az épület helyszínrajzilag közel 300m hosszú, szimmetrikus tér lezárásaként, annak tengelyében épült. Az eredetileg megadott 32 tantermes iskolaprogram, tulajdonképpen két 16 tantermes iskola összeépítése, közös konyha és éttermi, valamint igazgatói helyiségekkel. Eszerint az iskola 32 tantermet, ezek kiszolgáló mellékhelyiségeit, 2 db tornatermet és öltözőcsoportjait, 500 fős, előadások tartására is alkalmas éttermet és megfelelő konyhaüzemet tartalmaz.
Az épület 4 szintes főtömege az előtte levő tér tengelyében axiális elrendezésben alaprajzilag és homlokzatilag is a megadott programból adódóan szimmetrikusan helyezkedik el. A főtömeg két oldalán a tornatermek a tér felé fordulnak, a középtengelyben, a térrel ellentétes oldal felé kapcsolódik 3 karú lépcső közbeiktatásával az éttermi épületrész.
A főszárny az utca felől 3 helyen tölthető és a játszótér felé két bejárata van.
Az előcsarnokból nyíló 3 karú lépcső burkolata fehér műkő zöld gumi betéttel, korlátja fekete-sárga alumínium sávokból áll. A melléklépcső burkolata felhordott világoszöld műkő, végigfutó függönyszerű vaskorláttal. Függőleges pálcáit vízszintes irányban geometriai formák merevítik. A folyosó és tantermek védőburkolata lécrács natúr kivitelben. Ugyancsak natúr kivitelű a tantermi ajtók folyosó felőli oldala és a beépített szekrények is. A tantermekben az ablakok előtt a fal teljes hosszában, sárgászöld színű függönyök vannak.
A tornatermek térre néző oldala döntött üvegfelületű. Az üvegfelületet a terem felől zöld színű perlon háló fogja védeni.
Az éttermi szárny vb. keretszerkezet födéme típus gerendák közötti téglatálca.
A főszárny előtt az egyik oldalon szökőkutas vízmedence, a másik oldalon három zászlótartó rúd lesz. A játszótérre két ivókút kerül állatfigurákkal haraszti kőbe vésve. Garami László és Kiss András szobrászművészek alkotásai.
A vázlatterv 1955 őszén készült. A megadott program mai szemmel nézve túlzottnak tűnik. Eddigi tapasztalataink szerint 24 tanterem az a maximális egység, amely még egy objektumban funkcionális szempontból jól megoldható.
Az épület 1952-es árszinten 15 500 000,- Ft-ba került, mely a hivatalos átszámítás után 27 000 000,- Ft építési költségnek felel meg. Az egy főre eső építési költség tehát 20 100,- Ft, mely összeg – gyakorlati tapasztalataink alapján – a gazdaságosan megtervezett iskolaépületek 1 főre eső Ft összegének csaknem kétszerese.
Országos vonatkozásban az iskola épületeknél az egy főre eső építési költség 14 300,- Ft, tehát az épület gazdaságosság szempontjából az országos átlagértéknél is magasabb eredményt mutat. megjelent: Magyar Építőipar, 1960 5. szám |
.
Sztálinvárosi Hírlap – 1959. április 28.
Egy féléves iskola aggkori tünetei
A HARMINCKÉTTANTERMES iskola tizenhat tantermes szárnya még alig múlt félesztendős. Ami az épület életkorát illeti, ez a kor még csecsemőkornak számít, de máris egy sor olyan “betegség” ütötte fel nála a fejét, mely általában az öreg épületeket szokta megtámadni. S mivel a gyanús tünetek máról holnapig gyorsan előtoppannak, az iskola igazgatója szakbizottság kirendelését kérte, hogy a falmegrepedésekről, az ablaküveg törésekről és egyéb hibákról, melyek “kórokozói” az épületnek – véleményt tudjanak formálni, s a tapasztalatok alapján már a másik tizenhat tantermes szárnyat e hibák nélkül építsék tovább.
A másik tizenhat tantermet építik is tovább, csak éppen a szakbizottság nem vonult ki, nem állapított meg semmit, tekintvén, hogy ezt a szakbizottságot létre sem hozták.- Miért is hoznák létre? Hiszen egy kis ajtókiszakadás tokostól, egy kis vetemedés az ablakrámákon, mely 800 forintos üvegtáblákat tör ki, s egy kis vakolathullás, meg miegymás nem olyan vészes dolog. Csak az a baj, hogy mindez sok pénzbe kerül.
Az iskola csaknem minden tantermének ajtaja körül megrepedt a fal, a vakolat lepergett, s lassan ott tart, hogy kiesik tokostól. Ha okát keressük, több zsákutca tátja felénk száját. Mert a kivitelező azt mondja: – Kérem! Az ajtók túlméretezettek, nehezek, azért szakad ki a fal. A tervező megkontrázza: – Svédországban is ilyen ajtók vannak az iskolákon. Ott nem szakad ki. Itt Sztálinvárosiban azért szakad ki, mert nem tartották be a technológiai előírást az építők.
Akadnak olyanok is, akik a gyerekekre fogják: – A gyerekek csapkodják az ajtókat, azért reped meg a fal és azért akar az ajtó kiesni tokostól. Igenám, csakhogy más iskolákban is csapkodják a gyerekek az ajtókat, s ott mégsem esik ki félév alatt. Az egész vitából és bonyodalomból, eddig csak egy biztos: az, hogy az ajtók körül megreped a fal, pedig annak semmiképpen nem szabadna megrepedni! Mert a kijavítás költségei, akár vállalati, akár garanciális javítás, akár más, a népgazdaság zsebéből 60-80 ezer forintot igényel. (Az eddigi tapasztalatok szerint félévenként.)
AZ ABLAKOKKAL hasonló problémák vannak. Szinte rejtélyesen, egyik napról a másikra a hatalmas ablakok üvegtáblái elpattannak. Az elpattanást enyhe zúgás előzi meg, mintha csak kísértetek zizegnének a tanteremben. A kár eddig, enyhe számítások szerint, nyolcezer forint. Feltételezhető, hogy a fémkeretekből kihagyták a gumiragacsot, s a fémkeret vetemedés közben eltöri az üveget. A vetemedésnek tudható be az is, hogy az ablakok egy része beragadt, nem lehet kinyitni és becsukni.
A radiátor-szerelésekkel is baj van. Hegesztéskor a szerelők összeégetik a műköveket, s általában körültekintés nélkül folyik a szerelési munka.
Az iskola tornaterme külön fejezetet alkot. A múlt év október 15-én kellett volna átadni rendeltetésének. Az átadás nem történt meg. Az újabb határidőt január 9-ére tették, de akkor sem került sor az átadásra. Február közepén betelefonáltak az iskolába, hogy van-e bent valaki, mert átadják a tornatermet. Egy nevelő éppen bent tartózkodott, hát meghívták az átadásra. Annak ellenére, hogy a nevelő nem kapott erre megbízást, aláíratták vele az átadási jegyzőkönyvet. A terem ekkor mér nem volt alkalmas rendeltetésszerű üzemeltetésre, mert hiányzott a bordásfal, a védőháló, a mászórúd konzolokat még nem szerelték be és a radiátorok helyén éles vasak álltak ki a falból. Ezeket a munkákat utólag végezték el. A tornatermet azonban még most sem lehet használni mert a védőháló megvan, ugyan mely a nagy ablaküveg táblákat hivatott védelmezni a labdajátékoktól, azonban a felszereléshez szükséges kapcsok még hiányoznak. S ha a védőhálót felszerelik, még mindig nem használható a terem.
Az iskola másik szárnya közbeni rohamosan épül, s ugyanezek a hibák, előadódhatnak ott is Az utólagos toldozás-foltozás káros az épületre is, s főleg nagyon sokba kerül. Jó lenne talán mégis összehívni azt a szakbizottságot, megállapítani a bajokat, mert így esetleg olcsóbban lehetne megúszni a harminckét tantermes iskola másik szárnyának felépítését!
AZT PEDIG nem ártana felkutatni, hogy az eddigi hiányosságokért kiket terhel a felelősség!?
______________________________________
Sztálinvárosi Hírlap – 1960. május 13.
FOGAS KÉRDÉS A FOGAS
A Ságvári Endre Általános Iskola gondnoksága igen nagy fába vágta a fejszéjét 1958-ban. Elhatározta, hogy a több mint 1800-as létszámú iskola közel 80 pedagógusának álló ruhafogasokat szere zbe, hogy ne kelljen kabátjaikat az ablakkilincsekre akasztani, vagy az asztalokra teríteni, székekre gyűrni. El is indultak hát annak rendje ésmódja szerint a sztálinvárosi bútorüzletbe, hogy beszerezzék a szükséges mennyiséget. A bútorüzletben meglepő választ kaptak:
– Közületnek nem adhatunk, csak magánszemélynek – mondották. Ruhafogásunk egyébként van, s végtelenül sajnáljuk, hogy kérésüknek nem tehetünk eleget.
Az iskola gondnoksága kiadta a jelszót: – Irány Pest! Címekkel gazdagon felszerelve indultak útnak, és hamarosan a Műszaki Árut Értékesítő Vállalatnál kopogtattak. Nagyon kedvesen fogadták őket, hiába, az üzleti szellem benne él a mai kereskedőkben.
– Szívesen, édes örömest tennénk eleget kérésüknek, de sajnos nekünk nincsen raktáron. De tanácsoljuk, hogy szíveskedjenek elmenni a Budapesti Bútorértékesítő Vállalathoz, ott korlátlan mennyiségben van állóruhafogas, készséggel állnak rendelkezésükre.
Ekkora udvariasság láttán az iskola gondnoka zsebkendőt vett elő, és a meghatottságtól törölgetni kezdte a hivatlanul előtörő könnycseppeket.
A Budapesti Bútorértékesítő Vállalatnál egyenesen a raktárba cipelték és nyomban megmutatták, hogy két-három ruhafogasuk van, s minden további nélkül rendelkezésükre bocsátják.
– Hát, akkor talán ki is fizetem – mondta a gondnok és zsebébe nyúlt a pénzért.
– Ezt sajnos nem fogadhatjuk el – mondta az üzlet vezetője, mert mi csakis csekkre adhatunk árut.
A gondnok nyelt egyet és fanyar mosollyal lépett ki az üzletből, azzal a szent elhatározással, hogy hazautazik Sztálinvárosba, magához veszi a csekket és újra visszamegy Pestre a fogasokért.
Mire visszatért már csak sajnálkozó arcokkal találkozott.
– Kérem, a fogasaink elfogytak,de a negyedik negyedévben újra lesz, szíveskedjenek akkor jönni.
Telt, múlt az idő, beköszöntött az 1960-as esztendő, természetesen ruhafogasok nélkül. A kabátok változatlanul az ablakkilincseken lógtak, meg az asztalokon, székeken gyűrődtek.
De kemény fából van faragva a Ságvári Endre Iskola gondnoksága, s az esztendők nemhogy elvették volna erejét, hanem még jobban megerősítették abban a biztos tudatban, hogy egyszer mégiscsak lesz ruhafogas.
Menesztettek egy levelet a Debreceni Hajlított Bútor Gyárhoz, és kérték őket, hogy küldjenek ruhafogast. Gyorsan jött is a válasz, és nagyon udvarias volt:
– Kérésüknek szívesen tennénk eleget, mert fogasunk van korlátlan mennyiségben, de mi értékesítéssel nem foglalkozhatunk. Szíveskedjék ez ügyben a Bútorérthez fordulni.
Hát így állunk ezzel a fogas kérdéssel. Mert, ha csekk van, nincs fogas, ha nincs csekk, akkor van fogas, de mégsincs, ha közület: akkor egyik helyen van fogas, csak ott nem szolgálják ki, a másik helyen pedig kiszolgálhatnak, de ők értékesítéssel nem foglalkozhatnak, ahol pedig értékesítéssel foglalkoznak, ott meg fia fogas sincs.
Az iskola gondnoksága most hatalmas könyvekből tanulmányozza a kereskedelmi és a gyártó cég közötti kapcsolatok mibenlétét, és végső elkeseredésében vegyi eljárással udvariasságból “bosszúság és bürokrácia” kötőanyaggal keverve rövidesen új szintetikus ruhafogasokat akar előállítani, mely ugyan közületi fogas lesz, de állítólag egészen jól eltűri majd az egyedek kabátjait is!
S. Gy.
______________________________________
Sztálinvárosi Hírlap – 1960. június 17.
Iskola-építés, mely iskola-példa
Tervdokumentáció nélkül nem lehet építkezni. Fényes bizonysága ennek a 32 tantermes iskola, melyet 1956-ban azzal a jelszóval kezdtek építeni, hogy nagyon sürgős. Ma is sürgős lenne, hogy befejezést nyerjen, de ez csupán merész álom, pedig már 1960-at írunk. A menetközbeni tervmódosítások tömkelege azt mutatja, hogy szinte ötletszerűen látták el a munkával és kivitelező vállalatot a legkülönbözőbb változtatások tekintélyes mennyiségű pénzt, anyagot, energiát emésztettek fel. A tervező és a kivitelező munkája sok esetben nem az építkezésre, – tehát arra, hogy mielőbb megkezdődhessen az iskola falai között a zavartalan tanítás – hanem a tervmódosító tárgyalásokra, a szövevényes változtatások kibogozására irányult.
Hol építettek, hol meg lebontották, s közben az iskola falai között mintegy 1400 gyermek figyelme terelődött el, a nevelőknek meg kellett sokszorosítani erőfeszítéseiket, túl kellett harsogni a kopácsolásokat, az állványokon fütyörésző kőműveseket. Ilyen körülmények között igen nehéz gyermeket tanítani, nevelni. Az áldatlan állapot még ma is tartana, ha közben nem köszönt be a nyári szünet. Most két bő hónap kínálkozik arra, hogy intenzívebb munkával, szorgalmazzák az iskola teljes befejezését. De vajon sikerül-e ez? Nem lesznek-e megint tervmódosítások, melyek elodázzák az iskola teljes befejezését? Számtalan belső munkát kell még elvégezni. Lakatosipari munkákat belső vakolásokat, burkolást, és megnyugtató módon rendezni kell a kazánépítés sorsát is. A kazán már ott van, mely az iskola központi fűtéséhez adja a gőzt, de nincs még gázelszívó ventillátoruk, és hiányzik az a nagyteljesítményű motor is, mely cirkuláthatja a csőrendszerben a melegvizet. Tavaly nem tudták megoldani az iskola központi fűtését, s félő, hogy az idén sem sikerül! Akkor pedig az iskola C szárnyát egyáltalán nem tudják használni, azért, mert itt nincs kémény, esetleg csak úgy, ha az ablakon dugják ki a kályhacsövet. Az iskola egyéb mellékhelyiségei is csak így fűthetők. Ez tehát az egyik legégetőbb kérdés. Furcsa látvány lenne a télen, ha egy modern iskola millió kályhacsővel az oldalán füstölni kezdene.
A homlokzati kiképzés ugyancsak nagy probléma. Az eredeti tervek szerint kőburkolatot és kőporos vakolást kapott volna. Most azonban módosították a tervet, ráköltöttek még 759 ezer 546 forintot, csekély hat lakás árát és hódmezővásárhelyi fekete és fehér cserépburkolattal látják el. Itt is számtalan módosítást eszközöltek, mely hátráltatja a burkolás ütemét. Ma már nyilvánvaló, hogy szeptemberre nem tudják befejezni, s az iskola külső képe sajnos a több mint félmilliós többletköltség árán sem lesz jobb, impozánsabb. Stílusát tekintve a fehér és fekete cserépburkolat egyáltalán nem fejezi ki iskola jellegét, hanem inkább átmenetet a fürdőszoba és a ravatalozó helyiség között. Ezért igazán kár volt félmilliót kidobni az ablakon.
A viták még ma is folynak a tervező, beruházó és kivitelező, valamint az alvállalkozók között. A vita hevében azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy az épület nem azért épült, hogy vitatkozzanak és kísérletezzenek rajta, hanem azért, mert Sztálinvárosban szükség van tantermekre, szükség van iskolára, s ebben az épületben szeptemberben elsősorban tanítani szeretnének a nevelők és tanulni a gyerekek.
______________________________________
Sztálinvárosi Hírlap – 1960. november 8.
November 4-én, Ságvári Endre születésének 47-ik évfordulóján a Bartók Béla Művelődésház színháztermében tartotta meg a Ságvári Endre Általános Iskola névadó ünnepségét. A zászlóavatással egybekötött műsoros ünnepségen megjelent Ságvári Endre özvegye is. A műsorban az iskola növendékei régi munkásmozgalmi hagyományokat elevenítettek fel, bemutatták többek között a régi munkás torna egyesületek egy-két tornagyakorlatát. Délután az iskola egyik termében képkiállítás nyílt Ságvári Endre életéről és munkásságáról.
______________________________________
Ősz Ferenc humorral fűszerezett kritikája – /1961. március 24.
______________________________________
Sztálinvárosi Hírlap – 1961. december 15.
Befejeződött a 32 tantermes iskola építése
A Ságvári városrészben befejeződött a 32 tantermes iskola építése. Annak ellenére, hogy az iskolában már negyedik éve tanítanak, a befejező munkák, a központi fűtés, a politechnikai tantermek, a napköziotthonos konyha és ebédlő építése, valamint a tereprendezés évekig elhúzódott. Mivel a Ságvári városrészt még nem kapcsolták be a távfűtésbe, az iskola saját központi fűtését az ősszel oldották meg. Legutóbb elkészült és berendezték az iskola udvarán épült politechnikai tantermeket. Befejezték az iskola 600 személyes napköziotthonos étkezdéjének építését is. Az étkezde konyhájába mos tkötik be a gázvezetéket. A napköziotthonos étkeztetés az új esztendőben kezdődik meg.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
