Dunaferr – 1997. április 10.
A 99,1 MHz-es ultrarövidhullámon
Az egykoron hatpárti egyezséggel köttetett frekvencia-moratórium feloldásáról négy esztendeje határozott az Antall-kormány, miután elkészült a “helyi jellegű rádió-, vagy televízióműsort készítő stúdiók alapításának engedélyezéséről szóló” részletes szabályozás, valamint az ehhez kapcsolódó pályázati rendszer. Alig egy évvel ezután – egész pontosan 1994 márciusában – az akkori művelődési tárca ismertette azoknak a stúdióalapítóknak a listáját, amelyek a minisztérium által meghirdetett sugárzási lehetőségek iránti kérelmükre megkapták az engedélyt. Dunaújvárosban négyen – a Városi Televízió, a Pentaton- Penta Rádió, a Sulák Reklámstúdió Kft., illetve a Dunatáj Kiadói Kft. – nyerték el a rádiós műsorszórás jogosítványát, hogy a korábbi ideiglenes, kísérleti adások után immár folyamatosan sugározhassák műsoraikat a 99,1 MHz-es ultrarövidhullámú frekvenciasávon.
Noha az ötvenes években már szólt rádió – talán vannak, akik még emlékeznek a Rákóczi Rádióra – a városban, ezen elektronikus média csupán a kilencvenes évtized derekától “indult hódító útjára”. Sokan azonban máris úgy tartják: a helyi médiák sorában éppen ezek válhatnak a legerősebb tömegkommunikációs eszközökké.
– Kétségkívül igaz az a megállapítás, bár nem én találtam ki, hogy egy adott eseményről a leggyorsabban a rádió képes tudósítani. A televízió azután az, amelyik viszonylag gyorsan ezt meg is tudja mutatni, s végül az újság lehet az, amelyik időben később, de átfogóbban nyújthat információkat erről az eseményről – vélekedik a Dominó Rádió főszerkesztője, Szirmai György. – Ugyanakkor a rádiónak nemcsak a gyorsasága, a frissessége lehet az erénye. Mielőtt megjelentek volna Dunaújvárosban is a műsorszórók, óriási igény volt olyan lokális tömegkommunikációs eszközre, amely zenéket sugároz, amiben játszani és nyerni is lehet, ami eközben helyi híreket közöl – tehát amely mellett nyugodtan lehet bármilyen egyébb tevékenységet végezni. Ezeknek a hallgatói kívánalmaknak próbáltak és próbálnak ma is megfelelni a funkcionáló műsorszórók. Magyarán, a szórakoztatás mellett nagyon fontos hírközlő, információtovábbító feladat is hárul a hullámok hátán szólókra.
A négy és félórás műsoridejű, s csaknem teljes egészében önkormányzati támogatásból fenntartott Dominó Rádió irányítója szerint viszont hosszú távon nem működtethető négy különböző rádió azonos frekvencián. Mint mondja, ez nem csupán gazdaságilag luxus, de szinte követhetetlen is a hallgatók számára. – Ami ezeknek a rádióknak az érdeke és értéke, azt egyetlen adónak kell vagy kellene megtestesítenie. Nem tudni azonban még e pillanatban, hogy mikor és főként hogyan kezdődhetne, miként zajlana ez a “fúziós” folyamat. De azt gondolom, előbb-utóbb szükségképpen ez fog történni Dunaújvárosban.
Egy közelmúltban végzett vizsgálat alapján egyébként meglehetősen változatos képről tanúskodnak a rádiók hallgatottsági mutatói. A felmérésből egyebek mellett kitűnt, hogy az adáskörzetben legtöbben reggel, illetve délelőtt nyolc és tíz óra között, valamint délután négy és öt óra közt hallgatják a Dunaferr, a Duna, a Penta és a Dominó rádiók programjait, s a helyi műsorszórók “közönsége” túlnyomórészt a negyven és hatvan, illetőleg a tizenöt és a harminc év közötti korosztályokból kerül ki.
Szólt a rádió…
“…a hőskorban már megtanulta minden bemondó, tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasandó…” Hát így. Bár az ötvenes években már szólt rádió Dunaújvárosban, hosszabb szünet után augusztusban, szeptemberben, novemberben és decemberben is rádiók, méghozzá sugárzó rádiók szóltak a városban. Fotósunk a Dominó Rádió pénteki adáskezdésén járt, s az ő jóvoltából most Önök is láthatják milyen is egy dunaújvárosi rádió (új) hőskora. Amikor már az ötletek, a technikai tudás, az előre eltervezett adásmenet profi, a körülmények, a technika, a lebonyolítás még olykor amatőr. A lelkesedés pedig mindent elsöprő. Annak ellenére, hogy a legújabb információk szerint ebben az évben – hivatalosan – még nem kezdhetik meg működésüket a vidéki (sugárzó) rádió- és televízióstúdiók. A frekvenciaelosztásra létrehozott tárcaközi bizottság ugyanis elhalasztotta a döntést…
M. I. Megjelent: Dunaferr – 1993. december 23. |
– Minden rádió törekedik arra, hogy bőséges és hiteles információkkal kínálja meg hallgatóságát. Nem emiatt, s még csak nem is közszolgálati jellege okán mondom, hogy a mezőnyben talán a Dominónak a legnehezebb a dolga. Elsősorban azért, mert pontosan azokban az idősávokban sugározunk, amikor nagyon erős konkurenseink akadnak. Elég most csak olyan klasszikus és népszerű reggeli rádióműsorokra utalni, mint a Kossuth Krónikája vagy a Danubius Capuccinója. Nem csoda, hogy gyakorta felvetődik bennünk az a kérdés, dilemma, amit például a kereskedők úgy emlegetnek, hogy érdemes-e cipőt árulni Afrikában? Az egyik kereskedő nyilván azt mondja, hogy nincs semmi értelme, mert úgysem hord senki sem cipőt. Míg a másik kufár azzal érvel, hogy hát éppen Afrikában kell árusítani, mert ugye még senki sem árul lábbeliket. Azt hiszem, mi is valahogy így volnánk mindezzel. Nem panasz, de ott és akkor kell tartalmas, jó műsort készítenünk, ahol és amikor az országos médiák is kiváló programokkal jelentkeznek, s bizony a legtöbben hallgatnak különféle rádióadókat.
Szintén a majd’ három esztendei sugárzás egyik fontos tapasztalataként említi Szirmai György: sajnos még manapság is elő-előfordul, hogy a hallgatók az összesen tizenhat órányi adásidejű rádiók programjait nem különböztetik meg, hanem azokat egyaránt a városi televízió “termékeiként” aposztrofálják. – Ezt a gyakori félreértést alighanem részint az okozza, hogy a dunaújvárosiak többsége nem rádión, hanem a kábelrendszeren keresztül hallgatja a műsorokat. De máris sikerként könyvelhető el, hogy egyáltalán hallgatja. Sőt, ma már az is látszik, hogy ha érdekes téma “kerül az éterbe”, a hallgatók azonmód felkapják a fejüket és a telefonjaikat. Nemrég például felhívott bennünket valaki és közölte: végez magával, ha nem megyünk ki azonnal a hajléktalanszállóra. Persze nem volt mit tenni, kiment egy forgatócsoport, s készített egy riportot a televíziónak. A témát azután egyik rádiós kollégám gondozta tovább, és még két héttel az adást követően is pro és kontra mondták el véleményeiket a hallgatóink. Ez az eset nekem nemcsak azt példázza, hogy szükség van erre a médiára is a városban, de azt is, az elektronikus hírközlő eszközök sok esetben egymást is erősíthetik.
D. M.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
