Dunaújvárosi Hírlap – 1983. október 11.
Felrobbantották a kolostorromot *
A középkorban, s még török hódoltság végén is mocsaras vadvízország volt hazánk középső része, a Duna és a Tisza kiterjedt árterülete. Gyakran ismétlődtek a pusztító árvizek. Köztük a legemlékezetesebb az 1838. évi pesti árvíz, amit a Csepel-sziget felett összetorlódott jég idézett elő.
Vízrajzi térkép – a Duna Dunapentele környékén /1858
fotó: Hungaricana/Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
A Duna vadvíz jellegét a XIX. századi és a kilencszázas évek elején elvégzett folyamszabályozás szüntette meg, amelynek az volt célja, hogy lehetővé tegye a a nagy árvizekés a jég levonulását, minél kisebb kártétellel. A mederszabályozás másik célja a hajózóút fenntartása akkor is, amikor kicsi a Duna vízhozama.
A két cél érdekében Pest alatt tizenöt kanyart vágtak át 1832-ig, és árvédelmi töltéseket építettek a Duna bal partján. Az 1876. évi árvíz a gyenge töltéseket elmosta. 1885-ben az országgyűlés törvényt fogadott el a folyamszabályozás meggyorsításáról. A teljes magyar Duna-szakaszra érvényes szabályozási terv 1894-re készült el. E terv alapján épült meg a későbbiekben a Kvassai és a tassi zsilip, s terelődött Duna a Csepel-sziget nyugati a mederágába. A Rácalmás és Dunaföldvár közötti folyamszakaszon is lényeges mederszabályozási munkákat irányzott elő a terv. Nevezetesen a Rácalmás környéki szigetek felett párhuzammű építését, hogy a víz ne osztódjon szét a mellékágak között. A Szalki-sziget fölötti mederben levő kolostorromot eltávolíttatta az útból, a sziget és Dunapentele közti ágat pedig gáttal záratta el a terv: “A Duna-Pentele és Szalk-Szent-Márton között levő kompátkelésre való tekintettel a Duna ágat elzáró keresztgát akként lesz megépítve, hogy az egyszersmint a komphoz vezető út is lehessen.” A terv számításba vette a Dunavecsével szemben fekvő Scharbert-sziget mellékágának elzárását is. “Az elzárandó ág gyorsabb felrakodása végett a keresztgát egyelőre alacsony koronával lesz kiépítve.”
Vízszabályozási térkép, helyszínrajz /1896
fotó: Hungaricana/Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
Dunapentele község elöljárója, Szávics Miklós a századfordulón levélben kérte a főispánt a szabályozási terv megváltoztatására. Ha a tervet változtatás nélkül hajtják végre – írta – a község elveszítené olcsó közlekedési útvonalát, a fuvarosok, vízimolnárok kenyerüket, s a község határa elmocsarasodna.
A folyamszabályozást Dunapentele térségében mégis az eredeti terv szerint hajtották végre, a kolostorromot pedig (amely a történelmi források szerint a középkori Magyarország egyik legjelentősebb ilyen építményének maradványa volt) 1902. május 10-én felrobbantották.
Így nyerte el ma ismert alakját a Duna medre Dunaújváros térségében.
A múlt század végén és a kilencszázas években végrehajtott folyamszabályozás a magyar vízimérnökök nagy szellemi alkotása, amely kiállotta az idő próbáját, s – kisebb változtatásokkal – megfelel a mai követelményeknek is. Biztosítja a folyómeder egyensúlyi állapotát, elősegíti a víz, a hordalék, a jég kártétel nélküli levonulását és még alacsony vízállásnál is elegendő vizet terel a hajózóút számára elkeskenyített folyammederbe.
* Hrehuss Györgynek, a Magyar Hidrológiai Társaság dunaújvárosi konferenciáján elhangzott előadása és Fekete Istvánnak a hozzászólása alapján.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
