Fejér Megyei Hírlap – 1973. május 27.
Múmia a kőkoporsóban
Feltárják a dunaújvárosi castrumot
A római korban Pannónia határát táborok láncolata védte a Duna mentén. A limesnek nevezett határvidék egyik fontos erődítménye volt az a castrum, amely a mai Dunaújváros területén emelkedett. Tíz-tizenkét méter magas falai mögött szír segédcsapatok tanyáztak és vívtak gyakori élet-halál harcot a római birodalomba betörő barbárokkal. Júniusban megkezdik ennek a jelentős erődítménynek feltárását és az ásatások nyomán érdekes régészeti látványossággal gyarapodik majd a város, a megye.
Az ősi Intercisa
Dunaújváros, illetőleg Dunapentele földje már hosszú évtizedek óta mesés gazdagsággal ontja a római kori emlékeket. Ennek oka az, hogy nem csupán castrum volt itt; az erődítmény körül virágzó város alakult ki. Fénykorában öt-hatezer lakosa is lehetett: leszerelt veteránok, kézművesek, kereskedők és családtagjaik népesítették be a mozgalmas életű települést.
Az Intercisa nevű egykori római város és a castrum megmaradt köveinek a késői utódok nagy hasznát vették, annak idején szinte a fél Dunapentele ezekből épült fel. Díszes domborművek kerültek a házak alapzatába, tornácoszlopok lettek a feliratos mérföldkövekből és itatóvályúként szolgáltak a római szarkofágok.
Római kori oszlopfő az Intercisa Múzeumban
fotó: Horváth Tamás
A Budapesti Nemzeti Múzeum már a századunk elején végzett itt leletmentő gyűjtéseket és ásatásokat. Ezek során nagyon sok és értékes római kori emlékkel gyarapodott a gyűjteménye. Dunaújváros építésének megkezdése, az új épületek alapjainak ásása rendkívüli mértékben megnövelte a leletek számát: évente egy kisebb raktárra való gyűlik össze belőlük. Ezek azonban már nem a budapesti, hanem a dunaújvárosi múzeumot gazdagítják, néhány tárgy pedig a fehérvári múzeumba került. A régi emlékek megmentése nagy körültekintéssel történik: szükség esetén az új házak építését leletkereső kutatómunka és feltárás előzi meg, nem egyszer az építkezéseket is áttervezik. Ennek köszönhető, hogy a dunaújvárosi múzeum helyiségeiben hatalmas mennyiségű római kori lelet zsúfolódik: pompás edények, fegyverek, szobrok, ékszerek és különféle közhasználatú tárgyak sokasága.
Római kori síremlékeket és oszlopok a kőtárban
– A tervek szerint jövőre a könyvtár kiköltözik ebből az épületből és ekkor nagy helytörténeti kiállítást létesítünk – mondja Visy Zsolt, a múzeum igazgatója. – Ez a kiállítás az egészen távoli múltba vezet, mert Dunaújváros földje nagyon régtől lakott, már a bronzkor embere is megtelepedett itt. Tervezett helytörténeti bemutatónk gazdag anyaggal tükrözi majd be a rómaiak idejét, számos érdekes ritkaságot állítunk ki.
Kétezer sír
A múzeum raktárában valóban sok ritkaságot pillant meg a szemlélődő újságíró.
Az egyik polcon például különös edény diszlik: emberi fejet ábrázol.
“Péntek” – arcos edény az Intercisa Múzeumban
fotó: Horváth Tamás
A ritka arcosedény – amelyet megtalálása napjáról Pénteknek neveztek el – vallási célokat szolgálhatott: a szír katonák révén meghonosodott misztikus keleti szertartás egyik eszköze lehetett.
Ugyanez vélhető egy vasszoborról, amely szaknyelven szólva tényleg unikum. A hosszú nyakú, kisfejű, íveltvégtagú féfi-szobrocska meghökkentően emlékeztet bizonyos modern képzőművészeti alkotásokra, noha talán kétezer esztendővel ezelőtt formálták. Stílusa láttán az ember eszébe jut a régi mondás: nincs új a Nap alatt. Egyébként a szobor valamikor a phallos-kultusz szolgálatában a férfierőt jelképezte.
Az egyik újabb szerzemény nagyméretű, domborműves oltárkő. Már az első pillanatban látni, hogy Mithrast, a világosság istenét ábrázolja, annyira jellegzetes a földre szorított bikán térdeplő, azt tőrével leszúró, frigiai sapkás férfialak.
Mithras-dombormű az Intercisa Múzeumban
fotó: Horváth Tamás
A gyakorta talált mithras ábrázolásoktól mégis eltérő ez a faragvány: nem málladozó mészkőből, hanem márványból készült, megkapóan művészi és értékes alkotás.
– Az elmúlt tíz esztendő során kétezer római sírt tártunk fel Dunaújvárosban, sok leletet találtunk bennük. Ez a Mithras oltárlap is az egyik sírból került napvilágra – hangzik a felvilágosítás. – A sír érdekessége, hogy a Mithras domborművön kívül több más értékes faragványt is tartalmazott, ezekből építették. A kősírban két porladó csontváz feküdt, lehetséges, hogy valamely előkelő házaspár maradványai.
Caracalla, a gyilkos
A legérdekesebb faragott kövekből a múzeum külön kőtárat rendezett be a víztorony szomszédságában. Az itt látható mérföldkövek, oszlopok, sírkövek és szarkofágok között feliratos szoboralapzat is akad. Tetején a talpak számára készített mélyedésekből arra lehet következtetni, hogy kétszeres életnagyságú bronzszobor állt rajta.
A szobor a városba ellátogató M. Aurelius Antoninus császárt ábrázolta. Ez a császár inkább másik nevén, mint Caracalla ismeretes a történelemkönyvekből. Rettegett kegyetlenségű uralkodó volt: társalkodó öccsét anyja karjai között ölte meg és állítólag húszezer embert gyilkoltatott le. Végül ő is gyilkosság áldozata lett, ami egyébként a római császárok között egyidőben annyira szokványos volt, hogy szinte természetes halálnemnek számított.
Bár a gyilkos Caracalla igazán nem érdemelt szobrot, azonban ez a megtiszteltetés tudományos haszonnal járt, mert a szobortalpazat szövege sok mindent elárul erről a korról. Kitűnik belőle, hogy a szobrot a “cohors prima Hemesenorum” katonái állították, tehát, a Szíriai Hemesa városában toborzott harcosok védték akkor a castrumot. Az is megállapítható, hogy ez az első számú cohors részben lovasított alakulat volt.
Az ezres létszámú cohors göndörszakállú szír katonái keleti szokásokat és kultuszokat terjesztettek el a környéken. Ezt igazolja a kőtárban látható egyik szarkofág is.
Szarkofág a kőtárban
fotó: Horváth Tamás
– Bebalzsamozott holttestet találtunk benne – mondja róla Visy Zsolt. – A múmia valamelyik előkelőség holtteste lehetett. A szarkofág tetejének felnyitásakor már meglehetősen rossz állapotban volt, azonban így is különleges lelet és hozzájárul a távoli idők jobb megismeréséhez. Érdekes, hogy a múmia koporsójának alját vastagon fedték a cserszömörce levelei, úgy látszik, hogy a levelek tallintartalmával igyekeztek a holttest épségben tartását elősegíteni.
Üveghuta nyomai?
A kőtár szomszédságában rejti a föld a castrum maradványait. Ennek szinte a tövében a víztorony mellett nemrégiben váratlan érdekességekre bukkantak. Annak ellenére, hogy ez beépített terület volt, sírokat is rejtett a föld. Az egyik sírban találtak rá a márvány Mithras oltárra, a másik sírból pedig meglepetésre – hatalmas majom csontváza jutott napvilágra. Hogy miként került oda, az rejtély és az is marad. Annyi tény, hogy a régi rómaiak nagyon szerették az állatokat, ezt bizonyítja a kedvtelésből tartott kutyák csontjainak sokasága is.
A majomsírtól nem messze sokat ígérő leleteket találtak üvegtömböket. Ebből arra lehet következtetni, hogy a mélyebb rétegekben esetleg üveghuta maradványai rejtőznek. Ha ez a feltevés igazolódik és sikerül római kori üveghutát kiásni, akkor nemzetközi viszonylatban is rendkívül jelentős régészeti emlékkel gazdakodik Dunaújváros.
Ásatás a víztorony környékén a 70-es években
Hogy így lesz-e, ez rövidesen elválik, mert ezen a területen – a castrum feltárását megelőzően – most tartanak az ásatások. A Vasmű szocialista brigádjainak tagjai serénykednek itt: brigádfelajánlást teljesítve segítik napvilágra hozni a múlt emlékeit. Vidám tréfálkozás közben lapátolják a földet, közelükben az egyik homokhalmon táskarádió szól. Tánczenét közvetít, így ahol egykor a szír harcosok énekeltek az ősi istenek dicsőségéről, most Koós János közli: “Préri Mary pazarló, pejlova is egy pazarló…”
Foltényi Tibor
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
