Sztálinvárosi Hírlap – 1959. november 6.
Vigyázat, indulás!
Ki ne emlékezne még az első napokra, mikor tervbe vettük az Úttörővasút megépítését? Akárcsak most, a Barátság liget építésénél, megmozdult a város apraja-nagyja, hogy felépítsék gyermekeik számára a talán játéknak tűnő, de a komoly munkára, az életre nevelő Úttörővasutat.
Néhány gondolat az úttörővasút megépítéséről
Felnőttek és iskolások, s szovjet barátaink segítettek az építésben, s ma már nincs olyan városlátogató, aki ne próbálná ki az utazást, ne gyönyörködne a Ságvári kilátóról az előtte elterülő Alföld végeláthatatlan mezőin, s a túlsó parton, ahol Petőfi Sándor lába taposta valamikor földet. Külföldiek is megcsodálják a a táj szépségét, s mikor megtudják ki járt ezen a vidéken, Petőfivel együtt vallják: “Szép vagy, Alföld, legalább nekem szép!”
A Ságvári kilátónál
fotók: Intercisa Múzeum
Aki leszáll az Úttörővasútról, gondol-e arra, mennyi gond, fáradság, álmatlan éjszaka járt a felépítésével. Ma már természetesnek, magától értetődőnek tartjuk létezését. S az első órák, amikor ismerkedtek úttörőink a vasút rejtelmeivel, mennyi érdekes izgalmas percet jelentett nekik. Elindult az első kocsi, s azóta ki tudná pontosan hány követte? Ki tudná, hány óra telt el tanulással, amit a játéktól vontak el azok, akik vállalták a szolgálattal járó nehézségeket?
Úttörő postahivatalnyílik városunkban. A kis postásokelőzőleg tanfolyamon vesznek részt, egyenruhát kapnak. Május elsején a Vidám Parkban már ők látják el a lakosságot. A későbbiek folyamán az úttörő postahivatal az épülő úttörővasút állomásépületében állandósul majd.
A berendezési tárgyak gyártását a postaigazgatóság rövidesen megkezdi. Az úttörő postahivatal célja, hogy megismertesse, megszerettesse a gyerekekkel a postai munkát, s hogy ezáltal is jól képzett utánpótlással lássák el a magyar postát. Megjelent: Sztálinvárosi Hirlap – 1958. április 22. |
Mindez a múlté már, de ezekre az “apróságokra” gondoltam, amikor meglátogattam a Landler Jenő Vasutas-Postás Úttörőcsapatot, s bizony elég sok új arcot láttam köztük. Újakét, akik elődeik nyomába léptek, s rövidesen – sok tanulás után – ők indítják majd a szerelvényt, ők ütik rá a bélyegzőt az Úttörőpostán feladott üdvözlő sorokra.
A Landler Jenő Úttörőcsapatnál
A Ságvári Endre Általános Iskolában találtak otthonra, s rövidesen elkezdődik a szakmai kiképzés is. Most még ismerkednek, a “veteránok” elbeszéléseit hallgatják az első kocsi indulásáról, s az érdekesebb eseményekről.
A Sztálinvárosi Úttörõvasút útnak indul az alkotmánynapi vásáron /1958
fotó: MTI/Fényes Tamás
Még a hűvösvölgyi táborozás izgalmai, a kirándulások gazdag élményei tartják fenn a jó hangulatot. A budapesti úttörővasutasok helyi táborozásáról, az itt szövődött barátságról esik szó, s közben már a jövőt is tervezgetik. Jövőre már többen szeretnének részt venni a hűvösvölgyi táborozáson.
Városunkban komoly hagyománya van az úttörő-mozgalomnak. Ott vannak úttörőink mindenütt, ahol az ő segítségükkel, az ő kis kezük erejével tehetnek valamit a közösségért. Vigyáznak városunk tisztaságára, csinosítják parkjainkat, részt vesznek a társadalmi munkában, de megállják helyüket a munkában is. Rájuk biztosan számíthat népünk.
Úttörővasút végállomása a Ságvári kilátónál
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
