Dunaújvárosi Hírlap – 1989. március 24.

ÜNNEPVÁRÓ

Pirosak, lilák, feketék és fehérek, simák vagy hímesek. Ünnepre készültek. Már az őskori sírok is rejtettek szépen díszített, a tavasz megünneplésére ékesített, a termékenységet szimbolizáló tojásokat. Most, évezredek távolából újra és újra elkészítjük ezeket. Ma már jobbára a boltban kapható festékekkel és matricákkal, azonban minden kislány azon igyekszik, hogy az ő locsolóinak szánt ajándék váljon a legeszebbé.
A Batsányi utcai, harmadik emeleti lakásban Kocsóné Szakos Viktória kézműiparos, ismerője a tojásfestés tudományának. Szakirodalomban, lexikonokban búvárkodott, hímes assszonyokkal levelezett, hogy megtanulja, elsajátítsa a régi mesterséget.
– A karcolás a legrégibb – mutat fel a hímes tojásgyűjteményéből néhány különlegesen szép darabot. – A növényi anyagokkal színezett tojásokba éles szerszámokkal karcolták bele díszt. Elterjedtebb ennél az a írásos vagy más néven batikolásos mód. Itt viasszal, vagy parafinnal rajzolják fel a mintákat, úgy mártják bele a a színező folyadékokba. Előbb világosabbakba, aztán a sötétebbekbe. Közben mindig lefedik a megőrizni kívánt színű mintákat. Ivánka Teréz népművész levelében azt írta nekem, hogy egy ötszínű írott tojást huszonötször is kézbe kell venni. Rendkívül nagy munka. Aztán itt van a derzselés. Csipkés szélű leveleket tesznek, fonákjukkal felfelé a tojásra. Jó szorosan körbekötözik egy gézdarabbal, úgy festik be. Csodálatosan meglátszik rajta a levél erezete. Sajnos, a színező növényi anyagok közül csak a hagymalevélt tudom használni, ez aranybarna színt ad. Feketét ad a gubacs, pirosat a júdásfa, zöldet a bürök, barnát a vadalmafa kérgének a főzete. Mivel nem könnyű ezekhez hozzájutni, így én is a boltban vásárolt festékekkel dolgozom.

Alakítástechnológus-üzemmérnöki diplomát szerzett, de jobban vonzotta a népművészet, a népi iparművészet. Sok-sok könyv, füzet, jegyzet, mintakészlet és nem utolsósorban számtalan zsűrizett hímes tojás tanúskodik erről. A legszebb, legféltettebb daraboknak külön kis maffiakosarat font, celofánborítás és selyemszalagdíszítés veszi ezeket körül. Mind különböző mintázatú, amelynek szintén külön “tudománya” van.
– Lehet függőleges vagy vízszintes vonalakkal négy vagy nyolc részre osztani a felületet, s ezekbe a részekbe külön elhelyezni a díszítéseket. Elterjedt az is, hogy egy nagy virágmotívumot rajzolnak a tojás legszélesebb részére, innen ágaznak szerteszét az indái. Festhetnek rá szőttes-, hímzésmintákat is. Meghatározóak a színek, amelyek elárulják, hogy a hímes tojás melyik tájegységről való. A hozzáértő megismeri, melyik a palóc, melyik a sárközi, melyik származik Kalocsa vidékéről.

A kislányai is az asztalhoz kívánkoznak közben, ők is kezükbe veszik, szakavatott mozdulatokkal díszítik az ajándékokat. Tudják, hogyan kell kifújni a tojást és megtölteni parafinnal, értenek a festéshez és a karcoláshoz. Készítenek most divatos mintázatúakat is. Barackfaágakkal, csillagpontozással díszítetteket. Szívesebben használják a festéshez a temperát és fényezéshez a lakkot. A legkisebb gyerek, Endre is kedvet kap a munkához. De neki még túl korai ez. Inkább óvni kell a törékeny tárgyakat a szeretetétől.

– fekete –

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.