Kölyök

Film Színház Muzsika – 1959. augusztus 7.

FORGATJÁK AZ ÚJ MAGYAR FILMET

Egy Sztálinvárosban felcseperedett leány könnyes-mosolyos története elevenedik meg a Kölyök című új magyar filmben, amelyet most forgatnak a történet színhelyén, a sztálinvárosi vasműben.

Megkezdték a “Kölyök” forgatását

1 A Kölyök mindig jót akar, mégis minden balul üt ki, bármihez kezd. Már jóformán valamennyi üzemrészt megjárt a vasműben, de mindenhonnan botrányok közt tették ki a szűrét. Most éppen új munkahelyén, a villanyszerelőknél jelentkezik “próbatételre”… (Törőcsik Mari és ifj. Szabó Gyula)

2 Sajnos, a próbatétel a villanyszerelőknél is kudarcba fullad. Be akarja bizonyítani, hogy ő önállóan is képes szerelni. Felmászik egy háromméteres létra tetejére, ami azonban eldől, s őlógva marad a szédítő mélység fölött, az üres szerelőcsarnokban… (Törőcsik Mari)

3 A sztálinvárosi Arany Csillag Szálló teraszán kölcsön-estélyi ruhában keveredik újabb bonyodalmakba a Kölyök… (ifj. Szabó Gyula, Zenthe Ferenc és Törőcsik Mari)

(Oláh János és Szomszéd András felv.)

Film Színház Muzsika – 1959. október 30.

Új magyar filmvígjáték

Kölyök

Nevető jókedvvel szigorú követelményeket támasztani – sokak szemében méltánytalan cselekedet. Egyfajta közhit szerint a közönség legszentebb “belügye” a nevetés és valósággal ellenséges beavatkozás minden kritika, amely valamelyes művészi és eszmei kívánalom érdekében emel szót. A Kölyök esetében azért kell erre emlékeztetni, hogy ezúttal pozitív példán váljék bizonyossá: a kritika jó barátja, sőt, lelkes híve a humornak, ha az nem fecsérli el haszontalan vagy devalvált szellemi csecsebecsékre a nevetés aranycsengését. A Kölyök azzal oszlatja szét a kritika homlokráncolását, ahogyan a vígjátékigényt a vígjátéki igényességgel jól összebékíti. Ez a mi új magyar filmvígjátékunk aránylag biztosan állja a helyes eszmei és a színvonalas művészi kifejezést számonkérő szigor vizsgáztatását is. Hirtelenjében nem is tudjuk, mivel fegyverez le leginkább: kedvességével, bájával, fiatalos lendületével, kifogyhatatlan fordulataival, ízes, csúfondáros szellemességével? Vagy talán elsősorban az őszinteségével?
Új életviszonyaink színének-fonákjának megmutatásában őszinte film a Kölyök. Abban őszinte, ahogyan mai. Érezni, hogy a friss életélmények egész özönét oltották bele az ugyancsak friss lüktetésű vígjátéki vérkeringésbe. Ifjú városunk, Sztálinváros és mind nagyobbá cseperedő nagyüzemünk, a Dunai Vasmű nem csupán színes kulissza benne, hanem a szereplőkkel szervesen összenőtt természetes színhely. És viszont: a szereplők e szocialista levegőjű város és üzem nagyon is honos és öntudatos polgáraiként jelennek meg előttünk. Filmvígjátékaink a közelmúltban nem egyszer a maiság látszatával adtak új csomagolást régi sablonoknak, vagy bizonyos újnak nem igen számítható vígjáték-szerzői mentalitásnak. A Kölyök nem él vissza Sztálinváros köveivel, friss vakolatával, mert az embereket is az újfajta, emelkedettebb erkölcs szellemében cselekedteti, persze a megfelelő vígjátéki “lazításban”. Palásthy György és Markos Miklós eleven forgatókönyve, Szemes Mihály féktelen, de mindvégig ízléses villódzású és melegszívű rendezése, Pásztor István “nyílttekintetű”, vagyis igen őszinte optikájú felvevőgépe vidáman mozgolódik az ágas-bogas történet rokonszenves színterén.

Kölyköt egy pillanatra sem lehet magára hagyni…
(Szabó Gyula, Törőcsik Mari)

Kitűnő figurát teremtettek arra a célra, hogy a vásznon valóban minden szüntelen mozgásban legyen. A címszereplő Kölyök temperamentumos szeleburdisága jól olajozott hajtóműve és lendítő kereke az egész bohózatba hajló vígjátéki gépezetnek. Ez a mindig jót és mindig nagyot akaró dunapentelei bennszülött bakfis-csibész, akinek minden mozdulata balul üt ki, alapjában véve nem új kitalálás. Amióta világ a világ a film történetében, a csetlő-botló emberke a legbiztosabb patentrugója a bohózati kalamajkáknak és már a régi magyar hangosfilm is igyekezett jeleskedni holmi balkezes angyalokkal. Mégis, erről a viharfrizurás kölyökről, amint bakancsában, overálljában, huncutul meg-meghuzkodva a nyakába kerített tarka kendőcskét, végigszáguldozza ezt a filmet, hajlandók vagyunk feltétel nélkül elhinni, hogy ízig-vérig mai teremtmény. Elhisszük egy szóra, hogy együtt nőtt fel a várossal és semmi kincsért ott nem hagyná, s még hebrencs voltában is úgy igaz, ahogy mondja: a mágnások és bankárok után ma ő ebben a hazában az uralkodó osztály tagja. Elfogadjuk tőle, hogy úgy válik emberré, amint módja van tenni a társaiért és úgy alakul igazi nővé, ahogy a szerelem kibomlasztja kölyök-bőréből. És végül is nem volt hiábavaló őérette a sok elnézés, türelem, a többszöri igazgatói epeömlés, a kollektív istápolás és lelkiismeretfurdalás.
Örömet okoz a film spontánnak ható ötletáramlása, amely élénk tetszést, sőt, némely nézőből elragadtatást is vált ki. A tetszés indokolt, az elragadtatás ezúttal még korai. Derekas kísérlet a Kölyök, csakhogy a kísérleti jelleget többnyire utólag hangoztatják annak igazolására, ha egy film mégsem sikerült. Most elmondhatjuk, hogy a Kölyök ha még nem is beteljesülése, de jelentős megközelítése a szocialista vígjátéknak, amely nem egyfajta eszménykép, hanem a leghaladóbb látásmóddal megalkotott vígjátékok sokfélesége. Minden bizonnyal nagy fejtörésébe került az alkotóknak, amíg filmjüket ilyen gördülékennyé esztergálták, annál inkább erénye, hogy nem igen érződik rajta semmilyen csináltság. Nemcsak már felhasznált hazai és külföldi ötleteket újít fel ügyesen a film, hanem sok újat is teremt, köztük valóságos exportképes csemege-ötleteket. (Amilyen például az a jelenet, amikor Kölyök az olasz gyárlátogatókkal állíttatja fel a létrát.)

Lám, mit tesz a kisestélyi… Az autós gavallér megbűvölve nézi Kölyköt
(Törőcsik Mari és Zenthe Ferenc)
(Szomszéd András felv.)

Törőcsik Mari személyében ragyogó komikus színésznővel ismerkedtünk meg. Valóban a középpontjában áll a játéknak, onnan veti szerteszét kamaszos-kedves humorának sugarait az egész társulatra. Annyi nehéz drámai szerep után szinte beletáltosodott önnön pajkosságába. Szabó Gyula megnyerő egyszerűséggel s ugyanakkor a sablon megkerülésével játssza a közönyből a féltésbe, a féltésből a féltékenységbe tüzesedő KISZ-titkárt. Zenthe Ferenc kellemesen mulatságos. Bessenyei Ferenc, mint igazgató, megszokott modorában is eredeti humort képvisel.

Lelkünk gazdára vágyik – beszélgetés Bessenyei Ferenc színművésszel

Újszerű karakter Suka Sándor rendőrfőhadnagya. Sukában új filmígéretet látunk. Rajz János, Békés Itala, Gera Zoltán, Garas Dezső, Örkényi Éva, Szirtes Ádám egy-egy színfolttal gazdagítja a film humorskáláját. Petrovics Emil zenéje, kiváltképp hangulatos signal-melódiája, üdítő jókedélyt áraszt.

Sas György