Dunaújvárosi Hírlap – 2015. augusztus 31.
Írók és költők az építés frontján
A városépítés kezdetén még küldték őket, a várossá válás idején hívták
Dunaújváros – Szente Tünde
A városépítés kezdetén küldték ide az írókat, a várossá válás időszakában hívták őket. Ejtsünk most néhány szót városunk szellemi arculatának alakítóiról egy antológia válogatása mentén – a teljesség igénye nélkül.
Illyés Gyula egyik versének ihlető forrása az építőmunka. Ennek a műnek különös története van: A magyar írók szövetsége “munkaakciót” szervezett tagjai számára 1951-ben, azzal a szándékkal, hogy gyűjtsenek élményt “a szocialista építés egy-egy frontján”.
A költemény megjelenése a Szabad Nép újságban – 1952 április 30-án
ILLYÉS GYULA Veres Péter és az itt élő Sándor András társaságában nézte meg Dunapentelét, pontosabban: a pentelei fennsíkon épülő gyárat. Az építés nagysága, dinamikája lenyűgözte, és a látványt versbe sűrítette. Illyés Gyula a jelenséget átlényegítette, s nem a rendszerről, hanem az építőmunkáról szólt – emelkedett hangon. A vers története kapcsolódik a magyar írók első kongresszusához. A Szabad Nép egyik ügybuzgó újságírója bírálta a lelkesedni rest költőt. Illyés “Az építőkhöz” költemény felolvasásával válaszolt a bírálatra – derül ki a Pásztor Bertalanáltal szerkesztett “Új Üzene” Dunaújvárosi antológiából.
KALÁSZ MÁRTON A 2000 ben megjelent kötet további érdekességekkel szolgál. Például megtudhatjuk, hogy Kalász Márton a ’60-as évek elején Dunaújvárosban élt, ez idő alatt látott napvilágot “Rapszódiáink évada” verseskötete (1963).
Bertha Bulcsú az ’50-es évek elején ellátogatott élményanyagért az épülő Sztálinvárosba. Egy kötetnyi novella született is ebből az időből. Később, 1986-ban “Ipari közelképek” címen jelent meg szociográfiája, melyben “A legendás város” részben Borovszky Ambrus portréján keresztül mutatja be a városépítés hőskorát, majd a későbbi évek gyarapodását, változásait.
Ritkán (vagy soha) nem látott esemény, amikor (1954-ben) Borovszky jóváhagyó mosollyal nézi, hogy a gyárban alkoholt fogyasztanak. Alighanem valamely munkasikert ünnepelnek az építők. Sörrel
ÖRKÉNY ISTVÁN is megfordult az épülő városban az ötvenes évek elején, és az ezekből a látogatásokból született benyomásai megjelentek írásaiban, később drámáiban is.
Az a bizonyos… a Magyar Nemzet címlapján
PALOTAI BORIS Gyakran megfordult az épülő Sztálinvárosban. Élményeit, benyomásait több regényében, novellájában is megírta: Kakasszó – elbeszélések (1951), Sztálinvárosi gyerekek – ifjúsági regény (1953), Varázsige – elbeszélések (1955), Hetedik év – kisregény és elbeszélések (1978).
Palotai Boris – Sztálinvárosi gyerekek
Stettner Béla rajzaival
Műveiből hat film is készült, ezek közül az “Én és a nagyapám” Sztálinvárosban játszódik. A dunapentelei építkezést malterhordó lányként megjárt nyurga Szécsi Margit pályája elején a közvetlen életélményeket “lírizálta át”, gyakorta dalformában.
KEMÉNY DEZSŐ Családostul 1951-ben költözött városunkba. A ’70-es évek elejétől kizárólag írásaiból és fordításaiból élt, novellái, kritikái, publicisztikái a helyi lapokon kívül országos folyóiratokban is megjelentek. Szinte minden műfajt kipróbált, első regénye sci-fi volt, 1958-ban “A legrövidebb út” címen jelent meg. Ezt követte a “Gili” ifjúsági regénye (1962), majd 1965-ben elbeszéléskötete: “Tirk, a sofőr” címmel. Közel tíz önálló kötetén kívül antológiákban is szerepeltek írásai.
SÁNDOR ANDRÁS Vasmű és városépítésben szerzett élményeinek eredménye “Az új város” riportkötete (korabeli fotókkal illusztrálva “Sztálinváros” címen is megjelent) és “A nyugtalan ember” novelláskötete.
A “Kiskrajcár” című film forgatókönyvét Palotai Borissal és Thurzó Gáborral együtt készítették el 1953-ban.
Sándor András író az 1951-ben készült fotón a Partizán brigádban lapátol
BARSI DÉNES 1960-ban Sztálinvárosba költözött szintén családjával, és viszonylag korán bekövetkezett haláláig (1968. január 5.) itt élt. Ezek alatt az évek alatt sorban születtek regényei, amelyek nagy részének szereplőit, helyszíneit már a város ihlette: Sorsváltás, 1963 – Parázs a hamuban, 1968, és még sorolhatnánk.
Barsi Dénes mellszobra az MMK előtt
fotó: Horváth Tamás
“…Hű voltam és mégis megharapta sarkamat a föld”
A Barsi Dénes Baráti Kör kezdeményezésére 1990-ben szobrot állítottak az írónak. A Munkásművelődési Központ előtt látható bronz mellszobor Fodor Sándor szobrászművész alkotása.
ŐSZ FERENC 1961-ben költözött városunkba, ahol a Dunaújvárosi Hírlap munkatársa lett. Szinte ezzel egy időben a Bartók Béla Kultúrotthon művészeti vezetőjeként beállt “ostorozni”. Rangot vívott ki magának a városban működő Ostor amatőr színjátszó együttes. A humorista Ősz Ferenc, itt bontogatta szárnyait, majd pár évvel később, a Ludas Matyi belső munkatársaként, rádiós és televíziós fellépései révén országos népszerűségre tett szert.
A Bartók Béla Kultúrház legendás Ostor Együttese egy tájelőadás alkalmával. A második sorban jobbról balra a negyedik személy az együttes vezetője, Ősz Ferenc. A kép bal szélén áll Miskolczi Miklós újságíró, akinek több várostörténeti művet is köszönhetünk
RÓZSA ANDRÁS ugyancsak 1961-ben került Dunaújvárosba, tanárként és újságíróként dolgozott. Verseire hatással volt a fejlődő “valóság-csodaváros” látványa, közelsége.
KISS KÁLMÁN 1963 óta él Dunaújvárosban. Az egyetemi évek alatt kezdett írogatni, de sokkal fontosabb volt számáraa az irodalom, a vers megszerettetése, a tehetséges diákok támogatása. Az iskolákban önképzőköröket hívott életre, 1989 elején Galambos Margittal megalakították a VIM-et, a Vasmű Irodalmi Műhelyét, ami irodalomkedvelők kis csoportjának szervezett programokat, ifjú szerzőknek nyújtott bemutatkozási lehetőségeket, műveik kiadását szorgalmazta. A hatvanas évektől kezdve Kiss Kálmánnak esszéi és tanulmányai jelentek meg a Ma és a Holnapban. Évek óta vezeti a Versbarátok Klubját.
Kiss Kálmán előadása a József Attila Könyvtárban
fotó: jakd.hu
PÁSZTOR BERTALAN Végül, de nem utolsó sorban, tisztelegjünk az “Új üzenet” antológia szerkesztője, Pásztor Bertalan munkássága előtt is, aki 1956 óta él városunkban. Gimnáziumi tanári munkája mellett műelemzéseket írt regényekről, novellákról, drámákról, versekről. Kritikái jelentek meg napi- és hetilapokban, valamint folyóiratokban. Szerkesztői tevékenységet folytat, akinek drámaíróként is jegyezzük nevét.
Pásztor Bertalan tanítványaival
fotó: Széchenyi István Gimnázium archívum
Pásztor Bertalan: A bemutatkozás sikerült
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
