Üst – 1981. augusztus 27.
TÖRTÉNELEM IDÉZŐJELBEN
Levéltár. Sárguló, fakuló iratok, papírok őrzik a múltat. Jegyzőkönyvek, levelek, feljegyzések. Dunaújvárosban a múlt még belátható, emlékekkel bejárható. Emberközelben van. Mindössze három évtized. Ez alatt épült fel nehéziparunk egyik legkorszerűbb bázisa, ipari hátterében egész sor könnyűipari üzem, tanácsi vállalat, egészségügyi és kulturális intézmény. Növekedtek a fák, létesültek városrészek.
Ma esemény – holnap történelem
1951. május 18-án lett az egykori Dunapentele azonos néven város, majd Óvárosként része annak az új közigazgatási egységnek, amely a térképen mint Dunaújváros szerepel. A múltat őrző papírokat forgatva próbáljuk meg idézőjelek közé foglalni eseményeket, történéseket, személyeket.
Ha van, becsüljük meg!Levéltári leltár
A múzeum épületét sokan ismerik, ám a vele szomszédos levéltárról már alighanem kevesebben tudnak. A városi tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén szó esett a levéltár helyzetéről, bővítéséről. Az ott elhangzottak és dr. Kácsor Ferencnek a tanács művelődési osztálya vezetőjének tájékoztatása szerint: a közeljövőben nem várható a levéltár bővítése, vagy nagyobb épületbe költöztetése. Szűts Ildikó Megjelent: Dunaűjvárosi Hírlap – 1986. február 21. |
Kezdjük azzal, hogy a faluból Város lett.
1951. május 18. Neichel László, a megyei tanács vb-elnöke a mélyépítők déli városi barakk-kultúrházában tartott alakuló tanácsülésen bejelentette:
“A Minisztertanács április 29-én határozatot hozott, hogy Dunapentele községet várossá kell fejleszteni… A magyar nép hosszú utat tett meg, amíg eljutott addig, hogy a ország első szocialista városának tanácsát létrehozza… A Dunapentelei Községi Tanács városi tanáccsá való alakulása nagy jelentőségű. Az átalakulással egyidejűleg nemcsak a feladatok nőnek és változnak meg, hanem a tanács munkájában minőségi változás is fog bekövetkezni”
Hasonló értelemben szólalt fel Berecz Bertalan, az új város első tanácselnöke:
“Szocialista szellemmel átitatott, bürokráciamentes, az élettel együtt fejlődő igazgatást kell életre hívni. El kell érnünk a hatalmas tempóban folyó építkezést, fel kell fejlődni mellé, nem állhat elő az az eset, hogy az események után kullogjunk, hanem azt megelőzve kell vezetni, irányítani.”
1953. június 18-án írt önéletrajzból részletek:
“1892. október 13-án születtem Kiskőrösön. Édesapám tímársegéd volt. Négy középiskolát végeztem, majd egy évi mezőgazdasági iskolát Pápán. 1912-ben a budapesti közúti villamoshoz kerültem, mint kalauz. 1914-ben bevonultam katonának és az első világháborút végigcsináltam a fronton.
1919-ben mint vöröskatona, géppuskás századparancsnok voltam. A Tanácsköztársaság leverése után állásomba nem vettek vissza …” (Berecz Bertalan)
A város nem sokáig viselte a Dunapentele nevet. Lapozzuk fel a tanácsülési jegyzőkönyvet. Azt olvashatjuk az 1951. október 22-i tanácsülésről felvett jegyzőkönyvben, hogy “Berecz Bertalan elvtárs ismerteti a két héttel ezelőtt a Pravda hasábjain megjelent sztálini nyilatkozatot. Ez a nyilatkozat eljutott a Föld legtávolabbi zugaiba is és visszhangra talált az egyszerű emberek szívében. A népek óriási örömmel és megelégedéssel fogadták. A nagy szovjet nép vezére egyszerű és világos nyelven megmondta, hogy az USA atombomba-monopóliuma nem létezik többé. Az atomerőt nem háborús pusztításokra, hanem békés építésre akarja a szovjet nép felhasználni… Alig hangzottak el a nagy Sztálin szavai, a Dunai Vasmű dolgozói lelkében, békeművünk építése közben megszületett a gondolat, hogy az ország első szocialista városát és a hozzátartozó erőműveket a béketábor legnagyobb harcosáról és vezetőjéről Sztálin elvtársról nevezték el.”
1951. november 6-án fölkerült a 2. sz. (Vasvári Pál) Általános Iskola homlokzatára a tábla:
“SZTÁLINVÁROS TANÁCSA”
Aznap délután csapoltak először a vasműben.
Hogy mennyire átérezték a dolgozók, mit jelent itt dolgozni, idézzük betűhíven:
“Kérvény Sztálinváros Végrehajtó Bizottságának! Alulírott Német Tataji János azzal a kéréssel fordulok a sztálinvárosi Végrehajtó Bizottsághoz, hogy részemre, gyermekem és feleségem számára letelepedési engedélyt megadni. Én a sztálinvárosi fertőtlenítőben dolgozom mint fertőtlenítő és tisztaság felelős. Lakásom már van az Óvárosban, de bejelentkezni nem tudunk, ezért kérem az engedélyt, hogy ne kelljen a nem bejelentkezés miatt büntetéseket fizetnem. Én kitartó dolgozója vagyok a Demokráciának és minden erőmmel, munkámmal azon iparkodom, hogy még többet, még jobban erősíthessem Demokráciánkat és szép Sztálinvárosunk minél előbbi felépítéséért még többet áldozhassunk. Szabadság! Németh Tatay János Sztálinváros, Földvári út 829.”
Városépítés és letelepedés Dunaújvárosban
Az említett iskola adott helyet nemcsak a városi tanácsnak, hanem a könyvtárnak, a Katona József Klubnak, sőt a múzeumnak is. Ez utóbbi múzeumi bizottsága 1952. december 23-án tartott alakuló ülésére meghívottak a következő levelet kapták:
“Felkérjük Elvtársakat, hogy a sztálinvárosi Állami Múzeum Múzeumi Bizottságának tagjaként vegyen részt múzeumunk munkájában. Ez a megtisztelő kulturális feladat jogot jelent arra, hogy javaslataival, bírálataival és a dolgozók véleményének továbbításával közreműködjék a magyar múzeumügy fejlesztésében és ugyanakkor kötelezettséget jelent arra, hogy segíti múzeumunkat kulturális és népnevelő hivatásának betöltésében.”
Az épülő új város első, több intézménynek helyet adó iskolaépülete
Az 1956-os ellenforradalom alatt, majd utána pár hónapig Dunapenteleként emlegették a várost. Aztán újra Sztálinváros lett 1961. november végéig. Akkor merült fel konkrét formában a város nevének megváltoztatása.
Ennek szükségességét a városi párt és tanács vb együttes ülésén Juhász János, a megyei pártbizottság titkára indokolta, majd így folytatta: “Több irányból beérkezett javaslatok között az alábbi nevek szerepelnek: Dunavasvár, Dunaújváros, Acélváros, Kohászváros. Javaslom a két végrehajtó bizottságnak, hogy a Dunaújváros elnevezést fogadják el.”
A javaslatot elfogadták, majd Tapolczai Jenő tanácselnök “előterjesztést tett arra, hogy a Sztálin útnak a nevét “Fő út”-ra változtassa meg az együttes ülés.”
Tapolczai Jenő javaslatát módosította oly módon, hogy az út “Vasmű út” legyen.
“Az együttes ülés 2 szavazat ellenében a Sztálin út nevét “Vasmű út”-ra változtatta.”
Ezt követte az 1961. november 24-i tanácsülés, amelyen Tapolczai Jenő arról tájékoztatta a tanácstagokat, hogy
“A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1961. november 24-én kelt és 17/1961. számú határozatával arról értesített bennünket, hogy előterjesztésünket elfogadva, kérésünknek megfelelően városunk nevét DUNAÚJVÁROS-ra változtatta.
A városnév megváltoztatása során a vitában több más név is felmerült. Ilyen pl.: Dunavasvár, Vasvárad, Acélváros stb. Úgy érezzük azonban, hogy a mi viszonyaink között városunk neve – ami első hallásra egyeseknek még szokatlan – “Dunaújváros” méltó módon kifejezője lesz annak, ami itt, a Duna mentén, a szocializmus építésének e nagyszerű időszakában épült és épül…”
1959. április 27. Részletek egy levélből:
“- alulírott fiatal képzőművészek a következő javaslattal fordulunk a Városi Tanács illetékes szerveihez. Amennyiben nem merülnek fel nehézségek, szándékunkban áll a városban letelepedni és szerveresen részt venni a város kulturális fejlődésében… régi tervünk megvalósításának lehetőségét látjuk benne. A város építésében, mint diákok részt vettünk, később mint főiskolás növendékek többször voltunk itt művésztelepen… Úgy érezzük, egyik legfiatalabb ipari városunk, mint ilyen, művészi hagyományok nélkül áll, mely egyben azzal az előnnyel is rendelkezik, hogy konvekcióktól és kispolgári előítéletektől mentes, melyek másutt sokban hátráltatják az új alapokra épülő művészet kialakulását…” Az ottani “élet sokrétűsége és őszintesége, a modern munka lenyűgöző méretei és nagyszerűsége inspirálna bennünket új és humánus tartalommal telített művek megalkotására… Kérjük Önöket, hogy válaszukban tájékoztassanak bennünket azokról a lehetőségekről, amelyeket biztosítani tudnak számunkra. Csasztka Ilona VI. éves főisk. hallg., Pálfalvi János VI. éves főisk. hallg. állami ösztöndíjas.”
A grafikusművész házaspár otthonában
Kérésüket támogatta Magyar Képzőművészeti Főiskola főigazgatója. 1959. június 22-én azt írta: “Az Igazgatóság örömmel vette tudomásul, hogy a Főiskola végzett növendékei közül… Csasztka Ilona, Pálfalvi János grafikusművészek megértve a párt és komány kulturális politikájának célkitűzéseit, nem ragaszkodnak a fővároshoz, vállalják a város kulturális életében való tevékeny részvételüket. Az Igazgatóság messzemenően támogatja nevezettek eme célkitűzését… Domanovszky Endre főigazgató.”
Pálfalvi János és Csasztka Ilona – rézkarcok
1960. tavaszán (már 1958-ban – szerk.) nagy nekirugaszkodással elkezdődött a Barátság liget és az oda tervezett stadion építése. Ezrek és ezrek ástak, csákányoztak, lapátoltak, rakták a kordélyokat, alakították ki a pályát, magasították a lelátót.
Megkezdték a Barátság-liget építését
Az 1961. évi várospolitikai tervben szerepel:
“1960-ban a pártbizottság segítségével 10 ezer dolgozó részvételével társadalmi munkában több, mint 3 millió forint értékű létesítményt valósítottunk meg. Ennek során mindenekelőtt ki kell emelnünk a Barátság ligetet, ahol több, mint 54 ezer köbméter földet mozgattunk meg…”
Múltak az évek. Ragyogó terveket készített Gentischer Ferenc, Maratoni kapuval, fedett lelátóval, küzdőterekkel, 22 millió 356 ezer forintos becsült bekerülési költséggel. A Hazafias Népfront városi bizottsága 1962. március 29-én javaslatot tett, hogy hevezzenek el “A társadalmi munkát és a társadalmi munkást jelképező szobrot a Barátság liget megfelelő helyére, bejáratához, vagy északkeleti végéhez. … A Barátság liget egyik részében jelöljön ki a tanács olyan területet, ahol külföldi vendégek itt-tartózkodásukkor egy-egy facsemetét, emlékfát ültethetnének…”
Nagy viták, körültekintő, gondos mérlegelés után olyan határozatot hoztak az illetékesek, hogy a stadion közművesített területét városfejlesztési célokra kell igénybe venni. Fel is épült a Barátság liget területén a Dózsa II. városrész, sokszáz lakással, üzletekkel, egészségügyi és szolgáltató létesítményekkel, piros óvodával, kék iskolával.
Az új Dózsa György úti negyed látképe. /1968
fotó: MTI/Fényes Tamás
Részletek a város első főépítészének leveleiből:
1962. február 12. “Beruházási előirányzatunk szerint 1963-1965 között fog a dunaújvárosi tanácsház megépülni.”
“a dunaújvárosi városközpont megépítése a város szempontjából döntő jelentőségű, és így ebben az esetben hibát elkövetni nem szabad.”
Elkészült az első három nagypaneles kísérleti ház.
“A dunaújvárosi nagypaneles építkezés-típus tervezése megindult.”
“Az 5 és 6 személyes lakásokat tartalmazó típusterv kialakítása alkalmat nyújt akár 4, akár 5, akár 6 személyes családok elhelyezésére, teljesen kötetlen és az igényeknek megfelelő variációkban.”
1964. február 29-én és március 8-án bekövetkezett nagyarányú partomlás miatt kiköltöztetett családokat a déli városi barakkokban helyezték el. Részükre az Országos Tervhivatal 170 átmeneti lakás építését engedélyezte.
1964. szeptember 1-én “M” 1642/1964. sz. levelében az építésügyi miniszter arról értesítette Tapolczai Jenő tanácselnököt, hogy “A dunaújvárosi partomlással kapcsolatban hozott 10.214/1964. G. B. határozatnak végrehajtására az Országos Tervhivatal, az Építésügyi Minisztérium, a Kohó- és Gépipari Minisztérium és az Országos Vízügyi Főigazgatóság részvételével Tárcaközi Bizottság alakul. dr. Trautmann Rezső.”
Hatalmas erőfeszítések, anyagi áldozatok árán megváltozott, és vált gondozott, egészséges, tetszetős környezetté és biztonságossá a megerősített, rézsűzött Duna-part. Ettől kezdve gyorsult a barakktáborok felszámolása.
A város védelme a város ligete
Kialakult a Kertváros jelenlegi arculata. Felgyorsult a lakásépítések üteme. Közben a jövő a mába és a múltba ment át. A város más mint az ember. Mindig képes a megújhodásra. Fejlődése végtelen. Ezt érezzük, akik benne lakunk, szeretjük, magunkénak tudjuk. De nemcsak mi szeretjük városunkat. Nagy igazság van abban, amit Komócsin Zoltán az 1970. június 4-én tartott nagygyűlésen mondott: “Dunaújváros közel áll a szocializmus minden magyar hívének szívéhez” – mert – “A kenyér, az élelem termelése, a közszükségleti cikkek előállítása itt kezdődik, a vas gyártásánál.”
Dr. Hetényi István
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
