Lesz-e itt Duna-híd?

Beszélgetés az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban Dunaújváros jövőjéről

Egy város életében három évtized igen rövid időszak. Az alapításakor csupán az épülő vasmű lakótelepének szánt város az 1971-ben jóváhagyott Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció alapján részleges felsőfokú központ szerepkört kapott. Most, Dunaújváros fennállásának 30. évfordulója alkalmából arról kérdeztük az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban Paksy Gábort, a területrendezési főosztály vezetőjét és dr. Körmendi Klára minisztériumi tanácsost, hogy milyennek látják városunknak az ország településhálózatában jelenleg betöltött, s jövőbeni szerepét.

– Az országépítő, területfejlesztő munka vezérfonala 1971 óta az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció. Az ÉVM illetékesszakemberei nemrég vizsgálatot folytattak arról, hogy mennyiben váltotta be az elvárásokat ez a hosszútávúterv. Milyen általánosítható tapasztalatokat tárt fel ez a vizsgálat, a tapasztalatok alapján milyen változtatásokra lehet számítani a településhálózat-fejlesztési koncepcióban?
– A felülvizsgálat tapasztalatai egyértelműen igazolták az átfogó, országos fejlesztési célkitűzések szükségességét, s a településhálózat-fejlesztési koncepció jó alapot adott az elmúlt évtizedben a tervszerű területfejlesztési munka számára. A koncepció céljai, fejlesztési irányelvei a jelenlegi, s előreláthatóan a társadalmi-gazdasági jövőbeni céljainkkal összhangban vannak, így alapvető módosításra nem volt szükség. Csupán egyes megállapítások erőteljesebb hangsúlyozása, kiegészítése indokolt, s csak néhány település területi munkamegosztásban betöltött szerepének módosítására kerül várhatóan sor. A még jóváhagyás előtt álló koncepcióban a korábbinál nagyobb hangsúlyt kap az agglomerációk, agglomerálódó térségek településeinek fejlesztésében az összehangolás, az egységes rendszerben történő fejlesztés igénye, a lakosság városokba áramlásának mérséklése, az urbanizációs költségek csökkentése érdekében az arányosabb fejlesztés megvalósítása. Az adottságokat alapul véve a településhálózat fejlesztésében nagyobb mértékű differenciálást irányoz elő a koncepció. Az arányosabb településfejlesztést kívánja megalapozni a koncepció az egyes települések szerepkörét megjelölő elnevezésének javasolt módosításával is. Így a társközpont elnevezés bevezetésével -a mostanáig érvényes részleges alsó- és közép-, illetve felsőfokú központ helyett – azt hangsúlyozza majd ki a koncepció, hogy az adottságokon alapuló nagyobb mértékű munkamegosztással valósuljon meg egy-egy térségben a termelő, ellátó, szolgáltató, irányító funkciók elhelyezése, s ne az alá-fölérendeltségi viszony jusson érvényre, hanem egy térség fejlesztési kérdéseinek megoldásában a központok közötti munkamegosztás és együttműködés biztosítsa a térség lakosainak kedvezőbb életkörülményeit.
– Az említett vizsgálat tükrében hogyan értékelhető Dunaújvárosnak az országos településhálózat rendszerében betöltött szerepe, s mennyiben változik a koncepcióban meghatározott szerepköre?
– Korszerű városrendezési elvek alapján épült kezdettől a város. A szocialista iparfejlesztés időszakában létrehozott új városok közt a legdinamikusabb fejlődést mutatta és mutatja fel. Közrehatott ebben az erőteljes városfejlődésben az is, hogy földrajzilag kedvező helyen fekszik, vonzását négy megye többé-kevésbé periferikus területeire tudta kiterjeszteni. Dunaújváros az egyetlen az új iparvárosok közt, amelynek – annak ellenére, hogy nem megyeszékhely – felsőfokú szerepkört határozott meg az 1971-ben jóváhagyott településhálózat-fejlesztési koncepció. Az azóta eltelt időszak igazolta a döntés helyességét. A város nemcsak termelő funkcióinak fejlettsége és jelentősége tekintetében emelkedik a magyar városok átlaga fölé, hanem egyéb, mindenekelőtt oktatási, egészségügyi, kereskedelmi funkcióinak mai, s a folyamatban levő fejlesztések alapján körvonalazható fejlettsége, vonzáskörzetének nagysága tekintetében is. A város ellátó szerepének növekedése megfelelt a településhálózat-fejlesztési koncepció irányelveinek, egyúttal dicséri a város vezetőinek körültekintő, a vonzáskörzet ellátásra is gondot fordító munkáját. Érvényesült e tekintetben a helyi és a központi törekvések összhangja. A város dinamikus fejlődését elősegíti az is, hogy az ország egyik legjelentősebb fejlesztési erővonala, a Duna mentén helyezkedik el, egykori városhiányos térségben. Megmarad a város felsőfokú szerepköre, a koncepció új tervezete – a már említett elvi megfontolásból – felsőfokú társközpontként határozza meg Dunaújváros településhálózatunkban betöltendő szerepét. A besorolás következményeinek – amint erről már történt említés – mind jobban megfelel Dunaújváros. Mindemelett nagyobb figyelmet szükséges a jövőben fordítani a tercier és főként a quaterner szektor arányos fejlesztésére, azaz a szellemi élet és a tudományos kutatómunka teljesítményeinek, intézményhálózatának, s ezek hatókörének a szélesítésére, hogy az említett szektorokban is maradéktalanul eleget tudjon tenni a szerepköréből adódó regionális feladatoknak Dunaújváros.

A dunaújvárosi Duna-híd koncepció szerepe az ország közlekedési szerkezetében /1985

– Nemcsak négy megye, hanem négy tervezési-gazdasági körzet területére is átnyúlik Dunaújváros vonzáskörzete. A város környezetének ez a területi-közigazgatási megosztottsága nem kedvez a vonalas infrastrukturális létesítmények fejlesztésének. Ezért a város számára különösen fontos, hogy a most készülő országos területrendezési terv nagyobb távlatokban milyen fejlesztéseket irányoz elő e térségben?
– Az országos területfejlesztési stratégiát tekintve Dunaújváros annak a Budapestet körülvevő úgynevezett belső városgyűrűnek az egyik tagja, amelyhez tartozik Székesfehérvár, Kecskemét, Szolnok is. Ilyen fejlesztési stratégiai szemléletben vetődik fel e városok közti közlekedési kapcsolat megteremtésének az igénye. A településhálózat-fejlesztési koncepció alapján kidolgozott megyei terv szerint Dunaújváros közvetlen, középfokú vonzáskörzete még féloldalas, mert a terv távlatában még nem lehet reálisan számolni a fejlett, belső városgyűrűbe tartozó városok közötti igen jelentős beruházást igénylő közlekedési vonal és Duna-híd megépítésével. Terület- és településfejlesztési szempontból azonban nem lehet cél, hogy olyan jelentős települések tekintetében, mint Dunaújváros, a Duna ne a területek közötti összekötőkapocs, hanem a választóvonal szerepét töltse be.

Országfejlesztés 2010-ig – Népszava – 1980.08.13.

– Több tanulmány, szaksajtóban megjelent cikk foglalkozott már a Budapestet elkerülő, Székesfehérvár és Szolnok útvonalak közötti közlekedési megteremtésének szükségességével és lehetséges nyomvonalával. Legutóbb a Népszava 1980 augusztus 13-án megjelent számában Jantner Antal miniszterhelyettes tett említést erről a Dunán átvezető közlekedési útvonalról és nyomvonalának két változatáról. Kérdésem: a készülő országos területrendezési terv melyik alternatívát részesíti előnyben, s milyen szempontok alapján?
— Valóban több tanulmány foglalkozott már a Budapestet elkerülő, Szolnok-Székesfehérvárt összekötő közlekedési kapcsolat kiépítésével. Két alapvető elképzelés alakult ki a vonal vezetése és a Duna-híd megépítése tekintetében. Az egyik Adony térségében javasolja az összeköttetés megteremtését. Ez a változat az adonyi vízlépcső majdani megvalósításával kapcsolja össze a Dunán átvezető, Budapestet elkerülő vasútvonal megépítését. Hátránya, hogy a vonal e térségben történő vezetésével két Dunaágat, a Nagy- és a Ráckevei Dunaágat kell keresztezni. A másik megoldás – és ezt támogatja a készülő országos területrendezési terv az előbbiekben ismertetett indokoknál fogva – Dunaújváros térségében javasolja a híd majdani megépítését és közúti kapcsolat kialakítását a belső városgyűrű (Székesfehérvár, Dunaújváros, Kecskemét, Szolnok) települései között. Mindkét említett megoldást elsősorban a terület- és településhálózat-fejlesztés stratégiai megfontolásai indokolják. A kérdés komplex vizsgálata nem zárult le. További részletes vizsgálatok alapján dönthető el, hogy az említett változatok valamelyikével lehet-e, s ha igen, közülük melyiknek a megvalósításával lehet reálisan számolni. Az utóbbi vátozat mellett szóló érv még, hogy lényegesen megjavítaná Dunaújváros területi kapcsolatait.
– Távlatban tehát mindenképpen számolni lehet és számolni érdemes azzal, hogy Dunaújváros térségében híd épül a Dunán. Dunaújváros általános rendezési terve, amelyet a VÁTI készített, nem számolt egy Duna-híd majdani létezésével, következésképpen nem is jelölte ki az ehhez szükséges, tartalékolandó területet. Jelenleg folyik a város és városkörnyék általános rendezési tervének a felülvizsgálata. Kérdésem: ez a hosszútávra szóló, átdolgozás alatt álló rendezési terv számításba veszi-e a Dunaújváros térségi Duna-híd alterratíváját, tartalékolja-e az ehhez szükséges területet?
– A készülő országos területrendezési terv még kidolgozás stádiumában van, ennélfogva nem nyújthatott támpontot a város és városkörnyék általános rendezési tervének korábbi munkafázisaiban. Miután viszont körvonalazódnak az elképzelések, ügyelünk arra, hogy egy híd elhelyezésének területi feltételeit biztosítsa a készülő általános rendezési terv, még akkor is, ha az csak az ezredforduló táján, vagy azt követően valósulhat meg.
– Köszönöm a tájékoztatást.

Csongor György

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1980. szeptember 19.