Az egyenes út


Friss Ujság – 1949. november 30.

Az egyenes út

a legjobb – így tanították az elmúlt világban azok, akik a leggörbébb utat is jónak tartották, ha az a dolgozók kizsákmányolásához és elnyomásához vezetett. Pusztulásuk után azonban a magyar dolgozó nép végre valóban ráléphetett a legjobb útra, a legegyenesebb útra – a szocializmus útjára. Egyenes utunk a hároméves terven keresztül vezetett az ötéves terv felé s az út mentét nagyszerű alkotások, a nép országának alkotásai szegélyezik. A szocializmus felé vezető út egyik szakasza az a nagyszabású műút, amely Budapestet köti majd össze Mohácscsal ahol már épül egyik legbüszkébb alkotásunk, a mohácsi ipari központ. 1948 tavaszán kezdték meg a mohácsi műút építkezését s most, a kitűzött határidő előtt egy héttel elkészült Ercsi és Dunapentele között 30 kilométer hosszúságban az új, hat és fél méter széles, nagyszerű betonút első szakasza.

Háromezer munkás építi a budapest-mohácsi betonutat

A budapest-mohács-eszéki betonút középső szakaszának építését ezév végeztével befejezik. Eddig Ercsiig futott betonút s a hároméves terv keretében kezdték el építeni egyelőre Dunapentele határáig. Onnan Mohácsig és aztán tovább az ötéves terv feladata lesz. Mindenki tudja a környéken, hogy a betonút egyik szülője a Mohácson létesítendő gyár, amelynek kijelölt helyéhez ott már szintén folynak az útmunkálatok. Ennek a tervszerűségnek és mindinkább megvilágosodó nagyarányúságának megnyugtató hangulata látszik Rácalmáson is, az útépítés szakaszának egyik központjában.
– A környék, de az egész ország munkásainak létérdeke egy ilyen munka elvégzése – mondja Dorombi Pál mérnök, a munkálatok vezetője. – Ez a betonút hol régi csapáson fut, hol egészen új területen. Mindenképpen komoly földmunkálatokra van szükség.

A nemzeti vállalatnak magának is vannak gépekkel dolgozó szakmunkásai, de az egész országból foglalkoztatunk kubikusokat.

És természetesen mindenütt, amerre a munkálatok folynak, a környék földmunkásait is.
– Mennyi embert foglalkoztat a betonút építése? – kérdezzük.
– Ez, ahogy az útépítés egyes szakaszain végig megyünk, ki fog derülni – mondja Valentovics István, az Útépítő Nemzeti Vállalat üzemi bizottságának tagja. – Vegyük csak sorra. A 6/1-es szakaszon, Ercsitől kiindulva, több mint 400 fő dolgozik, ezekből 300 kubikus az Alföldről való, a többi földmunkás Ercsiből.

Itt három hengerrel dolgozunk, 50 kordéval, amerikai és angol talajjavító gépekkel.

Nyílegyenes betonút a mohácsi kombinát felé

A 6/2-es szakaszon 1100 fő dolgozik. Ebből 950 alföldi kubikus, a többi szintén környékbeli. Itt öt gőzhenger és 200 kordé áll munkában. Egy hatkilométeres szakaszon már kész a betonút. Ezen a részen jelenleg csak padkarendezés folyik, a betonút két szélének elkészítése. A 6/4-es szakaszon 700 ember dolgozik, ebből 600 alföldi kubikus és 100 helybeli földmunkás. Az adonyi szakaszon három hengerünk és 50 kordénk van. Ezen a részen hídépítés is folyik, mint ahogy a már elkészült szakaszon is csináltunk hidat. A 6-os szakasz a rácalmási. Itt 500-an dolgoznak. Ebből 100 fő a környékbeli.

Az útépítés egész területén több mint 3000 ember dolgozik.

– Talán jó lenne felrajzolni az építkezés hatósugarát a foglalkoztatott munkások szerint.
– A rácalmási szakaszon – mondja Tornai Géza irodavezető -, mint mondtuk, 500-an dolgoznak és ebből 100 a környékbeli. A többi 400 az ország következő részeiből jött ide: Jánosházáról két csoport, Abonyból egy csoport, Csongrádról egy, Boldogról egy, Endrődről egy, Szentesről egy csoport. Ezen a szakaszon már a betonozás előtti szakaszában van a munka.


Talicska, a kubikosok munkaeszköze

– A többi szakaszokon – egészíti ki Valentovics István – az ország következő részeiből dolgoznak kubikusok: Csongrád, Szentes, Kiskunfélegyháza, Dorozsma, Mezőtúr, Mindszent, Törökszentmiklós, Csánytelep, Endrőd, Békés, Gyula, Hódmezővásárhely, Elek, Szarvas, Békésszentandrás. A DéFOSz és a MÉMOSz közvetítésével itt munkát kapott földmunkások a környező falvakban kapnak elhelyezést. A falu életére ezáltal is pezsdítő hatással van a határban folyó útépítés. A munkások a munkálatok ideje alatt hetenként bizalmi üléseken, pártnapokon vesznek részt.

A brigádmozgalom kifejlődőben van köztük.

Munkaversenyben dolgoznak.
– Bizony más most a kubik-élet is mint azelőtt volt – mondja Kovács Mihály Elekről. – Napi nyolc órai munkaidőnk van s nem dolgozunk látástól vakulásig. A munka szervezettebb, a gondoskodás sokkal szociálisabb s közben szellemi épülésünkre, okoskodásunkra is mód nyílik. Így aztán látjuk, tudjuk, miben veszünk részt, mit akar az ötéves terv. Így beszélnek az ország távoli vidékeiről itt dolgozó kubikusok mindnyájan, akik azelőtt is éveken át kubikból éltek, de akkor még máról-holnapra. A helybeliek még kitörőbb örömmel beszélnek az útépítésről, mert ez számukra nemcsak azt jelenti, hogy a község utat kap, hanem munkát, a biztos megélhetés reményét, a falu felvirágzását.
MelegPál mondja:
– Április 1 óta dolgozom a rácalmási határban, az útmunkálatoknál. Nem is kell azt kérdezni, hogy jó-e nekünk a határunkban folyó útépítés. Három hold juttatott földem van, abból bizony családommal nem tudnék megélni. Rászorulnék a kulákok kizsákmányoló munkáltatására, így meg az államnak dolgozhatunk, mi, nincstelenek és kisparasztok.

És tudjuk azt is, hogy ez mostmár mindig így lesz.

Ha itt befejeződik, akkor folytatjuk tovább Mohácsig. Ha kész lesz arra is, akkor épül Mohácson a gyár. Ott is lesz munka. Meg itt Dunapentelén is. Itt meg hajógyár készül. Mindig lesz most már munka. S ezt a demokráciának köszönhetjük.
Meleg Pál szavaihoz nincs mit hozzátenni. Pontosan úgy van, ahogyan ő mondja.

Szüts László

Megjelent: Szabad Szó – 1949. május 29.

Az építkezés méreteire jellemző, hogy ehhez a 30 kilométeres útszakaszhoz 33 ezer köbméter betont használtak fel. Az útépítők leküzdötték az időjárás minden nehézségét, három műszakban, éjjel-nappal dolgoztak, hogy az út a kitűzött határidőre elkészüljön. Úgy dolgoztak, mint akik öntudatosan ismerik feladataikat és tudják, hogy a hároméves terv sikeres megvalósítása az ötéves tervet alapozza meg, míg az ötéves terv a szocializmus alapjait rakja le hazánkban. Minden egyes köbméter beton, amelyet beépítettek, minden egyes métere az útnak, amellyel közelebb jutottunk a kitűzött célhoz, egyúttal a szocializmushoz való közeledést jelentette.


fotó: Fortepan/UVATERV

Felavatták az ercsi-dunapentelei műutat

A mohácsi műút nemzetgazdasági jelentősége óriási, hiszen az új, nagy ipari központotköti össze az ország szívével. Első szakaszának december 4-i ünnepélyes felavatása mindnyájunk ünnepe. Hiszen ezen az úton, a mohácsi műúton nem csak azok járnak majd akiknek a Dunántúl akad dolguk hanem az összes mmagyar dolgozók, akik a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével a szocializmus nagyszerű világa felé haladnak.


Híd építése Dunapentelén /1949
fotó: Fortepan/UVATERV

Százlábú hídból négylábú

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Dunaujvaros