Ó, azok a lektorok!

Ludas Matyi – 1952. május 8.

Palotai Boris munkában

Szín: Lektorátusi hivatal- Csiszár Teréz lektor az asztalnál ül.

IRÓ (belép): Szabadság …
CSISZÁR: Szabadság Köszörűs elvtárs. Csiszár Teréz vagyok. Én lektoráltam a kéziratát. 164 órát töltöttem el vele.
ÍRÓ (zavartan): 164 órát? Hát ez igazán…
CSISZÁR: Látja ott a falon azt a táblázatot? Az én újításom. Szempontgrafikon. Rögtön világosan látni a szempontok apadási tendenciáját. Az írókongresszus óta egyre zsugorodik a szempontkörbe. Figyeli?
ÍRÓ: Figyelem.
CSISZÁR: Hát akkor térjünk a tárgyra. Az én elvem: az írói egyéniséget szabadon kifejleszteni. A ki nem fejlesztett írói egyéniség a termelésben kiesést okoz. Persze a világért sem akarom művészi elképzelésében befolyásolni. Csak éppen arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy pozitív hősének ne legyen cippzáras kabátja. Az amolyan imperialista dolog. Gondolja meg, milyen eszmei tartalma lehet egy olyan hősnek, aki gépiesen megránt magán valamit s az kinyílik. Fejlődhet egy ilyen ember? Nem fejlődhet. Magát ugye Bercikné lektorálta?
ÍRÓ (sóhajtva): Ő dolgoztatta át velem másodszor a regényt. Mert eredetileg egy szövőgyárban játszódott le a regényem, de Bercikné kijelentette, ha nem teszem át a cselekményt egy nehézipari üzembe, nem javasolhatja kiadásra a regényemet. A nehézipar a súlyponti kérdés.
CSISZÁR: De hiszen bányáról szól a regénye.
ÍRÓ: Ezt viszont a harmadik lektor követelte. Hogy most a bányára kell az irányt vennünk. Azért csináltam főaknászt a hősömből.
CSISZÁR: Rosszul tette. A sarkára kellett volna állnia. De az írók még tele vannak polgári csökevényekkel. Ahelyett, hogy kitartanának meggyőződésük mellett, ragaszkodnak hozzá, hogy a kéziratuk megjelenjen. Ha énrám hallgat, keresztülviszi akaratát és a regényt Dunapentelére helyezi.
ÍRÓ (megütődve): Dunapentelére? Most, mikor már valamennyi szereplőm bányász? Mikor már a ciklikus módszert is belevettem a regénybe? Amikor a feleségem “Jó szerencsét” köszöntéssel üdvözöl este, mikor hazamegyek.
CSISZÁR: Én nem akarom befolyásolni. De ez most harci feladat. Menjen el négy-öt hónapra Pentelére, ne sajnálja a fáradságot. A jelentésemet már úgy adtam be, hogy a regény Dunapentelén játszódik. Egyébként igazán csak lényegtelen változtatások vannak rajta: a cippzáras kabát, stb. A dialógusok maradhatnak. Életteljes, jó párbeszédek… különösen az a szerelmi jelenet a hatos aknában. Még most is a fülembe cseng: “Tedd le azt a légkalapácsot, ölelj át és ígérd meg, hogy túlteljesíted a normát.” Ezt egyszerűen átteszi a pentelei kockaházak építésére, ahol éppen zsaluzzák a födémet. Rém egyszerű megoldás. (Kezébe nyomja a kéziratot.) Vigye haza, gondolkozzék rajta. Mondom, nem akarom befolyásolni. (Ajtó nyílik, bejön Zimonyi, szintén lektor.)
ZIMONYI (örömmel): üdvözöllek. Mindig örülök, ha vérbeli íróval találkozom. Senki úgy nem tiszteli az irodalmat, mint én. Éppen most fejeztem be a regényedet. Pompás!
CSISZÁR: Megkértük Zimonyit, nézze át ő is a kéziratot. Én még nem beszéltem vele, de bizonyára egyezni fog a véleményünk, ő olyan fejlett elvtárs. Olyan jó népnevelő!
ZIMONYI (szerényen, de öntudatosam): Valamennyi rokonom sztahanovista. A nagybátyám dolgozó paraszt. Anyám lelenc volt.
CSISZÁR: Én most egyedül hagyom magukat. (Íróhoz): Aztán álljon a sarkára, védje meg a művészi elképzeléseit (Elmegy.)
ZIMONYI: Nekem tulajdonképpen nincsenek is kifogásaim. Igen hasznosnak tartom a regényedet. Ebből a regényből meg lehet tanulni az egész bányászmesterséget.
ÍRÓ (türelmetlenül): Azt mondd meg… Művészileg… érted? Művészi szempontból…
ZIMONYI (közbevág): Erre akartam rátérni. Hogy lehet művészileg megoldani valamit, ami politikailag nincs megoldva? A brigád például… összesen két nő van a brigádban. Ma, amikor arra törekszünk, hogy minél több nőt vonjunk be a termelőmunkába. Az egész brigád nőkből álljon!
ÍRÓ: S akkor mi lesz a szerelmi jelenettel? A brigád nőtagjai valljanak szerelmet egymásnak?
ZIMONYI: Az már a te dolgod. Az Író dolga. Aktivizáld a nőket. Szeressenek brigádon kívül. Különben sem helyeslem ezt a szakmai sovinizmust. Ezt az üzemi elvakultságot. Csak egy vájárnak lehet rigószeme? Egy dolgozó parasztnak nem lehet? Hozzál be egy dolgozó parasztot, legalább kidomborítjuk a munkás-parasztszövetséget. Nekem tetszik a regény. Határozottan. S ha ki tudnád egy kicsit javítani, hogy ne az a Buga Mihály legyen a főszereplő, hanem Sümeginé…
ÍRÓ (rémülten): Ki az a Sümeginé? (Végigtörli homlokát.) Sümeginé nem is szerepel a regényben.
ZIMONYI (diadalmasan): Majd fog. ő szervezi meg a női brigádot. Csak meg kell írni. Ő lesz a női brigád vezetője. Tehát mához egy hétre behozod a regényt. Egy hét alatt kényelmesen meg lehet csinálni. Naponta tizenötezer betűt írsz le, az utolsó napon tizenhatezret. Most, sajnos, rohannom kell.
ÍRÓ (Egyedül marad a szobában. Megtörve, roskadtan ül a székben. Az ajtó kinyílik és a lektor ötéves kisfia lép be rajta.)
KISFIÚ: Nem tetszett látni apukát? Azt ígérte, hogy papírt ad nekem.
ÍRÓ (csüggedten): Idehallgass kisfiú. Itt van ez a… ez a köteg papír (kezébe nyomja a kéziratot). Csinálj belőle hajót. Érted? Hajót, amely úszkál.
KISFIÚ (kezébe veszi a köteget, nézegeti, lapozgatja): Tessék levágni belőle egy darabot. Innen az elejéből, így nagyon vastag. És akkor sem hajót csinálok belőle, hanem sárkányt.