Dunaújvárosi Hírlap – 1979. október 30.
TORZÍTÁSOK? NEM AZOK!
Egy intercisai épület és tanulságai, amire a skóciai kongresszuson is felfigyeltek
Lapunkban hírt adtunk már arról, hogy a legutóbbi nemzetközi limes-kongresszuson, Skóciában Magyarországot három dunaújvárosi régész képviselte. Közülük dr. Visy Zsolt Egy késő római épület Intercisából és a Notitia Dignitatum címmel tartott előadást, ami a szakemberek körében nagy érdeklődést váltott ki. Mire voltak kíváncsiak Skóciában? Erre a kérdésre kerestünk választ, amiért is felkérésünkre dr. Visy Zsolt skóciai előadását az alábbiakban foglalta össze.
Régészeti feltárás a Pincesor mellett a 70-es évek elején
1970 őszén a castellum területén álló távvezetékoszlop tetejéről egy nagyjából téglalap formájú római épület körvonalait sikerült megfigyelni az erődtől nyugatra. 1971-ben elvégzett részleges feltárása több, igen érdekes megfigyelésre nyújtott lehetőséget. Az eredetileg mintegy 16 x 25 méteres kiterjedésű kőépület pontosan az erőd hátsó kapujával (porta decuma) szemben épült, és átfedte a mai Pince sorból keletre kiágazó utat. Bejárata a nyugati oldalon volt, ahol megmaradtak kétszárnyas kapujának küszöbkövei is. A kapuból egy keskeny udvar nyílt, amelynek bal oldalán egy hosszú, több osztású épület állott, jobb oldalán pedig egy kisebb, de szintén hosszanti irányban fekvő építmény volt.
Az ásatás több szempontból is igen fontosnak bizonyult. Az a tény, hogy az épület kapuja a Pincesor felőli oldalon volt, arra utal, hogy az azon haladó római kori útról kocsival is be lehetett hajtani az épület udvarára. Igen ám, de napjainkban a Pincesor már mintegy 8-10 méterrel a kapu szintje alatt halad el. Ez azt bizonyítja, hogy a Pincesoron vezető út a római korban legalább ennek az épületnek a vonalában elérte a fennsík szintjét, vagyis mintegy 100 méterrel északabbra, mint manapság.
Az Intercisában feltárt épület alaprajza
A másik fontos tényező az, hogy az épület az erőd hátsó kapujához vezető út vonalában épült, ami azt jelenti, hogy elzárta a közlekedési lehetőséget. Nyilvánvaló, hogy egy állandó használatban lévő kapu elé nem építettek volna semmit. Erre csak akkor kerülhet sor, amikor az erődkapu elzárásával a hozzá vezető útra sem volna tovább szükség. Így is történt. Paulovics István háború előtti ásatásából tudjuk, hogy ezt a kaput valamikor a IV. században elfalazták és egy patkó alakú tornyot alakítottak ki belőle. Azóta pontosabban is sikerült az átalakítás idejét meghatározni: a IV. század 50-60-as éveiben, II. Constantius vagy I. Valentinianus korában történt ez. Az épület tehát ekkoriban vagy ezt követően épült, és ezt megerősítik az alatta talált korábbi gödrök leletei is, amelyek alapján építése a 370-es évekre tehető.
Sokkal nehezebb feladat az épület rendeltetésének meghatározása, de éppen az ilyen irányú vizsgálódások vezettek egy messze kanyarodó felismeréshez. Annyi az épület helyéből, méretéből is biztosra vehető, hogy nem egy egyszerű lakóház volt, hanem valamilyen hivatalos jellegű vagy középület. Ezek sorából a mansio (pihenőállomás, szálloda), a raetorium (a helytartó számára fenntartott vendégház) és a beneficiarius állomás (a közrend megőrzésével megbízott tiszt és csoportjának állomása) vehetők számításba.
Van egy késő római forrás, a Notitita Dignitatum, a késő római tisztségek jegyzéke, amely jónéhány épület képét is megjeleníti. Minthogy a jegyzék Intecisa helyőrségeit is feltünteti, Intercisát jelképező épületrajzzal is találkozunk benne.
HASZNAVEHETETLEN TORZÍTÁSOK?
Ezekről a rajzokról mind a mai napig az volt a kutatók vélemény, hogy ezek az erődítmények teljességgel eltorzított, és éppen ezért a római sajátosságok vizsgálatában hasznavehetetlenné változtatott rajzai. Ennek a véleménynek a tarthatatlanságát azonban éppen az intercisai épület mutatja meg. Nem nehéz ugyanis belátni, hogy a föltárt és a rajzon látható épület alaprajzát összevetve szinte teljes egyezést fedezhetünk fel! Más, e helyen nem részletezett meggondolások is azt bizonyítják, hogy semmi okunk és alapunk nincs azt feltételezni, hogy a kódexmásolók teljesen megváltoztatták volna a rajzokat. A megoldást így abban kell keresnünk, hogy a rajzok nem erődöket, hanem valamilyen más, nagyjából egységes tervek alapján emelt épületeket ábrázolnak, amelyek természetesen kapcsolódnak a katonasághoz, a tartományt katonailag vezető dux-hoz.
NEM AZOK!
A Notitia Dignitátum kéziratainak egyik lapja az intercisai épület kinagyításával, amely pontos tükörképe a Dunaújvárosban feltárt épületnek
Az imént említett lehetőségeknek ugyan bármelyike számításba vehető, egyik sem zárható ki teljes bizonyossággal, külön-külön való elemzésük alapján azonban mégis rangsorolhatók. Igaz ugyan, hogy a mansiók a legtöbb ismert esetben az erődök hátsó kapujának közelében épültek, de nagyobbak és más alaprajzúak voltak, mint az intercisai épület. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a késő római korban a mansiók felügyelete nem a dux, hanem a preases (a tartomány polgári kormányzója) hatáskörébe tartozott, csaknem kizártnak tekinthetjük az ezzel való azonosítást.
Intercisa castelluma a 2-3. században – rajzi rekonstrukció (Visy-Balogh)
Praetoriumnak a csapatparancsnok rezidenciáját (a késő római korban) a helytartó vendégházait nevezzük. Esetünkben csak az utóbbi vehető számításba, mivel a csapat parancsnoka a IV. században is az erőd területén feltárt praetoriumban lakott. Egy, a dux számára fenntartott vendégházként való értékelést az is támogat, hogy a Notitia Dignitátum rajzai mintegy a dux hivatali hatalmát jelképezik. A biztos azonosítást azonban az teszi lehetetlenné, hogy mindeddig nem ismerünk ilyenfajta praetoriumként meghatározott épületeket, így alaprajzi sajátosságait sem.
Jól ismerjük azonban egy német kutató jóvoltából a beneficiarius-állomások alaprajzi sajátosságait. Igaz ugyan, hogy az ismert példák a II. és a III. századból valók, mégis figyelemre méltó az alaprajzi rokonság, amelynek lényege a hosszanti udvar két oldalán emelt két épület. Mivel beneficiarius – állomások a IV. században is voltak, és mint katonai intézmények a dux fennhatósága alá tartoztak, a legvalószínűbb így az, hogy az Intercisában feltárt épület, valamint a Notitia Dignitatum rajzain szereplő épületek beneficiarius-állomások voltak. Bebizonyosodott, hogy a Notitia Dignitatum-ban szereplő rajzok nem erődök torz hamisítványai, hanem egy hivatali épülettípus olykor elnagyolt ábrázolásai. Mivel ez a forrás az egész római birodalomra kiterjed, lehetőség nyílik arra, hogy ábrázolásai segítségével a többi tartomány hasonló rendeltetésű épületét is meg lehessen találni, föl lehessen ismerni, márpedig ez a tény az egész római kori kutatás számára hasznosítható.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
