Hallgatag emberek

Lobogó – 1967. szeptember 6.

HALLGATAG EMBEREK

A kőgát alján a versenyzők, s felettük a lelkes nézősereg

ÓRÁKIG ÜLNEK szótlanul, csak a vizet nézik. Kezükben olykor mozdul a bot. A mozdulat gyors, rövid, vagy széles, nagy ívű, attól függően, hogy a felcsalizott horgot hajítja-e vízbe a horgász vagy halat akaszt meg. Egyhangúnak tűnő időtöltés, de amikor hal akad a horogra, az mindenért kárpótol. Adódnak persze kedvezőtlen napok, ilyenkor zsákmány nélkül, de nem kedveszegetten tér haza a horgász, s ha kérdik, mit fogtál, vidáman válaszol: a botot!
Akik legutóbb, a dunaújvárosi kikötő öblének kőgátját ülték végig, azoknak nem kellett így válaszolniuk. Az édesvízi halfogó világbajnokság résztvevői alapos pusztítást végeztek snecikben, keszegekben, dévérekben, pontyokban. Három óra hosszat versengtek a derék horgászok, akiknek vetélkedésén sok érdekességet figyelhetett meg a húszezres nézősereg.

TIZENNYOLC NEMZET fiai, öt tizennyolc részre osztott szektorban álltak és ültek a parton. A francia ábc szerint kisorsolt helyeken San Marinótól Bulgáriáig felsorakozott valamennyi vetélkedő ország sporthorgásza. Az első állásnál tábla: San Marino. Csinos, fekete, magas fiú, bordó-fekete mezes trikóban, farmerben álldogál a kövek között. Derekán széles bőröv, rajta szinte egy egész kiállítás: műanyag vödör, drótkeretes, színes vászonzacskó, kéztörlőruha és valami titokzatos kis doboz. A partról rengetegen nézik, közöttük a legtöbb csinos, fiatal lány. Nagyon tetszhet nekik a sárga műanyag vödör. Vagy talán…

Az ex-világbajnoknak, a francia Tesse-nek ezúttal kevesebb szerencséje volt.
A képen látható jókora keszeg se segíthetett már rajta

ROBERT TESSE, a franciák háromszoros világbajnoka a megtestesült nyugalom. Senki nem mondaná róla, hogy sporthorgász, inkább versenybírónak vélné az ember egyszerű szürke ingében, sötét nadrágjában. Markáns arcán egy vonás sem rezdül. A versenyt megelőző edzésen ő volt az egyetlen, aki nem horgászott. Csak járta a partot, nézegette a többieket, hol fogják a halakat. Fent vagy mélyen, rövid bottal vagy hosszúval? A versenyen válogatja a botjait, valahogy nem úgy harapnak a halak mint kellene. Talán rosszul figyelt az edzésen? Az első félórában nagy közönséget vonz a hírneve, az utolsóban alig néhányan nézik. Megkérdezik, megjegyzik:
– Ez a háromszoros világbajnok? No, most nem rúg labdába!
Mindez mit bizonyít? A horgászversenyen sem hiányoznak a labdarúgó szurkolók.

AZ ÚJ VILÁGBAJNOK a belga Isenbaert szédületesen kezd. Nádpálcányi botját megsuhintja, s már rántja is ki a halat. Nem fogja a kezébe, csak ráz egyet a zsinóron, s a kis ezüsttestű a haltartóban ficánkol. A közönség nevet, morajlik, ilyet még nem láttak, van olyan perc, hogy tizenöt darabot is kiránt. Három óra alatt összesen 652 darabot, percenként átlagban három és fél halat fog. Egy hal öt pont, plusz grammonként egy pont. Az összesen 9580. Éppen elég a világbajnoki címhez.

A magyarok esélyese, Szűcs István hiába bástyázta magát körül botok, csalik seregével, a halak ezúttal hűtlenek voltak hozzá

A MAGYAROK ESÉLYESE, Szűcs István fehér panamakalapjának előkelőségét jól egyensúlyozza zöld munkásoverállja, meztelen felsőteste. Alig méteres, vékonyka botokkal fogja a sneciket, a szélhajtó küszöket A kezdet nem rossz. Hat perc alatt huszonegy darab. Aztán valahogy elpártoltak az apró ezüsttestűek. Hiába fogott edzésen 822 darab halat, most nincs formában. Honfitársa, Kocsis Sándor is megelőzi 542 hallal.
Hiába! A halak útjai kiszámíthatatlanok!

A HORGÁSZOK ezt azért igyekeznek befolyásolni. Mivel? Etetéssel! A rajt előtt már minden kész. A versenyzők közül lavórok, vödrök, műanyag és papírzsákok. Bennük hatalmas prézlis gombóchoz hasonló zsemlék különféle színű és illatú keverékek. Kukorica, búzadara, tejpor és vér elegye, öt perccel kezdés előtt magasba röppen a rakéta, lehet kezdeni az etetést. Nagyokat csobban a víz, szinte bombázzák felületét csemegével. Mindenki igyekszik magához csalogatni a halakat, de ehhez nem elég, hogy a csali ízletes legyen. Úgy kell megkomponálni, ne süllyedjen a fenékre, hanem lebegjen a vízben, de a halak mégse lakjanak jól, mert akkor tovább vándorolnak. Ez a “komponálás” még nem minden horgásznak sikerült!

A VERSENYEN a szélhajtó küsz a sztár, egyszerűbb nevén sneci. Két-három dekás példányok egy-egy helyen szinte hemzsegnek a vízben, a tíz centis tekintélyesnek számít. Ahogy fogy az idő, úgy fogy a türelem, s a legtöbben megpróbálkoznak nagyobb hal fogásával is. Előkerülnek a hosszabb, 6-7 méteres botok, s ezeknek az angol Roy Janis, valamint a nyugatnémet K. Hondt a mestere. A nagyhalfogás világcsúcsát azonban nem veszélyeztetik, az egyelőre még Kubában, Fidel Castro birtokában marad. Ezt a címet előtte a híres író, Ernest Hemingway birtokolta.

KISHAL IDE, NAGYHAL ODA, a legnagyobb öröm a belga horgászokat érte, akik a csapatversenyt is megnyerték. Mit tehettek mást, be kellett váltsák ígéretüket…

Én vagyok a győztes. A belga Joseph Isenbaert, az édesvízi halfogás világbajnoka

Ezen a környéken ilyet még nem látott az öreg Duna, de talán másutt sem. Egy teljes világbajnok csapat ruhástól, mindenestől díszfürdőt vett a hullámzó vízben. A feleségek pedig, hogy ne csak a világbajnoki örömben osztozzanak, együtt tartottak férjeikkel. Ahogy ezt mondani szokták: együtt, jóban, rosszban.

A MAGYAROK SZEREPLÉSE elmaradt a legjobbakétól, mégis elégedett a magyar sporthorgászok kilencvenezres tábora. A VB rendezése jól sikerült, a külföldi sportbarátok vendégül látása megtiszteltetést jelent. Ez bizonyára még nagyobbra bővíti majd hazánkban a hallgatag emberek táborát, akiknek öröme: víz, napfény, levegő, csend és nyugalom!