Sztálinvárosban

Tisza Cipő – 1955. szeptember 9.

Korszerű emeletes lakóházak Sztálinvárosban /1953
fotó: MTI/Hollenzer Béla

SZTÁLINVÁROSBAN

Augusztus 31-én, már kora délelőtt izgatottan kérdezgettük Szikszai elvtársat, mikor indul az autóbusz Sztálinvárosba? A válasz nyugodt, biztos: két órakor.
Az indulás néhány perces késéssel meg is történt, az út kellemes és hangulatos. Az autóbusz Bánkúti Tóni biztos kezében falja a kilométereket, nemsokára már a Duna-Tisza közében robogunk. Várakozással nézegettünk ki az ablakon, mikor tűnik szemünk elé a város.
Az izgalmas kártyacsatában P. Szabó István barátunk már jó néhány bunkót összeszedett, mikor F. Nagy Géza főkertészünk felkiált: “látom a füstölgő kéményeket”.
Valóban a messzeségben hatalmas kéményekből ömlik a füst, pipálnak a hatalmas kohók, szemünk előtt hazánk büszkesége, acél és vasiparunk fellegvára, Sztálinváros.
Gyorsan közeledünk a városhoz, az autóbusz száguld az országút betonján és mi önfeledten gyönyörködünk az elénk táruló látványban. Még néhány perc és Sztálinváros hatalmas házai, erkélyes palotái között robogunk, amelyeket üde, zöld pázsit övez. Hatalmas méretek mégsem hatnak nyomasztólag, mert tervezőik, alkotóik ügyesen, formásan helyezték el, barátságos parkok, lombos fák között.
Elindulunk a város megtekintésére. A kollektíva meg-megáll egy-egy üzletház előtt, nézi a hatalmas forgalmat. Folytatjuk utunkat, egyszercsak Ács elvtárs visszaszól: “Ilyen lesz a mi bölcsődénk is.” Valóban hatalmas háztömbök között villaszerű épület. Mint anyát és leendő nagymamát nagyon érdekelt, milyen lehet belül. Néhány elvtárssal bementünk, hófehér-köpenyes gondozónő fogadott, karján gyönyörű, fekete szemű gyerekkel. Megmutatta a bölcsőde minden helyiségét, amely ragyogott a tisztaságtól és a legkorszerűbb berendezésekkel van ellátva.

Vasvári Pál Általános Iskola az épülő új város első oktatási intézménye

Megnéztük az általános iskolát is. A folyosón végig, a frissen meszelt falakat mindenhol virágok díszítik. A tantermek 42 személyesek, kifogástalan berendezéssel. Az irodába az iskola igazgatónője, vezetett be, ahol az ablakokban virágok, a falat freskó díszíti, amely Sztálinváros felépítését ábrázolja. Beszélgetésünk folyamán az elvtársnő elmondotta, hogy az MNDSZ eddig nem nyújtott nekik kielégítő segítséget, de reméli, hogy az 1955-56 oktatási évben nagyobb segítséget kapnak, mert most választották újra az MNDSZ vezetőségét. Az új vezetőség ígéretet tett arra, hogy a jövőben többet foglalkozik az iskola kérdéseivel.
Az idő rövidsége miatt nem nézhettünk meg mindent, de láttuk a gyönyörű kultúrházat, a mozit, a minden igényt kielégítő éttermeket, szállodát, a sportpálya üde, smaragdzöld gyepét.
Kellemes emlékekkel távoztunk ebből a fiatal, alig néhány éves városiból, ahol ma már a régi, kis falu helyén 33000 ember dolgozik, épít, alkot, szórakozik. Bizonyíték ez arra, hogy a nép állama mire képes, mennyire gondoskodik dolgozóinkról, gyermekeinkről, anyagi és kulturális szükségleteink kielégítéséről.

Korszerű emeletes lakóházak Sztálinvárosban /1953
fotó: MTI/Hollenzer Béla