Dunaújvárosi Hírlap – 2000. május 6.

Az “első” csapolás előtt

Cigarettaszünet a kohónál címmel közölt archív fotónkon ismert önmagára és egykori munkatársaira Márkus László, a kohó nyugalmazott gyáregységvezetője.

– A felvétel pontosan 1954. február 28-án készült, délelőtt tíz óra körül. Erre azért emlékszem máig is ilyen pontosan, mert a nagyolvasztó ünnepélyes átadására készültünk – kezdte emlékei felidézését a fehér hajú, csupa derű, hatvanötödik évében járó nyugdíjas szakember.
Kapásból sorolja a képen látható kohászokat, pedig a felvétel elkészítésekor még húszéves sem volt a képen jobbról a második, mosolygó, svájcisapkás fiatalember.
– Roppant nagy felhajtás volt, már hetekkel az átadás előtt itt voltak az állambiztonságiak, velünk együtt jártak a műszakba, mindenkit szigorúan megfigyeltek, az ünnepélyes avató csapoláson mindennek tökéletesen kellett működnie – miközben egy gyártörténeti könyvet nyit ki, amelynek idevágó fejezetének épp Márkus úr a szerzője -, annál is inkább, mert az állami és pártvezetők között ott volt Rákosi és Nagy Imre is.

Vasat ad a sztálinvárosi nagykohó!

Az első csapolást természetesen már előtte két nappal végrehajtottuk, az volt a premier előtti főpróba. Az ünnepség így inkább a világnak szóló színjáték volt. Egy hétszáz köbméteres nagyolvasztó beüzemelése hosszú és nem is túl látványos, bonyolult szakmai folyamat. Mint a kép is mutatja, mindnyájan fiatalok voltunk, még a legidősebb szaki sem volt több harmincötnél. Én egy évvel azelőtt végeztem el Diósgyőrben a kohászati technikumot, velem együtt tizenhét frissen végzettet helyeztek ide magasabb államérdekre hivatkozva, így kerültem szinte gyerekfejjel Sztálinvárosba. A bal oldalon L. Szász Antal látható, ő végezte el a csapolónyílás kifúrását Balázs Lajos főolvasztárral (balról a negyedik), aki ma Kulcson lakik, nemrég találkoztam vele, közel jár már a nyolcvanhoz. Ha jól tudom, már csak mi ketten élünk. A képen még felismerem Vágó Pált, Horváth Istvánt, Prókai Istvánt és Schőn József kohómestert, épp ő tart egy utolsó eligazítást a ceremónia előtt – ezt kapta le a fotóriporter.

(F.S.)

Néhány tény a vasműről A tervezőmunka 1949 tavaszán kezdődött, s még abban az évben az építkezés is Mohácson. A Minisztertanács 1949 december 28-án határozott a leendő vasmű áthelyezéséről Dunapentele határába. A Nehézipari Beruházási Nemzeti Vállalat 1950 elején kezdte az építkezést (szovjet tervek alapján) Sebestyén János igazgató irányításával. 1951 november 7-én keresztelik a létesülő művet Sztálin Vasműre, 1953-ban nevezik ki az időközben létrehozott tröszt élére Borovszky Ambrist. 1954 februárjában avatják az I.-es kohót, 1960-ban készül el a meleg-, 1965-ben a hideghengermű, a vállalat létszáma 1964-ben éri el a tizenegy és félezret. 1976 január 1-től dr. Szabó Ferenc a Dunai Vasmű vezérigazgatója, 1981 augusztusában avatják az első konvertert. 1983-tól szerepel a gyár neve előtt a Dunaferr márkanév. 1990-től Horváth István a vezérigazgató, aki egyben elnöke is lesz az 1992 július 1-vel megalakuló Dunaferr Dunai Vasmű Részvénytársaságnak.

Na, kik vannak a képen?

A március 10-én megjelent számban közzétett kép 1954. február 28-án készült az I-es számú nagyolvasztó avatásán. A képen látható személyek a következők: Borovszky Ambrus, Nagy Imre, Rákosi Mátyás, Sebes Imre megyei párttitkár, Bujdosó Imre megyei tanácselnök, Földes László városi párttitkár, Tapolczai Jenő tanácselnök. Ünnepi beszédet Zsofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszter mondott.
A fotó és az esemény történetéhez hozzá tartozik, hogy Nagy Imre csak nagy unszolás eredményeként volt hajlandó eljönni az avatásra (nem is volt többet), és itt többek füle hallatára azt a megjegyzést tette, hogy a legszívesebben azonnal befagyasztaná az építkezést. Az avatás alkalmával csaknem egymillió forint jutalmat osztottak ki. Ketten, Sebestyén János és Földes László a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét kapták.
A szovjet ércből és a lengyel szénből készült nyersvasból március 7-én kaptak először a feldolgozó üzemek. Az ünnepség után a nem sokkal korábban felavatott Bartók Béla Művelődési Házban ebédeltek a vendégek.

Zecher János

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.