Szabad Nép – 1951. február 22.
Ki lesz a jobb: a “Lőwy Sándor” vagy a “Partizán”-brigád?
Ifjúsági brigádok vetélkedése a Dunai Vasmű építkezésénél
(Dunapentelei tudósítónktól.)
Néhány hete már, hogy Olajos elvtárs, a “Lőwy Sándor” ifjúsági segédmunkásbrigád vezetője behozta este a szobába a “Dunai Vasmű építőjé”-nek, a pártbizottság lapjának legfrissebb számát.
Dunai Vasmű Építője /címlap – 1951. február 13.
Az első oldalon felhívást láttak, a pártbizottság kongresszusi zászlóval tünteti ki a kongresszusi munkaversenyben legjobb eredményt felmutató brigádot. Hangosan felolvasták az egész cikket, sokáig beszélgettek a zászlóról. Akkor, ezen az estén született meg a fogadalom: minden erejüket megfeszítik, hogy ezt a zászlót, a nagy kitüntetést megszerezzék.
“Siess, mert így nem nyerjük meg a zászlót!”
Lefeküdtek. Már aludtak, amikor Olajos elvtársért jöttek. Váratlanul egy uszály tégla érkezett, mégpedig külföldi uszály. Nem szabad időt veszíteni, azonnal meg kell kezdeni a kirakodást. Ahogy a hívásra kinyitották szemüket, első szavuk, első gondolatuk a zászló volt. Farkas elvtárs, a munkavezetőjük is biztatta őket:
– Menjetek fiúk, most jól fogjátok meg a munkát, mert a zászlót, ha törik, ha szakad, nektek kell megnyernetek!
Pillanatok alatt kiugráltak az ágyból, indultak a rakodóra, a Duna-partra. A parttól mintegy 15 méterre állt a vizen az uszály, hosszú palló vezetett róla a partra. Ezen a pallón kellett talicskán kihordani a téglát. Egymásután gurultak kifelé a talicskák. A fiatalok itt is – mint minden munkájuknál – igyekeztek észszerűbben, szervezettebben dolgozni. Nem dobálták bele a téglát a talicskába, hanem szorosan egymás mellé rakták. Inkább néhány darabbal kevesebbet raktak a talicskába, mert így gyorsabban és könnyebben tudtak mozogni. Munka közben oda-oda szóltak egymásnak, előre kiáltottak az előttük haladóknak: “Siess, mert így nem nyerjük meg a zászlót!”
Ezen az éjszakán a brigád 220 százalékra teljesítte a normát.
Fáradtak voltak, mire végeztek, de jókedvűen indultak szobájukba. Egész úton a zászlóról beszéltek, s a beszélgetést a szobába érve is folytatták. Akkor hozott határozatot a brigád: ha meg is nyerik a pártbizottság zászlaját – akkor is tovább folytatják érte a harcot – a brigádon belül, maguk között. Minden nap értékelik, ki dolgozott a brigádban a legjobban, s a következő napi értékelésig annak az ágyához kerül a zászló.
A Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) fiataljai megtekintik a legjobb dolgozók teljesítményét mutató versenytáblát az ifjúsági vezetőség épülete előtt /1951
fotó: MTI/Farkas Tamás
Elvtársi segítség a faluról most felkerült fiataloknak!
A brigád csakhamar teljesítette első felajánlását: rendszeresen meghaladták a vállalt 150 százalékot. Új felajánlást tettek: a többi között vállalták, hogy segítenek egy gyengébb, elmaradó ifjúsági brigádot. A Lőwy-brigád ifjúmunkásai, akik szinte valamennyien Budapestről, üzemekből jöttek Rákosi elvtárs felhívására, megbarátkoztak a körülöttük dolgozó faluról odakerült fiatalokkal. Ezek most ismerkedtek az ipari munkával, s bizony szokatlan volt nekik. Olajos többször beszélgetett velük: jó lenne, ha összeállnának brigádba, jobban megy úgy a munka, többet is lehet keresni. A fiatalok hallgattak rá: megalakították a brigádot és Ballát választották meg vezetőül.
A Lőwy-brigád azóta is állandóan segíti, neveli a Balla-brigádot. Megmutatják nekik munkamódszereiket, mit hogyan lehet a legkönnyebben, a legjobban elvégezni. Elvitték őket a DISZ-be, politikai körre. A két brigád közel lakik egymáshoz, s hol a Lőwy-brigád tagjai mennek át esténként Balláékhoz, hol pedig fordítva. Balláék nemcsak a munkamódszereket vették át tőlük, hanem mást is. Azelőtt bizony elég hanyagok voltak, elhagyták magukat, nem törődtek azzal, hogy szobájuk tiszta és rendes legyen. Amióta átjárnak az ifjúmunkásokhoz és látják náluk a rendet, tisztaságot, azóta megváltozott az ő szobájuk képe is. Az ifjúmunkásoknál hallgatták az újságfelolvasásokat – most már az ő szobájukban is megvitatják a Szabad Nép, a Szabad Ifjúság cikkeit. A Lőwy-brigád valamennyi tagja előfizette a Szabad Népet – ebben is követték őket. Teljesítményük is gyorsan emelkedik, már közelednek a 200 százalékhoz.
a legendás Lőwy-brigád
“Lőwy Sándor”: 452 százalék – “Partizán”: 456!
A Lőwy-brigád kongresszusi versenyre hívta az építkezés valamennyi ifjúsági brigádját s külön a híres “Partizán”-brigádot. A Partizán-brigád a Magasépítőknél dolgozik, tagjai valamennyien tótszerdahelyi délszláv fiatalok; úgy ismerik őket a Dunai Vasmű építkezésénél, mint az egyik legjobb ifjúsági brigádot.
A Dunai Vasmű legjobb ifjúsági brigádja
Hétfőn, a Kongresszusi Hét első napján a Lőwy-brigád gerendákat, síneket hordott A zászlót meg kell nyerni – ez a gondolat, a Párt iránti szeretet lelkesítette, vitte őket előre. Amikor az irodákban meghallották, hogy milyen nagy eredményeket értek el a fiatalok, szinte nem is akarták elhinni. Kijöttek a munkahelyre, ott ellenőrizték a teljesítményt. Már akkor megállapították: ha így folytatják műszak végéig, akkor 400 százalék körül lesz a napi teljesítményük. A fiatalok délután három órakor hallották meg, hogy versenytársuk, a Partizán-brigád 440 százaléknál tart. Ezt nem hagyhatják! Kétszeres lendülettel láttak a munkához. A munkaidő végén kiszámították: 452 százalékot értek el. Várjon, mennyi lehet a Partizán-brigád teljesítménye?
Másnap tudták meg: a Partizán-brigád 456 százalékot teljesített. Tehát négy százalékkal előttünk vannak!
A DISZ fiataljai besegítenek a munkálatokba Dunapentelén. /1951
fotó: MTI/Farkas Tamás
Ezen a délelőttön még keményebben ment a munka. Hatalmas vasgerendákat, cementes zsákokat rakodtak. Mennyi lehet a teljesítményük? Pontosan nem tudták kiszámítani, de azt már látták, hogy ha a következő munkáknál sikerül megtalálni az apró észszerűsítéseket, újításokat, akkor ezen a napon is sikerül túlteljesíteni a 400 százalékot. Közben az is motoszkált a fejükben: hol tarthat a versenytárs?
Az első találkozás a versenytársakkal
Délben szobájukba mentek enni. Ott olvasták nagy örömmel a “Dunai Vasmű építője” legfrissebb számát, s benne a cikket, amely róluk szól. Már a címe is hatalmas lelkesedést váltott ki belőlük: “Büszkék lehetnek a Lőwy-brigád tagjai, mert közel állnak a pártbizottság zászlajának elnyeréséhez.”
Dunai Vasmű Építője – 1951. február 20.
Mosakodtak, ebédeltek. Kis, Bozsek, Rogán és Nagy elvtárs önéletrajzát írta, felszólalásukat készítették elő: jó munkájuk jutalmakép tagjelöltnek, illetve párttagnak veszik fel őket a kongresszus előtti ünnepi taggyűlésen.
Ekkor lépett be az ajtón Matola és Takács, a Partizán-brigád vezetője és helyettese. Megilletődve, kissé ünnepélyesen fogadták őket – most találkoztak először. Leültették a két vendéget az asztalhoz. Leültek ők maguk is. Még a nevüket sem mondták meg, de már kérdezték: “Na, hogy álltok? Mennyi a mai teljesítmény?” A Partizán-brigád nem tudta még a pontos eredményt (elég lassú és akadozó még az értékelés az építkezésen), de Matola elvtárs beszámolt arról, milyen örömmel fogadta brigádja a Lőwy-brigád kihívását, mennyivel nagyobb lendülettel megy náluk is azóta a munka.
A Dunai Vasmű legjobb ifjúsági brigádja
– Hát akkor versenyben állunk a kongresszusig! – mondja Olajos, de Matola hirtelen közbeszól:
– Nem a kongresszusig, hanem addig, amíg a Vasmű fel nem épül!
Vidáman, örömmel fogadják a fiatalok Matola szavait. Egymás munkájáról érdeklődnek. Matola elmondja, hogy ők most betonoznak, de délelőtt háromszor is meg kellett állniok, éppen ma romlott el “véletlenül” egymásután háromszor a gép. Azután munkamódszereikről beszélgetnek. Olajosék különösen a földmunkáról érdeklődnek, annak fogásait még nem nagyon ismerik. Matola mindjárt kézbevesz egy ásót, s magyarázza, hogyan élezik ők, hogyan könnyítik munkájukat.
Gyorsan végére érnek az ebédidőnek, kezdődik a munka. Most nincs idő a módszereket alaposan megbeszélni, minden észszerűsítést, új fogást megismerni. De Matola meghívja a Lőwy-brigádot: csütörtökön este látogassanak át hozzájuk valamennyien. Ott a szobában majd nyugodtan megbeszélhetnek mindent.
Ahogy elköszönnek egymástól, mindegyik fiatal arcán vidám mosoly, mintha mondanák: “Hát majd meglátjuk, ki nyeri meg a zászlót!”
G. P.
A DISZ fiataljai vándorzászlót hoztak az első ötéves terv legjelentõsebb beruházásaként épülő ipari város, Dunapentele építőinek. /1951
fotó: MTI/Farkas Tamás
Sztálinváros élenjáró ifjúsági brigádjai
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
