Ifjúmunkás – 1951. október 17.
Ezelőtt három évvel, itt Bukarestben elmentem a Ferentari negyedbe. Valamivel azelőtt kezdték meg az egykori ledüledezett falusi viskók helyén felépíteni az új városnegyedet, – a Ferentari munkásvárost. Felnéztem a házakra, s büszke, nagyon büszke voltam.
Ott, akkor nem egy ifjúval beszélgettem s valamennyi kihúzta magát, ha arról esett szó, hogy milyen szép is az, arrát amit alkotunk.
Valahogy így képzelem el Czápos Jánost is, a dunapentelei “Viharsarok” ifjúsági brigád felelősét. Egy évvel ezelőtt ideiglenes kerítéseken dolgozott egész csoportjával együtt s a sáros, fagyos őszi délutánokon egész biztos azon töprengtek, hogyan lehetne onnan megszabadulni.
Czápos János
Azóta eltelt egy esztendő. Czápos Jánosból “ezüst-csillagos” sztahanovista munkás lett s vasárnaponként ott szórakozik ő is a dunapentelei új “Béke-étterem” táncparkettjén – együtt sok-sok fiatal társával. Naggyá nőtt, ismertté lett, az újságokban nem egyszer leközölték a képét s nem is olyan régen a Dunai Vasmű öntödéjének falára ő is segített felszegezni azt a táblát, amire a körvetkező szavakat irják: “Mi, az öntöde dolgozói vállaljuk, hogy november 7-én öntjük az első vasat”.
Hosszú története van ennek a jelszónak, mint ahogy hosszú története van Czápos Jánosnak, a Vasműnek és Dunapentelének magának is. Hosszú története? Egy esztendős mindössze, de ez az egy esztendő többet jelent, mint amennyit a burzsoázia századok alatt tett.
Budapesttől 70 km-re, a dombos Dunapentele mellett, (régebben jóformán alig ismert kis falu) egy évvel ezelőtt még csak cserjéseket, meg búzatáblákat ringatott a szél. A Magyar Dolgozók Pártja eltervezte s ma már azt is mondhatjuk, hogy részben felépítette a testvéri Magyar Népköztársaság legfiatalabb iparvárosát és egyik legnagyobb vasipari üzemét.
Hatalmas építkezés a Dunai Vasmű és Dunapentele város. És hogy erről számot vessünk, ahhoz néhány adat is elegendő. Csak az idén felépülő gyári csarnokok űrtartalma eléri a 3 millió köbmétert. És ugyancsak ennek az évnek folyamán csupán a lakóházak építéséhez 41 millió téglát használnak fel. S hogy még jobban számot vessünk az új vasmű épületeinek nagyságáról, elmondhatjuk még azt is, hogy ennek minden egyes csarnoka legalább háromszor akkora lesz, mint a budapesti “Országház” tekintélyes épülettömbje. Ha felépül a vasmű teljes egészében, Magyarország 1954.évi vastermelése 150 százalékkal túllépi az 1949-es termelési átlagot.
Dunapentele 1951. június 28.
fotó: MTI/Kotnyek Antal
És a város? Ma már egy egész külön életet élő új szocialista település. A lakóházak, a város egyharmada elkészült már s az építkezés első szakaszában a lakóházak száma túllépi a 4400-at. A sáros, jóformán járhatatlan utak helyén ma ott áll pl. a csodásan szép, aszfaltozott “Május 1”-út, kétfelől virágos szegéllyel, készül a több mint ötvenméter széles “Fő”-út, amely a városból egyenesen az üzemekig vezet majd keresztül a 30 hektárnyi erdősávon, amelyet szinntén most ültettek és amely elválasztja majd a várost a vasműtől és biztosítja egészséges levegőjét.
Sztálinváros általános iskolájának 26 esztendős igazgatója
Idén már megnyílt az első 20 tantermes iskola, az első filmszínház s rövidesen minden kerületnek saját iskolája lesz.
Csodálatos utat tett meg Dunapentele egy esztendő alatt! De ugyanilyen csodálatos utat tettek meg építői is, a vasmű harcosai. Ezek közé tartozik Czápos János is. S azért mondtam a cikk elején, hogy története van, mert együtt nőtt a szocialista várossal és együtt emelkedett, izmosodott öntudata ezerés ezer ifjúmunkástársáéval. Mert Dunapentele a Magyar Dolgozó Ifjak Szövetségének védnöksége alatt épül. Száz és száz ifjúsági brigád harcol lendülettel azért, hogy az egész dolgozó magyar nép büszkesége – Dunapentele, minél előbb elkészüljön.
Özönlenek még ma is az ifjak a vasmű építéséhez s a hősök száma, az “ezüst-csillagos lovagok” serege nap-nap után növekedik. Kollár Julia és az “E 7-es kocka” nőbrigádja, Olajos Dezső és a “Lőwi Sándor” ifjúsági brigád… olyan nevek ezek, amelyeket az egész ország szeretettel emleget és ölel magához féltő gonddal, – együtt Dunapentelével.
Dunapentele egy felszabadult ország csodálatosan szép műve, a magyar munkásosztálynak és pártjának nagy alkotása. A Dunai Vasművet a Dunapentelén dolgozókkal együtt az egész ország építi. Építik a Rákosi Mátyás Művek munkásai, építik a Győri gépgyár munkásai és építik a testvéri országok munkásai is, élükön a Szovjetunióval, aki a gépek és szakemberek mellett a legtöbbet adta az újjászületett Magyarország munkásosztályának és Dunapentelének is: a szabadságot!
Blénesi Ernő
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
