Magyar Ifjúság – 1957. október 5.
VIDÁM VERSENY A VASMŰBEN
– PALACSINTÁVAL
– Hozod a stopperórát?
– Igen, itt van.
– Hány darab készült már el?
– Most tartunk a kétszázötvennél.
– Lehet válogatni?
– Nem, mindenki azt kap, amit nem szeret.
Ilyen furcsa párbeszéd színhelye volt csütörtökön délután Sztálinvárosban a vasmű KISZ-szervezetének helyisége. S ez csak a fülnek meglepő. Hát még amit látni lehet itt. Egy frissiben beállított gázatűzhely körül – palacsintát sütnek. Kakakósat, túrósat, lekvárosat, s mindegyik remek példány. A nyálcsordító illat a fiúkat is idecsalogatja: egy-egy suttyomban elnyelt palacsinta látja ennek kárát.
– Csak ötszáz darab lesz – mondják búsongva aszakácsnők. – A fiúk hatszáz darabot terveztek meg “Mari néni szakácskönyvéből”, de csak ötszázra futja a kivitelezésnél. Valahol hiba van a számításban.
Így tréfálkoznak, vidámkodnak, miközben fenn, az étteremben már tetőfokára hág az izgalom. Az egész Vasmű ifjúságának meghívott képviselői, idősebb vendégek, s természetesen a rendező alapszervezet tagjai várják a nagy esemény kezdetét.
Az ügyes, szellemesen öszszeállított műsor után a konferanszié imigyen szól: – Most pedig következik a palacsintaevőverseny. Ismertetem a feltételeket.
Eszerint 15 perc áll rendelkezésre, inni, felállni nem szabad. Egyetlen tennivaló, hogy gyorsan fogyjon a tányéron púpozott ennivaló. A megevett palacsinták száma dönti el a helyezéseket.
– Bemutatom a versenyzőket. Egyes rajtszámú: Bekenye Imre, ajánlója az a nagyfazék gombóc – állítólag harmincegy darab volt – amelyet egy ültőhelyében megevett. A kettes: Elszász Antal, aki Esztergomban 13 bécsiszelettel végzett, utána elmondta, hogy nem is szereti. Horváth Lászlót, a hármas asztalnál már ismerjük. A múltkori dinnyeevő versenyen az első helyen végzett, hat kilóval…
A dobos ráver a szamárbőrre, a stopperóra mutatója szaladni kezd. Megkezdődik minden idők legnagyobb vetélkedése az arany palacsintasütő kitüntetésért.
Az első darabok vidáman csusszannak le. A mikrofon percenként ad helyzetjelentést.
– Egy perc eltelt.
– S már négy lement – szól tele szájjal a 15-ös számú, Balogh István, az egyik esélyes.
Elszász Antal még csak a tizediknél tart…
Beszélni szabad. Az igazi versenyzők azonban most esznek. Az ötödik percben már a következő adagot készítik a lányok. Az 1-es és a 15-ös fej fej mellett haladva pusztította el a tíz jól megtermett tésztát.
A nézők biztatása kétoldalú. A “hajrá” mellett tréfás megjegyzések is röpködnek.
Gong, eredményhirdetés.
– Első Bekenye Imre, húsz darabbal. Második Elszász Antal tizennyolc, harmadik Balogh István tizenhat palacsintával.
Így végződött a nagy verseny, amely a komoly munka mellett kedves epizódot jelent a kitűnő szervezet naplójában…
(K. Gy.)
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
