IN MEMORIAM – Kulcsár Anita (1976-2005)

Magyar Sportévkönyv 2006

IN MEMORIAM

Kulcsár Anita (1976-2005)

Minden halálhír sokkoló, minden halálhír megrázó. Ám talán még jobban összeszorul az ember szíve, ha azt hallja, hogy egy ereje teljében lévő fiatal távozott közülünk. Így volt ez 2004. január 26-án, Fehér Miklós máig felfoghatatlan tragédiájakor, és így volt 2005. január 19-én is.
A dunaújvárosi női kézilabdacsapat tagjai jókedvűen edzettek annak a szerdai napnak délelőttjén, s még az sem keltett különösebb megütközést, hogy a gárda világklasszis beállósa, Kulcsár Anita nem volt ott a társak között. Akadt már ilyenre példa, hiszen a kiváló játékos az élsport mellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen hallgatott jogot, és ahhoz, hogy a vizsgákon is úgy teljesíthessen, mint a pályán, rengeteget kellett tanulnia, így néha előfordult, hogy Sukoróról nem ért időben Dunaújvárosba. Ám ahogy telt-múlt az idő, úgy kezdtek el egyre inkább aggódni a társak. Kulcsár telefonszámát hiába tárcsázták, ám a beálló férjét sikerült elérni. A férfi zokogva közölte a megdöbbentő hírt…
Kulcsár Anita volt talán a legbiztosabb kezű sofőr az újvárosi kézilabdázók közül. Ám ezúttal a rutin sem segített. Az edzésre siető játékos Velence és Pusztaszabolcs között elvesztette uralmát gépkocsija felett, és egy fának ütközött. Bár egy teherautó vezetője Kulcsár segítségére sietett, a játékos életét már nem lehetett megmenteni.
Nem túlzás azt állítani, hogy az egész kézilabdatársadalmat sokkolta a tragédia. Hazai és külföldi szurkolók, játékosok, sportvezetők egyaránt megrendülten nyilatkoztak a halálhír hallatán. A Dunaferr soron következő ellenfelénél, a Podgoricánál természetesen egyből beleegyeztek abba, hogy elhalasszák a kiírt kupamérkőzést. A szerb-montenegrói csapat sportigazgatója, Maja Bulatovics így kommentálta a történteket: “Budapesti barátainktól értesültünk a szörnyű hírről. Klubunkban mindenkit sokkolt a magyar kézilabdázónő halála.” Mocsai Lajos, női kézilabda-válogatottunk korábbi szövetségi kapitánya így fogalmazott: “Anita mind szakmailag, mind emberileg hatalmas űrt hagyott maga után.”
A kiváló szakember egyáltalán nem túlzott. Kulcsár Anita volt az az ember, akit mindenki szeretett. Végtelen szerénység, semmiféle sztárallűr, aranyos humor. Amikor egy szurkoló az internet segítségével megkérdezte tőle, miképpen lehetséges az, hogy a legpontatlanabb bejátszások is rendre az ő kezében kötnek ki, Anita válasza így hangzott: “Mágnes van a labdában és a kezemben is!” Amikor egy másik drukker felvetette, hogy a pletykák szerint az akkor még a Cornexit erősítő játékos a Dunaferrhez igazol (ez végül be is következett – a szerk.), Kulcsár így reagált: “Uram, Ön többet tud, mint én. Elárulná, hogy mennyi lesz a fizetésem?”
Ám a humora mellett a közvetlensége miatt is imádták őt a társak és a szurkolók egyaránt. A legfárasztóbb edzés után is zokszó nélkül osztogatta az autogramokat akár negyedórán keresztül. A mosoly mindig ott bujkált a szája szegletében – Kulcsár Anitát nem lehetett nem szeretni.
Ráadásul nemcsak a személyisége, az egyénisége, hanem a játéka is felejthetetlen volt. A szerencsi születésű Kulcsár tízévesen kezdett el kézilabdázni, a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium csapatában hamar felfigyeltek rá – akkoriban még átlövőként ontotta a gólokat. Bár több ajánlata is volt, az érettségiig hű maradt csapatához, amely a vezérletével a megyei első osztálytól az NB I B-ig jutott. Már 17 esztendősen többszörös gólkirálynőnek mondhatta magát, így nem véletlen, hogy 1995-ben Magyarország egyik meghatározó csapata, a Győr kötött vele hároméves szerződést. Az ETO-val két ezüst- és két bronzérmet szerzett a bajnokságban, 1999-ben pedig az EHF-kupában is második lett. Rajta múlt legkevésbé, hogy elmaradt a nagy siker, hiszen a dán Viborg kapuját összesen 21-szer vette be a döntő két mérkőzésén. A Rába-parti csapatnál faragtak belőle beállóst, és hiába kapta a védőktől pofonok garmadáját, mind a bajnokságban, mind a nemzetközi mérkőzéseken remekelt.
Győrből 2001-ben távozott, amikor a Cornexi-Alcoa játékosa lett. A klubváltás nem hozta meg az eredményét, hiába irányította a csapatot egy sikeredző, Zsiga Gyula, a számtalan klasszissal (Kulcsáron kívül a székesfehérváriaknál játszott Németh Helga, Farkas Andrea, Siti Beatrix) megerősített gárda a negyedik helynél nem tudott előrébb végezni az NB I-ben. Az EHF-kupa 2002-03-as kiírásában a legjobb négyig jutott a fehérvári együttes, ám Kulcsár hiába dobott két meccsen 15 gólt a Dunaferrnek, a magyar párharcot az újvárosiak nyerték meg. A beálló a 2003-04-es idény közben igazolt a Dunaferrhez, amelynek színeiben fél év múlva már bajnoki és kupaelsőséget ünnepelhetett.
A felnőttválogatottban már nagyon fiatalon, alig húszévesen bemutatkozhatott – 1996. november 23-án, Románia ellen debütált. Első világversenye az 1997-es világbajnokság volt, amelyen Csík János együttese a kilencedik helyet szerezte meg – a beálló összesen 12 gólt dobott. Kulcsár hamar megszilárdította a helyét, az aktuális kapitány általában nem sokáig gondolkozott azon, hogy érdemes-e meghívót küldeni az egyre látványosabban fejlődő játékosnak.
A beálló részese volt kudarcoknak és sikereknek egyaránt. Az ő nyakába is akasztottak ezüstérmet a 2000-es sydneyi olimpia döntője után, és ő is Európa-bajnok lett még ugyanabban az évben.
2003-ban nála is eltörött a mécses a zágrábi világbajnokság döntője után – a máig felfoghatatlan körülmények között elveszített finálé után az sem vigasztalta, hogy a tornán élete legjobb teljesítményét nyújtotta válogatott mezben: 42 lövéséből 37 az ellenfél kapujában kötött ki.
2004-ben sem lehetett rá panasz, hiszen világklasszis teljesítményt nyújtott az egész év során – bár a válogatott az athéni ötkarikás játékokon csak ötödik lett, a decemberi Eb-n pedig az aranyálmok után be kellett érnünk a bronzéremmel, amikor Kulcsár Anitához került a labda, hátra dőlhettünk, mert a magyar gól már szinte garantált volt. A felejthetetlen beálló sajnos már nem érhette meg 2005 áprilisát, amikor a World Handball című magazin és a Nemzetközi Kézilabda-szövetség által kiírt A világ legjobb játékosa szavazáson fölényes győzelmet aratott. A szurkolók több mint fele látta úgy, hogy a 2004-es év legkiválóbb női kézilabdázója a magyar Kulcsár Anita volt. A tragikus sorsú játékos a voksok 64,7 százalékát gyűjtötte be, a második helyezett, az athéni olimpia döntőjében 15 gólt szerző dán Katrine Fruelund mindössze 8,8-at.
Ismét magyar hölgy végzett a szavazás élén, mégsem tudtunk örülni annak, hogy 1995 (Kocsis Erzsébet), 2000 és 2003 (Radulovics Bojana) után ismét kézilabda-válogatottunk egyik jeles képviselőjét választották meg a világ legjobbjának…