Dunaújvárosi Hírlap – 1975. március 7.
A város legrégibb iskolájának történetéből (II.)
Az iskolavezetés fáradhatatlan munkájának, a pedagógusok áldozatvállalásának köszönhető, hogy 1950-ben az iskola már nyolc tanteremmel rendelkezett, de még ekkor is nagyon sok volt a hiányosság. Nem volt tornaterem, nem volt megfelelő az udvar és a tanulók játszóterülete, hiányos volt a tantermek bútorzata. A nevelői könyvtár száznyolc, az ijúsági könyvtár tizenöt kötetből állt.
Ebben az évben már érezhető a község és az iskola légkörében a változás, amelyet “az itt felépülő gyár” híre okozott. Az 1950. június 4-i igazgatói jegyzőkönyv szerint “a jövő tanévet nagyon nehéz körülmények között tudjuk elkezdeni, ha nem kapjuk meg a szükséges tanerőket iskolánkhoz, az osztálycsoportok tanulóinak átlagos létszáma negyvenöt-ötven lesz. Azonkívül az itt felépülő gyár munkásainak gyermekeivel tíz százalékkal emelkedik egy-egy osztálynak a létszáma.” Az épülő város, az épülő gyár megváltoztatta a község lakóinak az életét. Új munkalkalom született, amely a környék lakóinak a megélhetését biztosította. Ez munkaalkalom azonban gondot is jelentett, mert nagymértékben rontotta az iskola fegyelmét, növelte a tanulók hiányzását. “Nagy a munkalehetőség, s így annak a vezélye is, hogy iskolaköteles gyermekeink munkába mennek”, olvasható az 1950-es tantestületi jegyzőkönyvben. Megváltozott az iskola tanulóinak összetétele is, hiszen a város építőinek gyermekei az óvárosi iskolába jártak. Ez az összetételbeli változás is gondot jelentett az iskola pedagógusainak ebben az időben és igen nagy pedagógiai érzékkel kellett elsimítani a “városi” és a “falusi” gyermekek közötti nézeteltéréseket. A megnövekedett tanulói létszám mellett ekkor már húsz pedagógus dolgozott az iskolában. A pedagógusok között volt Fekete István, Rojkó József, Bácsvári István is, akik az itt szerzett tapasztalatokat tovább vitték az épülő város új iskoláiba.
*
Ahol valóra vált Szórád Márton álma
1952-ben az iskola felvette Szórád Márton nevét. Ezzel méltó emléket állított Dunapentele nagy szülöttjének, akit 1837. április 21-én a Fejér vármegyei Bíróság “két esztendei hetenként kétnapi böjtben eltöltendő rabságra, fertályonként 25, összesen 200 pálcaütések elszenvedésére ítéltetett”, amiért 1836-ban zsellértársai élére állt, és követelte az erőszakkal elvett földek visszaadását.
Fellendült az iskola kulturális tevékenysége is. 1951. augusztus 20-án sor került az iskolában a Déryné Színház vendégszereplésére. “Valóságos kulturális gócpont a Szórád Márton iskola” írta a helyi hírlap 1955-ben.
Öreg falak között – friss, új élet…BIZONY ÖREG FALAK EZEK. 1907-ben építette ez iskolát a dunapentelei elöljáróság, meg a római katolikus egyházközség. Az elöljáróság és a falusi lakosság persze csak az építkezésből vállalta a terheket, mert rövidesen igen gyér keresnivalójuk lett a másvallású gyermekeknek az iskolában. Őriznek egy okmányt, mely szerint “a kálvinista, luteránus, zsidó és egyéb vallású szülök gyermekei más iskolába utasíttatnak a püspök úr őeminenciájának legmagasabb rendeletje szerint”. Hogy elmentek-e ezek a gyerekek Pécsre, Székesfehérvárra, Adonyba, Pestre, ki tudja.
Kietlen, nagy és barátságtalan volt az udvar is. Most virágokkal és fákkal ültetik tele. Kopott volt az épület kívülről, most megifjodott és széles betonjárda húzódik mellette tavaly óta. (t.) Megjelent: Sztálinváros 1955. május 27.
|
Megszervezték az asszonyok részére a kézimunkaszakkört, a dolgozók részére pedig az esti és levelező iskolát. Megindultak a szakköri foglalkozások is: magyar, fizika, néptánc, háztartási, kézimunkaszakkör működött az iskolában. A fiatalok szellemi gyarapodását jól segítette a könyvtár, amelynek könyvállománya 1957-ben már 638 kötet volt. Nagymértékben javult az iskola és a szülői munkaközösség kapcsolata.
Az általános iskola legfontosabb feladata a széles körű alapműveltség kialakítása. Az alapműveltségnek egyik fontos területe a politechnikai képzettség. Az óvárosi iskolában az 1959/60-as tanévben indult meg elsőízben a mezőgazdasági jellegű politechnikai képzés. Ipari politechnikai képzés 1968 óta van az iskolában. Az egyenletes fejlődés eredményeként 1965-ben megindult a napközi otthoni munka, ahol a tanulóknak nagy segítséget nyújtottak a tanulásban is. 1967-ben nagyarányú felújítási munkálatok kezdődtek, így csak 1968-ban ünnepelték meg az iskola fennállásának 60. évfordulóját. Az átépítés ideje alatt szükségtermekben – az óvárosi tanácsházán, a KTSZ helyiségeiben – tanítottak. Az évforduló utáni években az okatatómunka zavartalan, de ez tanulói eredményekben nem tükröződött. A választ erre a furcsa helyzetre a tantestületi jegyzőkönyvek a tanulók hátrányos helyzetében, bejárás nehéz körülményeiben, a családi környezetben jelölik meg.
Az iskola helyzete az elmúlt három évben jelentősen megváltozott. A tantestületben javult a szakos pedagógusok aránya. Új szaktantermek egész sorát alakították ki az iskolán belül. Mivel sok gondot okozott a vidékről bejáró első osztályosok tanítása, ezért a vidéki, óvodába nem járó gyermekek számára iskolaelőkészítő tanfolyamot szerveztek, amely a nevelők véleménye szerint javította az alsóbb osztályosok tanulmányi átlagát. A pedagógusok munkáját nagymértékben segítik az új technikai eszközök, a gazdag szertárak, s a nyolc szakkör. Javul a továbbtanulók aránya is, jelenleg 46 végzős tanuló van az iskolában, s ezeknek 95 százaléka kíván továbbtanulni. A továbbtanulni akaró diákok pályaválasztásáaban nagy segítséget kaptak a város középiskoláitól, a szakmunkásképző intézettől és a Dunai Vasmű KISZ-eseitől. Az iskola ezévi munkatervében tornaterem építése szerepel az első helyen – az alapozást már meg is kezdték – a távolabbi cél pedig a politechnikai műhely felépítése.
Dunaújvárosi Hírlap – 1975. október 24.
Két év múlva ünnepli alapításának 70. évfordulóját az iskola, amelynek már nemcsak patinás múltja, hanem egyre színvonalasabb jelene, jövője van.
Gubán Gyula
A város legrégibb iskolájának történetéből (I.)
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
