Fejér Megyei Hírlap – 1989. március 15.
Intercisa Múzeum az egykori pártház helyén
fotó: József Attila Könyvtár
A történész – muzeológus gyűjtőhelyei
Soha nem voltak kétségeim afelől, hogy a múzeumokban komoly szellemi tevékenység folyik, s a kiállítások csak részben fémjelzik a munkát. Jóllehet a szakmabeliek úgy gondolják, hogy munkájuk, kutatásaik, tudományos eredményeik voltaképpen “nyitott könyv”; a kívülállók jelentős részének csupán elképzelései vannak a múzeumok belső életét illetően.
Lapozgatom a Fejér Megyei Múzeumok februári tájékoztatóját, s a hírek között bukkanok rá arra a néhány sorra, amely Matuss Lászlónénak, a dunaújvárosi Intercisa Múzeum igazgatójának tudományos eredményéről tudósít. Vajon milyen témát dolgoz fel egy muzeológus doktori dolgozata, tartogat-e érdekességet a kívülállók számára, s egyáltalán milyen út vezet a tudományos eredmény megszületéséig. Ezek a gondolatok vezéreltek, amikor elhatároztam, hogy megkeresem az igazgatónőt, aki immár Matussné dr. Lendvai Márta néven vezeti az intézményt.
A múzeum emeleti igazgatói szobájában nyugalom, munkára ösztönző csend uralkodik Matussné zavartan hárítja el gratulációmat, s csak hosszas rábeszélés után egyezik bele, hogy megemlíthetem a sikeres doktori szigorlatot is az írásomban. A múzeumról, a háttérben zajló tevékenységről, a helyi sajátosságokról kezdünk beszélgetni.
– A múzeumok hármas feladatkört látnak el; egyrészt tudományos gyűjtőmunkával foglalkoznak, aztán feldolgozzák a gyűjtött anyagot, végül pedig közzéteszik az eredményeket. A hármas funkció valamennyi múzeumi területre érvényes: a régészetre, néprajzra éppúgy, mint a művészettörténetre vagy a történeti múzeológiára. A közzététel egyrészt a közművelődés területén, másrészt tudományos publikáció révén történik – magyarázza az igazgatónő, aztán észrevétlen bomlik több szálra a beszélgetés fonala.
Matussné 1977-ben kapott történelem-orosz szakos diplomát az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, s még ebben az évben elhelyezkedett az Intercisa Múzeumban történész-muzeológusként. Az intézménynek meglehetősen gazdag várostörténeti gyűjteménye volt már akkor, amelynek nagyobb része 1975-re, a város alapításának 25. évfordulójára jött össze, különböző gyűjtőpályázatok és egyéb gyűjtőmunkák révén. A helyi kutatásoknak ma is ez a gyűjtemény az alapja, természetesen igyekeznek tovább gyarapítani a meglévő anyagot. Az igazgatónő újkori történész lévén, igazi paradicsomra lelt munkahelyén. Dunapentele és Dunaújváros új és legújabb kori történetével foglalkozik.
– Milyen lehetőségeket rejt magában ez a terület, s nagyobb jelentőségű kutatásokra is van mód e témában?
– Dunapentele alapítása a középkorra tehető, valószínűleg már a XI. században állt a Szalki-szigeten a Pentele monostor és már egy 1238-as oklevélben is említik Pentelét. Van tehát középkori története is, én azonban a XVIII. századtól kezdve, inkább a XIX-XX. századi témákkal foglalkozom Dunapentele vonatkozásában.
Dunapentele 1940
fotó: Archaeologiai Értesítő 1940
Egy korábbi dolgozatomban a dunapentelei kulturális, politikai és egyéb egyesületek történetét dolgoztam fel. Egy kisebb anyagban a XVIII. századi pentelei jobbágyság helyzetét vizsgáltam. Mindkét írás a Honismeretben jelent meg. A dunapentelei iskola történetével 1984-ben kezdtem el foglalkozni, egy országos pályázatra nyújtottam be a dolgozatot – mondja, miközben belelapoz a “Szórád” jeligéjű pályamunkába.
A dunapentelei iskola története olyan téma, amely már szerepelt különböző tanulmányokban, de azoknak csak részeként és nem részletesen kidolgozva. Levéltári anyagok nyomán indulva kerekedett ki az iskolatörténet, s a jelenlegi iskola névadójáról, Szórád Mártonról kapta a jeligéjét a pályázat. Szórád Márton egyébként az 1836-os dunapentelei jobbágyfelkelés vezetője volt. Díjat ugyan nem nyert a dolgozat, ám bíztatást kapott a szerző a téma további kutatására. Ez adta az ötletet, hogy dokori értekezést készítsen a négyezres lélekszámú pentelei iskola múltjáról, s napjainkig megtett útjáról.
– Négy esztendővel ezelőtt kezdtem el a munkát. Az akkor még létező dunaújvárosi levéltár és a székesfehérvári levéltár anyagai jelentették a kiindulási pontokat, de olyan óriási szerencsém volt, hogy a Szórád iskola padlásán két-három szekrényre való, teljesen rendezetlen anyagot is találtam. Egykori beiratási naplók, jegyzőkönyvek, előmeneteli naplók, levelek álltak a rendelkezésemre, tehát bővelkedtem a feldolgozásra váró anyagban. 1907-től a hetvenes évekig követtem nyomon az intézmény életét.
– A napi feladatok mellett mikor jut idő a kutatásokra?
– A Fejér Megyei Múzeumokhoz tartozik a mi intézményünk is. A szervezetünk messzemenően támogatja a tudományos tevékenységet, ezt bizonyítja, hogy a tudományos dolgozóknak heti egy kutatónapot biztosítanak. Nálunk az elsők között vezették be ezt a rendszert. Még egy lehetőség van, nevezetesen a délutáni szilencium, amikor elvileg mentesülünk az egyéb tennivalók alól. Ez persze gyakorlatban nehezen valósul meg. Meggyőződésem egyébként, hogy a kutatónap, ha komolyan veszi az ember, elegendő lehetőséget ad a tudományos tevékenységre.
– Most, hogy befejezte az iskolatörténeti vizsgálódásokat, engedélyez-e magának némi pihenőt, vagy azonnal újabb kutatásba kezd?
– Az igazsághoz tartozik, hogy már az előbbivel párhuzamosan elkezdtem egy másik témával is foglalkozni. Tavaly indult be a megyei ifjúsági mozgalom történetét feldolgozó kutatás a szervezetünknél. Különböző munkacsoportok alakultak, én is részt veszek egyiknek a munkájában. Azt a feladatot kaptam, hogy a dunaújvárosi DISZ történetét tekintsem át. Jelenleg még az anyaggyűjtés kezdetén vagyok, erre használom fel a kutatónapjaimat.
Az Augusztus 20. brigád tagjai munkába indulnak. /1952
fotó: Magyar Fotó
A sztálinvárosi DISZ-táborok története
Matussné dr. Lendvai Márta maximalista magával szemben. Azt tartja, hogy minden területen törekednünk kell a kiváló teljesítményekre, noha megyőződése, hogy a nőknek elsősorban a családjuk körében kell helytállniuk, ha egy családanyának a gyereknevelés és a háztartási munkák, valamint a mindennapos munkahelyi feladatok mellett jut ideje és energiája többletfeladatokra, akkor vállalnia kell ezeket. Matussné két kisfia semmiképpen nem látja hátrányát édesanyjuk tudományos tevékenységének. Otthon kizárólag a családjával törődik, hiszen ez a biztos hátország ad erőt a munkájához.
Virágh Ildikó
Matussné Lendvai Márta
Mit csinálnak télen? Mit csinál most?
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
