Fejér Megyei Hírlap – 1959. július 31.
Körséta Sztálinvárosban
Jubileumi ünnepségre készülnek Sztálinváros lakói. Tíz éve lesz, hogy az első ásónyom meglazította a kukorica földet, s a habarcs rákerült az első épületfalra. Város, ipari bázis áll ma az egykori szántóföldeken, s büszkén tekintünk rá, építőire, dolgozóira, lakóira. Történetét sok volna leírni. Hisz minden egyes üzemrész, lakótelep, kulturális létesítményhez történet fűződik. A sokáig vakolatlanul álló lakónegyedek, a félbenmaradt gyárrészlegek, a politikai csaták viharát juttatják eszünkbe. Azt az időt, amikor ítéletet mondtak a város felett, támadást intéztek a nehézipar ellen. Az MSZMP politikája adta vissza a bizalmát, s erősítette meg, hogy élnie, fejlődnie kell az ifjú szocialista városnak, mindnyájunk érdeke ez.
Tapolczai Jenő elvtárs, a Sztálinvárosi Tanács VB elnöke ajánlja fel segítségét, hogy a rövid látogatás alatt bemutassa a várost. Jól ismer itt mindent. Hetedik éve irányítja a város életét. Nemcsak a felnőttek, már az apró gyerekek is szeretettel üdvözlik. Új iskolák, óvodák, napközi otthonok teszik kellemesebbé a gyermekek életét.
Épül az új kórház /fotó: DH archívum
– Nem látni még sokat a földhányáson kívül, de már hozzákezdtek az új kórház építéséhez – mutat Tapólczai elvtárs, a Lenin-tér Duna felé eső részére.
– Negyvenöt millió forintos költséggel épül majd fel az új kórház, amelynek modern – négyszáz ágyas – gyermekgyógyászata, szülészete, sebészete lesz majd. Ebben az évben ötmillió forintot fordítunk rá – mondja “apai” büszkeséggel.
Épülő panelház homlokzati elemeit emelik a helyére /1959
fotó: MTI/Bárándi István
Nagypaneles épületek Sztálinvárosban
– Az meg az új panelházak “otthona” lesz. Az új módszerrel hat hét alatt elkészültünk egy háromemeletes házzal. De kell is, hiszen 1953-ban 732 gyermek született Sztálinvárosban, 1958-ban pedig 1114. Közel ötezer család rendezett be már otthont az ifjú városban. És egyre nő az újonnan jelentkezők száma is, akik nem csak munkára, otthonra is igényt tartanak.
A 8500-as létszámú lakónegyedhez érkezünk. Ez a rész vakolatlan falaival már messziről feltűnt a városba érkezőnek. Most azonban a magas állványok hívják fel a figyelmet.
Tataroznak mindenütt.
Dunaújváros látképe a hatvanas évek közepén – Turista/MTI
– Ötvenhatezer négyzetméter fal felületét vakolják be az év végéig. Már nem csúfítja sokáig ez a rész sem a város látképét. Az elhanyagoltság miatt még nem is olyan régen “lepra” telepnek emlegették ezt a negyedet. Megszépül most és a lakosság is sokat segít ebben. A házak előtt virágos kerteket létesítettek. Mi is igyekszünk eleget tenni a kívánságoknak. Egész sor üzletházat hozunk létre – mutat a rövidesen átadásra kerülő új épületekre Tapolczai elvtárs.
Az út mentén többszáz méter hosszan fákkal, bokrokkal szegélyezett völgy húzódik.
– Ez lesz a barátság ligete. És hogy mennyire jellemző lesz rá ez az elnevezés, azt az eddigi Sztálinvárosban ténykedések is igazolják. Többmint ezer órán át végzett eddig társadalmi munkát a lakosság. Egy fillér beruházás nélkül vállalták a felépítését.
Egyelőre csak a képzeletben rajzolódik elénk a liget képe. Virágok, lugasok, a padok tele pihenő emberekkel. Az idősebbek, köztük a város alapítói, történeteket mesélnek a fiataloknak. Néha talán hihetetlennek tűnik a jövő nemzedékének a város születésének története, de a bizonyítás majd nem egy ember ajkáról hangzik el.
Ismert épületek mellett haladunk el. Ha ma még nem is fedezünk fel újat a környéken, holnap már szembetűnik. A többméter magas daru helyén úgy mondják, két munkásszálló építkezését kezdik meg.
Épülő munkásszállók a Dózsa György úton – 1961. május 19.
fotó: MTI/Bárándi István
A fésüsfonoda előtt parkosítanak. Távolabb a technikum épületének falait szépítik. Az idevalósi ember így tartja rendjén. A kétkezi munkáját látja az új épületekben és nem csodálkozik, természetesnek veszi, hogy városa egyre szépül.
Az újabb gondok – mert ez is van bőven – közé sorolták az autóbusz-központ áthelyezését. A város és környékének forgalmát száz gépkocsi bonyolítja le. A forgalom növekedésére jellemző: 1958 első negyedévében 2 100 000, ez év első negyedévében 3 millió utast szállítottak el.
Helyi, helyközi és távolsági autóbuszjáratok állnak a Béke-téri autóbusz-pályaudvaron. /1959
fotó: MTI
– Még valamit feltétlenül meg kell nézniük – szól Tapalczai elvtárs, miközben az újonnan létesült strandfürdőt szemléljük. Az üvegezett homlokzatú kabinok, a versenyuszoda mellett napozók s a még alig lombosodó facsemeték, a színes padok, asztalok igazán csábítóan hatnak ránk. Mint ahogy kiderül, nemcsak a mi tetszésünket váltja ki a kellemes, üdítő pihenést kínáló strandfürdő, hanem a város környéke lakóinak is. Egyre sűrűbben kerül ki a tábla, amelyen sajnálattal közlik, hogy a fürdő megtelt. Egy “erős” napon nem ritkaság a 11000 Ft bevétel. Kellemes látvány, de mégis az igazi meglepetést a vidámpark okozza.
A sztálinvárosi strandon /1959
fotó: MTI/Balassa Ferenc
Bár most csendes minden, pihen a körhinta, a zenegép, s a gyermekeknek oly sok örömet okozó kisvasút. A város fejlesztésének tervezői a legapróbbakról, a gyermekekről sem feledkeztek meg. Nemcsak megépítették a vidámparkot, hanem igazi gazdájukra, a gyermekekre bízták. Az úttörő-posta állomás, a rendezőgárda, a vasút, a botanikuskert mind-mind igazolja, hogy a legifjabb polgárok is méltók akarnak lenni városukhoz. Példamutató magatartásukkal is próbálják viszonozni azt a sok fáradtságot, amit a város vezetői, a szülők a park megépítésére fordítottak.
Úttörővasutas kisfiú tárcsájával szabad jelzést ad az indulásra az úttörővasútnak /1959
fotó: MTI/Szilágyi Pál
Méltón ünnepelhetnek majd a város lakói a tízéves jubileumon. Az ország büszkén vallhatja magáénak Sztálinvárost és bizton számíthat munkájukra a szocializmus építésében.
Csányi Mária
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
