Munkásőr – 1969. június
Dunai Vasmű
Tizenkilenc éve itt, a pentelei fennsíkon néhány szegényes kis tanya jelentette az életet. Ma ötvenezer ember otthona a fennsík. A kohászati óriás kéményerdeje alatt 13 ezer ember vívja mindennapos harcát a zubogó, izzó vas- és acéláradattal. Együtt és egymásért született a város és a vasmű. S ahogy a kohóban elválik a vas a salaktól, úgy formálódik itt az ember is a közösség hatalmas kohójában. A Dunai Vasmű tavaly hatmilliárd forint értéket termelt. Egymilliárd 13 millió forint nyereséget tett az ország asztalára. Tizenháromezer ember közös munkájának gyümölcse ez, övék az érdem. Közülük most megszólaltatunk néhány munkásőrt.
“KIS SRÁC KOROMBAN ITT, A MEZŐKÖN SZALADGÁLTAM”
Pákozdi József kormányos a meleghengerműi készsoron. A kívülálló szemével rendkívül egyszerű: áll és gombokat nyomogat. A többit elvégzik a gépek.
– Hát fizikai erő – mondja a kormányos – csakugyan nem kell ide. Annyi az egész, hogy műszak alatt nyolcszáz-ezer tonna tüzes acélkígyó siklik el az ember előtt. De azt állandóan figyelni kell. Csattogás, pokoli hőség. Nyolc óra múlva teljesen kész az ember. Dunapentelei születésű vagyok. Srác koromban itt szaladgáltam a mezőkön, ahol most a vasmű van és a város. Meg tudnám mutatni, kinek hol volt a földje, merre voltak a tanyák, dűlőutak. Nem gondoltam akkor, hogy acélt hengerlek ezeken a földeken.
Pákozdi József 1957 óta munkásőr. A kiképzési csoport vezetője. Nemcsak a hengermű kormányzásához ért. Az emberekhez is. Nőnek a követelmények az üzemben, a zászlóaljnál is. Ember legyen a talpán, aki lépést tart vele, ő bírja a tempót.
HASZNOS HOBBY
Barnaki Ferenc: “Minden száz forint termelt értékből tizenöt forint a nyereség”
Barnaki Ferenc “civilben” közgazdász. A vasmű termelési főmérnökségének gazdasági tanácsadója. Nem túlzok, ha azt mondom: megszállottja az új gazdaságirányítási rendszernek.
– A vasmű szükségességét, hasznát sokan és sokszor vitatták. S vitatják talán még ma is. Pedig a Dunai Vasmű hatvannyolc októberéig a felépítésére fordított minden költséget kamatos kamattal együtt visszafizette az államnak. Minden száz forint értékből, amit a vasmű megtermel, tizenöt-tizenhat forint a nyereség. És évi hatmilliárd forint megtermelt értéknél ez nem kevés. Hogy jól dolgozik a vasmű, azt mutatja, hogy a szocialista országokon kívül 41 tőkésország is található megrendelői között. És persze el kell látni az állandóan bővülő hazai piacot is.
Hogy mennyire szereti munkáját Barnaki Ferenc, azt hobbyja bizonyítja legjobban. Az országban megjelenő lapokból összegyűjti azokat a híreket, információkat, nyilatkozatokat, amelyek azokról a vállalatokról, üzemekről szólnak, amelyekkel a Dunai Vasmű valamiféle kereskedelmi kapcsolatban áll. A mozaikokból érdekes kép áll össze a vasmű vevőiről. Hiába, aki kereskedik, jó, ha ismeri a vásárlókat, a piacot.
– Az utóbbi másfél évben harminchárom tanulmányt készítettem ügyfeleinkről. Kezdetben csak a saját szórakoztatásomra. Aztán rájöttünk, hogy az értékesítésnél egészen jól lehet használni.
– A Munkásőrségnél? Ellátó csoportvezető lettem, mivel akkori polgári foglalkozásom az anyaggazdálkodás volt, rám bízták a zászlóalj raktárát, csizmapatkoltatással, rovancsolással, patyolattal együtt.
HÉTKÖZNAPOK HŐSIESSÉGE
Lengyel Béláné: “A férjem segít, hogy eleget tehessek vállalásomnak”
Lengyel Béláné törékeny asszony, gépkezelő a kokszolóműnél. Csak hallgatom, milyen szeretettel beszél a munkahelyéről, ahol mindent feketére fest a szénpor, gépeket, embereket.
– Igaz, szénporos a munkahely, meg három műszakban dolgozunk, én mégis szeretek itt lenni. A brigádunk, a Dózsa brigád tavaly a gyárrészlegnél első lett. Hatvannyolcan dolgozunk, átlag kétszáz társadalmi munkaórát. Brigádunkban mindenki önkéntes véradó. A múltkor otthonról hívtak be a kórházba. Valakinek sürgősen vért kellett adni…
– A Munkásőrségbe? Hatvanegyben kerültem. Az Ifjú Gárdából. A férjem megért és sokat segít, hogy eleget tudjak tenni mindennek, amit elvállaltam. És itt, az üzemben is, megértik, ha kikérnek a zászlóaljtól. A gyárrészlegvezető is, a művezetőm is munkásőr.
– A lövészet? Most nem nagyon sikerült. Pedig a géppisztollyal eddig mindig kiváló voltam.
… Szénpor, éjszakai műszak, társadalmi munka, véradás, géppisztoly, otthon, kisgyerek… Úgy érzem, ez a huszonhat éves, nagyon szerény munkásasszony visszaadja a fényét egy elkoptatott fogalomnak: hétköznapok hősiessége.
IDE KÖTŐDIK AZ ÉLETEM
Lieszkovszky József: “Soroksárnál harcoltunk az ellenforradalmárok ellen”
Lieszkovszky József lakatos csoportvezető, harmincöt éves korában nyugodtan mondhatja: öreg vasműs.
– Ötvenegyben, tizenhét éves koromban jöttem ide, akkor szabadultam a Vörös Csillag Traktorgyárban. Ötvenkettő márciusában, tizennyolc éves voltam, amikor csoportvezető lettem. Negyvenhárom embert bíztak rám. Azóta “hozzáöregedtem” a feladatomhoz. A csoportomban csak fiatalok vannak. A hengerműtől a kohóig mi javítjuk a vasmű berendezéseit.
– A katonaságtól ötvenhat októberében kellett volna leszerelnem, de a harminchetes forradalmi ezredben szolgáltam, és bizony már október huszonnegyedikén reggel Soroksárnál harcoltunk az ellenforradalmárok ellen, aztán a Valérián, a “Ludovikánál”, ötvenhét januárjában szereltem le, és pár hét múlva már munkásőr voltam …
– Hívtak már máshová. Magasabb bért is ígértek. De tizennyolc évet, amit egy munkahelyen tölt az ember, nem szívesen dob el. Ide kötődik az egész életem, ehhez a városhoz, ehhez a gyárhoz. Hová mehetnék máshová?
KISZIKKAD, DE NEM FÁSUL EL AZ EMBER
Szász Károly: “Tizenöt éves közösség a miénk”
Szász Károly az öntöde párttitkára “civilben”. A Gábor Áron öntödéből jött a vasműbe ötvenegy szeptemberében.
– Csúnya munkahely a miénk. Piszkos, zajos és nehéz. Egyedi darabokat öntünk, szinte lehetetlen gépesíteni. Fiatalok nem is jönnek hozzánk. Rohamosan öregszik az üzem. Egy-két év, és azt hiszem, utánpótlás híján meg kell szüntetni az üzemben a KISZ-szervezetet. Az öntőkről azt mondják, nem nagyon szeretik a betűt, szívesen töltik szabad óráikat a fehér asztalnál. Hát ez igaz is, meg nem is. Az öntödében kiszikkad az ember, de nem fásul el. És a mieinket érdekli minden, ami itt az üzemben, meg a világban történik. Olvasnak, tanulnak. Tíz-tizenöt éves, régi közösség a miénk. Ismerjük egymás gyengéit, erősségeit, megértjük egymást.
– A párttitkári tisztség nem könnyű. Nyolc éve csinálom megszakítás nélkül. Az alatt sok minden történt, sok kérdést tettek fel, és én is ugyanolyan munkásember vagyok, mint akik kérdeznek.
Szász Károly olyan, aki előtt kitárhatja szívét az ember. Közkatona, akinek mellére kétszer tűzték fel a Munka Érdemrendet. S mellettük ott ragyog a tízéves munkásőrszolgálatért kapott érem is.
HOGY HOLNAP SZEMBE MERJEK NÉZNI
Szloboda Lajos: “Jó legyen, gyors, olcsó, amit tervezünk”
Szloboda Lajos mérnök a vasmű tervezőirodáján, a zászlóaljnál meg kiképzési munkatárs. Elgondolkodva szívja elmaradhatatlan pipáját, mikor megkérdem, mi is egy nagyüzemben a tervezőmérnök dolga.
– A vasmű felújításához, karbantartásához szükséges terveket csináljuk. És tervezünk új berendezéseket is. Az ember leül egy halom szám közé, a lelkére kötött kívánságokkal: jó legyen, gyors és olcsó, amit tervez. És előtte egy üres papírlap. S úgy kell dolgoznom, hogy holnap szembe merjek nézni azzal, amit csináltam.
– Most a kohó átépítésén dolgozom. Valamennyien, akik ebben a munkában részt veszünk, nagyon rövid határidőt vállaltunk.
Szloboda Lajos gépészmérnök “beleásta” magát a kohók tanulmányozásába. Régi vágya volt, hogy közvetlen kapcsolata legyen a gyakorlattal, a termeléssel. S itt, a vasműnél érzi örömét is, felelősségét is annak, hogy tervei egymásután testet öltenek, sok száz munkás, egy hatalmas apparátus fáradozik megvalósításukon.
Sorsok, életek kötődnek a Dunai Vasműhöz, Dunaújvároshoz. A munka mindenütt szép, ahol örömet talál benne az ember. De itt, ebben a fiatal városban mindenki úgy érezheti: teremtője volt ennek a földből kinőtt óriásnak. Munkájukat szerető, magukat becsülőemberek sok ezer hétköznapjából született meg ez a gigantikus szervezet, amelynek lehelete éjszakánként vörösre festi az égboltot a Dunántúl és az Alföld találkozásánál.
Nagy Jenő
Fotó: Bárándy István
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
