Népszava – 1960. július 17.
Sztálinvárosban megkezdődtek az ünnepségek
Tízéves az ifjú magyar acélváros
(Kiküldött munkatársunk telefonjelentése.)
Kicsinosította magát, zászlódíszbe öltözött a város – születésnapot ünnepel kedves “elsőszülöttünk”. Az egész ország ott bábáskodott a “gyerek” születésénél és végigkísérte felnövekedésének állomásait, s most mégis alig akarjuk hinni, hogy már tíz esztendős…
Itt, a városban erről a tíz évről beszél minden. S a minden közül is elsőnek a gyáróriás, a Vasmű, amelynek 570 katasztrális holdnyi területén kukoricatáblák voltak még tíz éve. Ma pedig…
A vasárnapi avatásra készülődő meleghengermű fél kilométer hosszú, hatalmas csarnoka felé menet gyári híradón akad meg a szemem: “A kokszológyár-részleg napi termelése 1000 tonnáról 1500 tonnára emelkedett.” Az I-es kokszolóblokk tízéves és ha a néhány hete megindult II. is teljes kapacitással dolgozik majd, rövidesen megduplázzák a napi kokszgyártást. És közben értékes vegyianyagokat adnak a gyógyszer- és a vegyiparnak, a műanyagiparnak és nem utolsó sorban a mezőgazdaságnak. A két kohó pedig – az 1954-ben üzembe helyezett I. és a II., amely 1957-ber indult – Csepel és Ózd öntödéit s persze a Dunai Vasmű Acélművét táplálja nyersvassal.
A DUNAI VASMŰ VEGYI GYÁRRÉSZLEGE. A kokszolás melléktermékeit a vegyiüzem dolgozza fel, amely egyike Közép-Európa egyik legkorszerűbb gyárainak (MTI Fotó: Mező Sándor felvétele)
De mesélnek a város fákkal szegélyezett, nyílegyenes utcái, modern szabálytalanságukban is szabályos lakóházsorai is. Tíz év alatt 5000 összkomfortos, távfűtéses, fürdőszobás lakás épült, ám ez ma már kevés, lassan 35 ezerre növekszik Sztálinváros lakossága.
Hát az emberek? Nekik van csak igazán mondanivalójuk erről az egy évtizedről. Mondják is kicsit önmaguknak emlékeztetőül, no meg a vendégeknek, a testvérvárosok: Nowa-Huta, Stalinstadt, Orasul-Stalin küldötteinek. Büszkén idézik az olyan nevezetes külföldiek látogatását, mint Nyikita Szergejevics Hruscsov, és K. J. Vorosilov, meg Maximenko szovjet gyorsfalazó kőműves, Borisz Polevoj, Jorge Amado és mások. S persze mesélnek a nehéz időkről, a sok-sok küzdelmes hónapról, évről. És azt mondják: megérte.
Megérte, mert – amint Buzás Lajos, a mechanikai üzemrész párttitkára mondotta a déli röpgyűlésen – tiszta lelkiismerettel, büszkén állhatnak bírájuk, a történelem elé: íme, mire képes egy nép öszszefogása, a munkásosztály megfeszített ereje.
A kokszoló üzem munkásgyűlésének résztvevői a Dunai Vasműben. /1960
fotó: MTI/Fényes Tamás
Délben egyébként az egész városban zajlottak a jubileumi röpgyűlések; a születésnapi ünnepségek első napjának jelentős programpontja volt ez. A Vasmű üzemeiben, minden műhelyben, s a város belsejében, üzemekben, hivatalokban, mindenütt összejöttek néhány percre az emberek, hogy emlékezzenek.
Azután egy órakor a Móricz Zsigmond iskolába a “tíztantermesbe” vonult a fél város. Itt nyitotta meg Nagy Józsefné, könnyűipari miniszter a sztálinvárosi helyiipari kiállítást.
– Amikor Sztálinvárosról beszélünk – mondotta a többi között – önkéntelenül is izzó vasra, acélra, kokszra gondolunk. Igaz, hogy a nehézipar a kulcsa mindennek, de ebben az országban minden azért történik, hogy az emberek jobban, kellemesebben éljenek. Ehhez pedig nemcsak vasra és acélra van szükség, hanem bútorra, ruhára, cipőre, egyszóval könnyűipari termékekre is. Most kevesen tudják, hogy Sztálinvárosnak jelentős könnyűipari, helyi ipari üzemei is vannak. Szinte a semmiből teremtette a sztálinvárosi tanács. S most, a jubileum alkalmából azt is ország-világ elé tárja Sztálinváros, miként növekedett az 1955-ös ötmillió forintról 1960-ban 9 millió forintra az itt gyártott könnyűipari termékek értéke.
A kiállítási teremben pedig ott kelletik magukat a sztálinvárosi modellház női ruhakölteményei, az elegáns férfiöltönyök, szebbnél-szebb cipők, a sztálinvárosi lakások jellegzetességeihez alkalmazkodó formájú bútorok. Egy hosszú asztalról szőke és barna kenyércipók, fonott kalácsok, mákos és cukros briósok, hatalmas bukták, gusztusos sós perecek – 20-25 féle péksütemény mosolyog a látogatóra. Igen, ezt is bemutatják, mert erre is büszkék. Hiszen ez is, mint az egész kiállítás, bizonyítéka annak – amint mellettem az egyik látogató nevetve megjegyezte, hogy Sztálinváros már nem szorul “külföldi” – budapesti és székesfehérvári – importra.
A jubileumi ünnepségek első napjának kiemelkedő eseménye volt a Bartók Béla kultúrházban este megtartott ünnepi tanácsülés. A Budapestről és a külföldi testvérvárosokból érkezett vendégeken kívül résztvettek az ülésen Sztálinváros “veteránjai”, azok az építői is, akik tíz esztendeje jöttek a városba.
Kiállítás a tíz éves Sztálinváros tiszteletére rendezett ünnepségeken
fotó: MTI/Fényes Tamás
Tapolczai Jenőnek, a városi tanács végrehajtó bizottsága elnökének megnyitó szavai után a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány nevében Csergő János kohó- és gépipari miniszter köszöntötte az ünnepi tanácsülés résztvevőit. Bevezetőben emlékeztetett a tíz év előtti első sztálinvárosi tanácsülésre, amely ugyan nem itt, ebben a ragyogó kultúrházban zajlott le, de az ülésen olyan terveket ismertettek, amilyenekre még nem volt példa ebben az országban. Mint mondotta: tíz esztendő távlatából büszke örömmel tekinthetünk vissza azokra a napokra.
Találkozás a 10 éves város régi építőivel és vezetőivel
fotó: Tapolczai Jenő – Egy elnök naplója
– Amikor 1949-ben – mondotta – a párt javaslatára a Magyar Népköztársaság kormánya határozatot hozott Sztálinváros és a Dunai Vasmű felépítésére, akkor tudatában voltunk annak, hogy ez az áldozatvállalás meghozza gyümölcsét és végeredményben Sztálinváros és a Dunai Vasmű a magyar dolgozó nép felemelkedésének egyik komoly bázisa lesz.
Csergő János ezután szólott a testvéri szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió áldozatkész segítségéről, majd rövid visszapillantást vetett a város és a Vasmű történetének egyes kiemelkedő eseményeire. Elmondotta, hogy a Dunai Vasmű építésére eddig kétmilliárd forintot fordítottak, de a fejlesztés folyik tovább s nincs messze az az idő, amikor a Vasmű visszaadja az ország dolgozóinak a hozott áldozatot. Ehhez azonban további munkára és beruházásokra van szükség.
A miniszter a továbbiakban beszámolt arról, milyen nagy tervek vannak a jövőre vonatkozólag, hogy e tervek valóraváltásával a Vasmű az ország egyik legnagyobb vaskohászati üzeme lesz. Különösen nagy ütemű lesz a fejlődés a második ötéves tervben.
A TÍZÉVES SZTÁLINVÁROS egy része, a víztoronyból nézve (MTI Fotó: Mező Sándor felvétele)
Csergő János befejezésül köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a szocialista város felépítéséhez, majd hangsúlyozta, hogy ez a mostani tanácsülés bizonyos értelemben hasonlatos az első tanácsüléshez: újra nagy tervek, nagy teendők előtt állunk.
Az ünnepi beszéd után Tapolczai Jenő tanácselnök átnyújtotta 57 dolgozónak a jubileum alkalmából adományozott kormánykitüntetéseket, 300 sztálinvárosinak pedig emlékplaketteket és emléklapokat. Ezt követően színvonalas kultúrműsor kezdődött.
Sztálinváros 10. évfordulója
1960. július MAGYAR FILMHÍRADÓ 30.
.
Ünnepel és avat a tízéves város
A nagykohók tövében – Látogatás a 10 éves jubileumát ünneplő Sztálinvárosban
Népszava – 1960. július 19.
Az eredmények jók, az út helyes, ezen kell tovább haladni
Felavatták a Dunai Vasmű új meleghengerművét
Kádár János beszéde a sztálinvárosi nagygyűlésen
Meleghengermű avatása 1960. július 17-én
fotó: MTI/Mező Sándor
Zeneszóra ébredt vasárnap Sztálinváros. Muzsika köszöntötte a párt és kormány vezetőit, a város építőit, lakóit, az ország minden részéből érkező vendégeket.
Kilenc órakor érkeztek a Vasmű bejárata elé a párt és a kormány küldöttei. Ugyanezekben a percekben csengőhang jelezte, hogy megindultak az új meleghengermű gépei.
– Kádár elvtársnak, jelentem, hogy a Dunai Vasmű meleghengerműve elkészült – mondotta Borovszky Ambrus, a Vasmű igazgatója, majd bevezette a vendégeket a hatalmas csarnokba, ahol az automatikus vezérlésű gépsort működés közben tekintették meg.
A gyár vezetői elmondották a vendégeknek, hogy az új létesítmény az ország legnagyobb hengersora, amelynek három párhuzamosan elhelyezett csarnokában egyelőre évi 500 000 tonna öntecset hengerelhetnek meg. A meleghengermű építése hatalmas munka volt: körülbelül negyedmillió köbméter földet forgattak meg, 65 000 köbméter vasbetont építettek be s a gépek összsúlya 15 000 tonna. Több mint 1500 motor hajtja a gépeket. Az automatikus vezérlés és az egész gépi berendezés nagy része szovjet gyárakban, üzemekben készült, a szerelésnél is szovjet tanácsadók segítettek magyar munkatársaiknak.
A vendégek a hengermű 1-es számú gépházában találkoztak Blagovescsenszkij szovjet mérnökkel, a novo-krematorszki gyár főkonstruktőrével, aki a szovjet géptervező kollektíva vezetőjeként részt vett a hengermű üzembehelyezésében.
A látogatás után a párt és a kormány vezetői elismeréssel szóltak az új hengerműről, az építés munkájáról.
A gyárlátogatás után a Vasmű bejárata előtti téren nagygyűlést tartottak. Hatalmas taps köszöntötte a gyűlés elnökségét, amikor néhány perccel tíz óra után elfoglalta helyét az emelvényen. Az elnökségben foglalt helyet KádárJános, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagja, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor nehézipari miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Sándor József és Friss István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői, Cseterki Lajos,a Fejér megyei pártbizottság első titkára, Veres József, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Földes László, a belügyminiszter első helyettese, Török István, a vasasszakszervezet főtitkára, Borka Attila, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság alelnöke és Martin Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, Bujdosó Imre, a Fejér megyei tanács vb-elnöke, a város és a Vasmű legjobb építői és dolgozói, nagyüzemek képviselői. Ott voltak Sztálinváros testvérvárosainak küldöttei, Nowa-Huta, Ostrava, Orasul Stalin és Stalinstadt képviselői.
A sztálinvárosi úttörő zenekar eljátszotta a Himnuszt, majd Juhász János, a városi pártbizottság titkára megnyitotta a nagygyűlést. Ezután lelkes taps közepette Kádár János emelkedett szólásra.
Kádár János beszéde
– Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak!
– A szocialista építőmunka nagy alkotását ünnepeljük ma Sztálinvárosban. Ez a város és a vasmű is harcban született; harcban a reakciós burzsoá osztályellenséggel, az emberek gondolkodásában meglevő maradi nézetekkel és sokszor kemény küzdelemben a természeti elemekkel. Tíz évvel ezelőtt szántóföld volt ezen a helyen, ahol ma állunk. Akkor még csak a képzeletben láttuk a jövendő vasmű egyes üzemeit, még csak a képzeletünkben élt ez az új szocialista város. És íme, ma, tíz évvel az első kapavágás után diadalmasan áll és dolgozik a Dunai Vasmű, él és fejlődik új szocialista városunk, Sztálinváros.
– Elvtársaim! Ez a tíz év, eredményekben gazdag évtized volt, de harcban sem volt hiány. Sokan támadták például e város létrehozásának gondolatát. Elsősorban azok, akik úgy képzelték el a Magyar Népköztársaságot, mint elmaradt mezőgazdasági országot, azok az imperialisták, akik Magyarországot a maguk élelemszállító gyarmati országaként szerették volna látni. Kezdetben a kishitűek sem hittek az építés sikerében. De hittek benne a kommunisták, hittek benne a pártonkívüli hazafiak, akik szocializmust építenek ebben azországban, s hittek benne barátaink, akik támogatják a magyar népet.
– Az imperialisták azt mondták: minek Magyarországnak vasmű, hiszen Magyarországnak nincs érce. Ők valahogy úgy képzelték, hogy Magyarország örökké a csikósok, gulyások országa marad. A kommunisták és pártonkívüli hazafiak azonban azt mondták, hogy nekünk kell a vasmű és felépítjük azt. Szovjet barátaink azt mondták, támogatnak az építésben. A kommunisták és a pártonkívüli hazafiak akarata egységes erővé vált és leküzdött minden nehézséget. Az építőmunka lendületét 1953-ban a Nagy Imre vezette jobboldaliak törték meg. Leállították a vasmű építését. Nem lehet feledni azt sem, hogy 1956-ban fegyverrel kellett megvédeni a szocialista építés eszméjét, Sztálinvárost és a vasművet.
A szocialista eszme, a szocialista munkagyőzelme, a reakció veresége
– Ismétlem tehát, harcban született építőmunkánk e nagyszerű alkotása, s ez a mai nap: a város alapításának 10. évfordulója, a vasmű meleghengerművének avatása, egyszersmind a szocialista eszme, a szocialista munka győzelme, s a reakció veresége.
– Mi, a Központi Bizottság tagjai, a kormány tagjai, megtisztelve érezzük magunkat, hogy meghívtak mai ünnepségükre, és örülünk, hogy együtt ünnepelhetünk a sztálinvárosiakkal. Szívből köszönjük a meghívást a vasmű, a város vezetőinek, valamennyi dolgozójának és szívből köszönjük a baráti fogadtatást, amelyben bennünket részesítettek. (Nagy taps.) Máris jól érezzük magunkat itt, s bizonyos, hogy egész nap jól fogjuk érezni magunkat. (Taps.) Közben eleredt az eső, még ez az eső sem ronthatja hangulatunkat. Mi szeretjük a nagygyűlést, de tudjuk azt is, hogy a kukorica meg az esőt szereti. (Taps.)
– Inkább ázunk tehát egy kicsit és örülünk annak, hogy az időjárás segíti szocialista építőmunkánkat (a tribünelőtt álló sok ezer ember a zuhogó esőben is helyén maradt – sokan a szomszédos épület árkádjai alá húzódtak, és onnan hallgatják a beszédet) és megöntözi szocialista mezőgazdaságunk, nagyüzemeink és egyéni parasztjaink kukoricaföldjét. (Taps.)
– Az ellenség nagyon sokat fecsegett arról, hogy ebbe a városba és a vasműbe hihetetlenül sok pénzt ölt bele a párt és a kormány. Meg kell mondani, hogy néha az ellenség is mond igazat – már csak azért is, mert úgy gondolja, hogy ha száz közül egyszer igazat mond, a 99 hazugságára is jobban hallgatnak majd. (Derültség.) Nos, igaz az, hogy ebbe a vasműbe, ebbe a városba hihetetlen mennyiségű munkát és értéket fektetett bele dolgozó népünk. Ezt a várost tíz éven át körülbelül 28 000 ember építette és több mint hat és fél milliárdba került. De ez a nagy munka és ez a nagy érték hasznos befektetés volt s a nép boldogulását szolgálja.
Büszkék lehetnek munkájukra mindazok, akik a város és a vasmű építésén dolgoztak, vagy ma fenntartják és üzemeltetik azt. Büszkék lehetnek, mert már áll két nagykohó, négy martinkemence, a vasmű további öt nagyüzeme és még vagy három kisebb vegyiüzem, amelyekre a magyar népnek – ha fejlődni akar – olyan szüksége volt már, mint egy falat kenyérre, vagy a levegőre. (Helyeslés, taps.)
– Azt szokták mondani Sztálinvárosról, hogy szocialista város. Ez nagyon megtisztelő cím. Miért nevezzükmi ezt az új várost szocialista városnak? Mindenekelőtt azért, mert olyan öntudatos dolgozói vannak, akik derekasan helytállnak a termelésben. Örülünk annak, hogy a város ipara – kereken mondva – két százalékkal, a vasmű pedig 4,5 százalékkal túlteljesítette első félévi tervét. (Taps.)
A szocialista ember ott kezdődik, hogy derekasan helytáll a munkában. (Taps.)
Sztálinváros megérdemli a szocialista város nevet
– Szocialista városnak nevezzük Sztálinvárost azért is, mert ebben a 31 000 lakosú városban – ahol még néhány ezer ideiglenes lakos is él ésdolgozik – 13 000 ember tanul. És ez így helyes, mert a szocialista ember sohasem elégszik meg tudásával, hanem igyekszik még többet tudni, tehát tanul.
– Ez a város megérdemli a szocialista jelzőt azért is, mert lakói kitettek magukért a társadalmi munkában. Kultúrparkot és számos más fontos intézményt építettek maguknak saját erejükkel, s még ennél is több, hogy fáradhatatlanul dolgoztak önként, társadalmi munkában a környék dolgozó parasztságának felvilágosításáért. Nagy részük van abban, hogy a szomszédos vidék parasztsága a szocialista termelés útját választotta. A Dunai Vasmű, Sztálinváros dolgozói ma is 40 termelőszövetkezetet és gépállomást segítenek minden téren.
– Sztálinváros szocialista város azért is, mert a vasműben több mint kétszáz, az építőiparban több mint hatvan, a könnyűiparban pedig több mint 20 brigád küzd a szocialista brigád címért. A város üzemeinek kollektívái elhatározták, úgy dolgoznak, hogy a jubileumi évben, 1960-ban Sztálinváros valamennyi üzeme elnyerte az élüzem címet, minden vállalata pedig a kiváló vállalat címet. (Nagy taps.) Ez nemes elhatározás – szocialista emberekhez méltó cél. Szívből kívánom, hogy elérjék. (Nagy taps.)
– Sztálinvárost joggal nevezhetjük szocialista városnak azért is, mert ebben az újszülött városban – hisz egy városról, ha az tízéves, még nyugodtan mondhatjuk, hogy újszülött – máris van általános gimnázium, kohó- és gépipari technikum, és jelentős az iparitanuló-képzés is. Van három nagy könyvtár is 100 000 kötettel. Van tehát szocialista művelődés. Van fővárosi színvonalú színháztermük, két nagy filmszínházuk és – úgy látszik, ez is a sztálinvárosi igényekhez tartozik – van balettiskola, zeneiskola is. S ez mind helyes, mind hozzátartozik a szocialista ifjúság, a szocialista ember sokoldalú képzéséhez. Mindezeken túl büszkék lehetnek sporttelepükre, uszodájukra és látványos kultúrparkjukra.
– A szocialista élet példáját mutatja ez a város azzal is, hogy itt körülbelül 5200 új lakás épült tíz év alatt, a lakások kivétel nélkül fürdőszobásak, és 80 százalékuk távfűtéses. Ez már a szocialista magyar városok jövőképe, amit másutt még csak elérni szeretnénk, Sztálinvárosban már elértük (taps) és bár nem akarok mellékvágányra tévedni, de meg kell mondani: ez a fiatal város minden tekintetben fiatal, az itt élők és dolgozók átlagos életkora 30 esztendő. Vagyis más városok lakosságának átlagos életkoránál jóval fiatalabbak Sztálinváros lakói, tehát a születések száma is messze túlhaladja itt az országos átlagot. (Derültség.) És ez is helyes.(Nagy taps.)
– Igen, szocialista városnak nevezzük Sztálinvárost, mert ez a város, a párt és a nép összefogásának, az egész szocialista Magyarországnak a jelképe. Itt ez az összefogás, ez az erő teremtett virágzó életet az egykori pusztaság helyén. (Nagy taps.) Ez a város a magyar kommunisták és pártonkívüli hazafiak, az értelmiségiek, a munkások és a falusi dolgozók, a férfiak, ifjak és a nők hősies és áldozatos munkájának közös, nagy műve.
Éljen a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság! – jelvény – saját gyűjtés
A megbonthatatlan magyar-szovjet barátság jelképe
– Jelképe Sztálinváros a megbonthatatlan magyar-szovjet barátságnak is. (Nagy taps.) Elvtársak! Ezt a várost, ezt az üzemet a magyar dolgozók építették. De szovjet testvéreinktől kaptunk hozzá terveket, gépeket, s az üzemeltetéshez vasércet. A most felavatott meleghengermű szerelésénél is szovjet emberek segítettek nekünk. Itt vannak köztünk a gyűlésünkön. (Nagy taps.) Az imperialisták sokféle rágalmat szórnak a szocializmusra, a kommunizmusra, a Szovjetunióra. De hogy a rágalmazásokkal szemben mennyire más a valóság, arra kell-e fényesebb példa, mint a Dunai Vasmű és Sztálinváros? A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között olyan együttműködés alakult ki, amelyre korábban még nem volt példa az államok közötti kapcsolatokban, egy iparilag fejlett, erős, hatalmas állam világszínvonalon álló, hatalmas vasmű építésében segít egy olyan országnak, amelyik bizony néhány évtizeddel ezelőtt hárommillió koldusáról, no meg a gulyásról és a csikósokról volt ismert. Ezért is mondhatjuk, hogy ez a város a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság jelképe is!
– Ma igazán örülhetünk. Valahogy úgy van az ember ilyenkor, hogy gondolatban végigfutja az elmúlt tíz esztendőt, amelyben volt munka is bőven, verekedtünk az ellenséggel, veszekedtünk téves nézetekkel s volt baj is bőven – mégis felépítettük ezt a vasművet és ezt a várost! (Nagy taps.)
– Itt vannak a kohó, a martin, a kovácsműhely, a gépgyár, a kokszolómű, az erőmű és minden üzem dolgozói, itt vannak a könnyűipari üzemek dolgozói is, továbbá olyan intézmények képviselői, amelyek maguk nem termelnek, de gondoskodnak a dolgozók ellátásáról, gondoskodnak a dolgozók egészségéről, a dolgozók gyermekeiről. Elvtársaik, harmincnyolcezer emberrel nem tudunk külön-külön kezet fogni, de a Központi Bizottság és a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt, kormánya nevében szívből gratulálok mindnyájuknak ehhez a nagy szocialista győzelemhez. (Nagy taps.) Gratulálunk és üdvözletet hoztunk a munkásoknak, az alkalmazottaknak, a mérnököknek, a technikusoknak, a pedagógusoknak, az orvosoknak, ápolóknak, a vasmű és a város valamennyi vezetőjének és legegyszerűbb dolgozójának is. (Taps.) A Központi Bizottság és a kormány nevében szívből üdvözlöm és köszöntöm a közöttünk jelenlevő, bennünket segítő szovjet elvtársakat. (Nagy taps.) Köszöntöm a német, a lengyel, a csehszlovák, a román testvérvárosokból ideérkezett barátainkat (Nagy taps.) és a magam részéről is üdvözlöm a diplomáciai testület itt megjelent képviselőit. (Taps.)
– Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy a Központi Bizottság, a párt és a kormány tíz esztendőn át ezzel a vasművel és ezzel a várossal szemben eleget tett kötelezettségének. Megvédte az eszmét, vezette és irányította az építést, gondoskodott az anyagi feltételekről. Bejelenthetem azt is, hogy Központi Bizottságunk és kormányunk elhatározta, hogy nem elégszünk meg az eddigi eredményekkel. Ma azt ünnepeljük, hogy tíz éven át eredményesen dolgoztunk, a város áll és él. Ünnepeljük, hogy üzembe helyeztük a vasmű egy nagyon fontos új részlegét, a meleghengerművet. De tekintetünket már előre vetjük és azt mondjuk: meg kell és meg is fogjuk csinálni a hideghengerművet, teljesen befejezzük azt a nagy vasművet, amelyet tíz évvel ezelőtt elképzeltünk, amelyre szüksége van a Magyar Népköztársaságnak. Ezt megcsináljuk az új ötéves tervben és amikor az meglesz, akkor megnézzük, hogyan fejlesszük még tovább a vasművet is, Sztálinvárost is. (Taps.)
– Mi viszont azt kérjük a sztálinvárosiaktól, mindegyiküktől és a vasműben dolgozóktól külön: gondoljanak arra, hogy itt valamivel jobb munkafeltételt biztosítottunk, mint az országos átlag. Azt kérjük tehát önöktől, vegyék ezt figyelembe és ennek megfelelően dolgozzanak. A Dunai Vasműben és Sztálinváros valamennyi üzemében – a könnyűipari üzemeket is ideértve – sőt a közoktatás, a közegészségügy és a kultúra intézményeiben dolgozóktól is, azt várja az egész nép, hogy itt valamivel jobbat, különbet alkossanak, mint az országos átlag. Úgy látjuk, és azt tapasztaljuk, hogy a helyiekben van ilyen törekvés. Hát akkor, elvtársaim – további jó munkára! (Nagy taps.)
– Az ellenség sokáig mondogatta, hogy ez ráfizetéses üzem. Igaz, évekig az is volt, hiszen nem is lehet másképpen egy épülő nagyüzemben. De a múlt évben már nem volt ráfizetéses a termelés. Most, a meleghengermű üzembehelyezése után pedig adva van a feltétel, hogy a Dunai Vasmű immár hasznot is hozzon. Azt kérjük a sztálinvárosiaktól, különösen a vasműben dolgozóktól: mutassák meg az egész ország népének, hogy a jövőben üzemük már nyereséges lesz. (Taps.) Egyébként az sem fog ártani, ha ezt az ellenségnek is megmutatjuk. (Helyeslés, taps.) Sztálinvárosban dolgozó elvtársaink! Adjatok több árut az országnak, olcsóbban és még jobb minőségben. Mutassátok meg a szocialista ipar magasabbrendűségét. Tömörüljetek még jobban a párt és a kormány mögé, álljatok rendíthetetlenül a szocializmus zászlaja alatt. Gondoskodjatok róla, hogy e felett a város felett évről évre mindig magasabban lengjen a szocializmus zászlaja (nagy taps) és erre a városra, mint példára tekinthessen dolgozó népünk. (Taps.)
Eredményeink a fejlődés lendületét, népünk építő akaratát mutatják
– Ami az ipart illeti, a vasárnapi újságok közölték a Statisztikai Hivatal jelentését, amely szerint a Magyar Népköztársaság szocialista ipara az első félévi tervet 104 százalékra teljesítette, s az egy évvel korábbihoz képest 15 százalékkal növekedett a magyar ipar termelési értéke. Ez nagy eredmény. (Taps.) Az összes fontos termékből – szén, kőolaj, villamosenergia, acél, bauxit, alumínium, műtrágya, cement, pamut- és gyapjúszövet, lábbeli – lényegesen többet termeltünk, mint tavaly. Van olyan cikk, amelyből négy százalékkal több az idei termelés, mint a tavalyi, de van olyan is, amelyből 28 százalékkal termeltünk többet, mint a múlt év első felében. Ez a fejlődés lendületét és a magyar nép építő akaratát mutatja.
– A mezőgazdasági termelés idei eredményeiről még korai volna beszélnünk, mert az ilyesmi az mindig csak az évi számvetésnél derül ki. Azt azonban megmondhatjuk, hogy bár az időjárás az idén igen szeszélyes volt, az eddig látható termésátlagok a kenyérgabonánál nem mutatkoznak rossznak. A búzánál például az országos termés átlag holdanként valószínűleg több lesz, mint 9 métermázsa. A munka normálisan, lendületesen halad. Vonatkozik ez az aratásra is, amely a mezőgazdasági munkák közül az egyik legdöntőbb és legfontosabb. Az őszi árpa aratása országosan befejeződött, a rozs aratása 60 százaléknál tart, a búza 40 százalékát aratták le eddig.
– A termeléssel párhuzamosan fejlődött, – mondhatnám lendületesen fejlődött – a fogyasztás is. (Derültség.) Nem akarom az összes részleteket felsorolni, de az természetes, hogy a termeléssel együtt emelkedett a dolgozók összkeresete is, növekedett az életszínvonal is. Élelmiszerből például a magyar nép 12 százalékkal vásárolt többet, mint a múlt év első felében. Az iparcikkekből általában 14 százalékkal, a ruházati cikkekből 16 százalékkal több fogyott. Az egyéb cikkeknél pedig olyan számokat lát az ember, mint például: motorkerékpárból 15 százalékkal, bútorból csaknem egyharmadával több fogyott, a televízióból – úgy látszik, ez is kezd már mindennapi fogyasztási cikk lenni – 200 százalékkal több talált gazdára, mint a múlt év első felében.
– Ami a szocialista mezőgazdaságot illeti, a jelenlegi időszakban bizonyos tekintetben talán még nagyobb figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdaságra, mint az ipar kérdéseire. A szocialista mezőgazdaság is fejlődik. A Központi Bizottság múlt év márciusi határozatát egyetértéssel fogadták és teljes erejükkel támogatták a dolgozó milliók. A Központi Bizottság határozata – amelyet a kongresszus jóváhagyott – lényegében azt állapította meg, hogy minden szükséges feltétel megvan hazánkban a szocializmus építésének meggyorsításához.
Meggyorsult a mezőgazdaságszocialista átalakítása
A határozat óta eltelt időben meggyorsult a mezőgazdaság szocialista átalakítása is. Az elmúlt másfél év alatt – 1959 januárjától – a korábbinak négyszeresére növekedtek a termelőszövetkezetek. Jelenleg a magyar mezőgazdaság csaknem háromnegyede már szocialista, csupán egynegyedén van még egyéni gazdálkodás.
– Amikor mi azt javasoltuk, hogy gyorsítsuk meg a szocialista fejlődést, ezalatt a termelés színvonalának emelését is értettük. Különös hangsúly volt a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlesztésén. Ehhez természetesen gépek kellenek. A múlt esztendőben a legfontosabb mezőgazdasági gépekből, a traktorokból 20 százalékkal növekedett az állomány, ebben az évben pedig további 30 százalékkal növekszik. Érdemes elgondolkozni azon, mit jelent az országnak, hogy egy év alatt egyötödével növeltük a legfontosabb mezőgazdasági gépek számát, az idén pedig további 30 százalékkal növeljük. Ez valóban gyors és lendületes szocialista fejlesztés. De a gépesítésről érdemes néhány szót szólni. Tudják az elvtársak, hogy nekünk sok ellenségünk van nyugaton; imperialisták, aztán olyan hitehagyottak, akik innen disszidáltak és az imperialisták zsoldjába álltak. Fő foglalkozásuk az, hogy figyelik a magyarországi híreket és keresik azokat a pontokat, ahol támadhatnak. Most, hallják, hogy nálunk növekszik az aratás gépesítése. Erre azt mondják, hogy Nyugaton már sokkal nagyobb arányú, mint nálunk. De arról már nemigen beszélnek, hogy miért is nagyobb arányú! A nyugati imperialisták többek között abból gazdagodtak, hogy az emberiség jelentős részét állati sorban, rabszolgasorsban tartották, ölték, gyötörték őket, s elrabolták kincseiket. Innen az ő nagyobb fejlettségük. Nos, a mi eredményeink nem ilyen forrásból táplálkoznak! Éppen ezért az ilyesfajta összehasonlítás nem reális. Arról viszont nem szívesen beszélnek, ami reális és amit tényleg össze lehet hasonlítani. Gondoljunk csak vissza azokra az időkre, amikor a felszabadulás előtt ők voltak a gazdák Magyarországon. Hogyan állt akkor az aratás gépesítése nálunk és hogyan áll most? Annak idején a megművelt, mezőgazdasági terület két vagy három százalékán arattak géppel, az akkori nagyüzemekben, a nagybirtokokon, a kulákgazdaságokban. Nálunk 1958-ban már a gabona csaknem 20 százalékát arattuk géppel, az idén pedig a mezőgazdaság szocialista szektorában a gabona 40-42 százalékát géppel vágjuk. Ez az arány jövőre tovább javul. Néhány esztendő múlva az egész magyar szántóföldön gépesítjük az aratást. (Taps.)
– Ami az állami gazdaságokat illeti, vitatkozunk ugyan még vezetőikkel a gazdaságosságot illetően, de meg kell mondani, hogy egyébként szépen dolgoznak. Nagyon sokat kísérleteznek, bátran keresik a jobb módszereket. Eredményeik nem rosszak és már kezdenek igazi szocialista nagyüzemekké lenni, olyanok, amelyek az államnak jövedelmet hoznak és olyanok, amelyeket mindenkinek példaként mutathatunk meg: íme, így kell dolgozni a szocialista mezőgazdaságban.
Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszél
fotó: MTI/Fényes Tamás
El kell érnünk, hogy együtt fejlődjék a szocialista ipar és a szocialista mezőgazdaság
– A termelőszövetkezetek megszilárdítása is összehasonlíthatatlanul jobban megy az idén, mint tavaly.
– A mezőgazdaságot fel kell emelnünk az ipar színvonalára, s el kell érnünk, hogy együtt fejlődjék a szocialista ipar és a szocialista mezőgazdaság. Ehhez azonban beruházások is kellenek. Vannak itt munkások, akik a szövetkezetet más pozícióból nézik, mint a szövetkezeti parasztok. De itt vannak a szövetkezeti paraszt testvéreink is. Mi világosan beszélünk mindkettőjüknek: nem térhetünk ki a mezőgazdasági beruházások elől. A népgazdaság számára ez tavaly sem volt könnyű, idén sem lesz könnyű, s még jövőre is jelentős mezőgazdasági beruházásokkal számolhatunk. Minden munkásembernek tudnia kell azonban, hogy a mezőgazdasági beruházás biztos alapot teremt saját jövőjéhez, saját életszínvonalának emeléséhez is. Mert ha most következetesen segítjük a mezőgazdaság teljes szocialista átépítését – a parasztsággal testvéri egyetértésben – és megadjuk a mezőgazdaságnak mindazt, ami szükséges, 3-4 esztendő múlva egészen más lesz az élet Magyarországon.
– Ellenségeinktől is gyakran halljuk, hogyan tudott Magyarország Horthy idején több gabonát exportálni, mint most. Először is: igazuk van-e vagy nincs? Igazuk van. Horthy idején Magyarország több kenyérgabonát exportált, mint most. De miért? Mert Horthy idején éhezett az, aki a kenyérgabonát termelte, nem evett baromfihúst, aki a baromfit gondozta. Éhezett a munkásember is, hát természetes, hogy lehetett exportálni. Mi azonban nem ilyesfajta exportot akarunk. Nem úgy akarunk külföldre exportálni, hogy közben a dolgozó ember ne ehessen és ne élhessen ember módra. Mi egészen mást akarunk: szocialista mezőgazdaságot, és olyan termékbőséget, hogy minden belföldi szükséglet kielégítése után Magyarország igenis exportálhasson jó minőségű mezőgazdasági termékeket – még a kapitalistáknak is, ha tisztességesen megfizetnek érte. (Nagy taps.)
– Ma még imitt-amott vannak bizonyos nehézségeink, még vannak gondok a mezőgazdaságban. Nem érte utol az ipart, nem tudja kellően kielégíteni a lakosság és a népgazdaság igényeit. Ez a helyzet a zöldségféléknél, s időnként disznóhúsból sincs annyi, amennyit az emberek szeretnének. De nehogy valaki azt higgye, hogy például disznóhús kevesebb van. Az emberek az év első felében is többet fogyasztottak, mint a múlt év hasonló időszakában, csak az emberek megnövekedett étvágyához (derültség) és – szerencsére – megnövekedett vásárlóképességéhez képest kevés a disznóhús. Ilyen esetben vagy az emberek étvágyát kellene csökkenteni (derültség), vagy a vásárlóképességét, vagy pedig ellenkező orvossággal kell élni: ki kell fejleszteni a szocialista mezőgazdaságot és annyi disznóhúst, zöldséget előállítani, amennyi az emberek étvágyát is kielégíti, és amennyiből még külföldi vevőknek is tudunk eladni. Mi ezt az utat választjuk. Az idén s még jövőre is lesznek ilyen kisebb döcögések, de ha ezeken az éveken túl vagyunk, s teljesen kiépítettük hazánkban a szocialista mezőgazdaságot, akkor Magyarországon teljesen más helyzet áll elő. És ez nem csak az ellátásra vonatkozik, hanem arra is, hogy a parasztok megszabadulnak a nehéz fizikai munkától.
A fő feladat a termelékenység javítása, anyagtakarékosság, önköltségcsökkentés
– Ami az ország egészét illeti, a kongresszus mutatta jó úton haladunk, rendben vagyunk, az eredmények biztatóak. Az iparban és a mezőgazdaságban továbbra is a termelékenység javítása, az anyagtakarékosság és az önköltség csökkentése a fő feladat. Ha egy kicsit gyorsabb lendületet vesz a munka, ha jobban dolgozunk, akkor az összes szükségleteket kellő időben fedezni tudjuk. Szocialista öntudatra, szocialista munkafegyelemre van tehát szükség. Ilyen tekintetben példát mutatnak a szocialista címért küzdő brigádok. A kommunisták legyenek ott a brigádokban, a többiek pedig kövessék őket. Mindenkinek tudnia kell, hogy a munka termelékenysége növekedésének egy-két százalékkal mindig az igények kielégítése előtt kell járnia.
– Az eredmények tehát jók, az út helyes, ezen kell továbbhaladni. De az előrehaladáshoz szükség van jobb vezetésre is. Önök tudják, hogy a vezetés alatt mi éppúgy értjük a munkacsoport-vezetőt, mint a kormány tagjait. Bátor vezetés kell. Meg kell világítani a célokat, meg kell magyarázni az utat, s meg kell követelni a munkát! Ez a helyes vezetés. Mert az a vezető, aki elnézi a munkát rosszul végző ember hibáját, lehet népszerű egy ideig, de hosszú időre csak annak a vezetőnek van becsülete, aki megköveteli a tisztességes munkát. (Taps.)
A nagygyűlésen ajándékokat adtak át Kádár Jánosnak
Az utóbbi három év a szocialista táborhelyzetének erősödését hozta a nemzetközi politikában
Befejezésül a nemzetközi helyzetről beszélt Kádár János.
– A nemzetközi életben az utóbbi időszak legnagyobb és legfontosabb eseménye a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak bukaresti értekezlete volt. Ez a nemzetközi élet legfontosabb eseménye, mert a szocialista országok kommunista és munkáspártjai ma a nemzetközi helyzet rendkívül fontos tényezői. A kommunista és munkáspártok képviselői megvitatták a nemzetközi helyzetet és megállapították, hogy az 1957-es moszkvai nyilatkozat helyes volt, azon az úton kell továbbhaladni. (Nagy taps.) Minden okunk megvan arra, hogy ettől az irányvonaltól ne térjünk el sem a megalkuvás irányába, amit a revizionisták propagálnak – sem a baloldaliság irányába. Miért? Elvtársaim! Nézzük meg csak az utóbbi három év mérlegét. Először is szembetűnően erősödött minden szocialista ország. Erősebb a Szovjetunió, erősebb Kína, erősebb a szocialista tábor minden tagja, köztük a Magyar Népköztársaság is. A népek egész sora felszabadult a gyarmati járom alól, más népek – mint az algériai nép – töretlen lendülettel harcolnak a felszabadulásért. Felszabadult az imperialisták igája alól Irak, Kuba, Fekete-Afrika számos országa. Erősödtek az egész világon a kommunista és munkáspártok, erősödött a nemzetközi munkásmozgalom, erősödött a békemozgalom. Ez a három év helyes politikájának döntő eredménye.
– A másik oldalon gyöngült az imperializmus. A szocializmus és a béke erői az imperialistákkal szemben ma nagyobb fölényben vannak, mint három évvel ezelőtt. Az imperialisták hidegháborús politikája válságba jutott. Önáltatás nélkül mondhatjuk, hogy válságba jutott az Egyesült Államok kormánya is, mert csődbe jutott hidegháborús politikája. Dél-Koreában, Japánban, Görögországban, Olaszországban is megmozdultak a népek, s íme, már olyan országokban is inog az imperialisták egész támaszpontrendszere, amelyeket eddig biztos bázisuknak hittek. Ez az igazság.
A nemzetközi munkásmozgalom erősödött, s látjuk, hogy politikánk helyesnek bizonyult. Azt sem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy az imperialisták agresszívek, az imperializmus agreszszív természete nem változik. Ennek megfelelően az USA kormánya provokál. Május 1-én kémrepülőgépet küldött a Szovjetunió fölé, legutóbb pedig a Szovjetunió északi határát sértette meg egy kémkedő gép. S tanúi lehetünk a felszabadult Kongó újbóli leigázására irányuló imperialista cselszövésnek is. Ők tehát továbbra is provokálnak. Mostanában azonban megfelelő választ kapnak provokációikra. Választ kaptak rá Párizsban is, a levegőben is – küldtek gépeket és ezeket lelőtték -, s választ kapnak rá a jövőben is. (Taps.) Bár ők provokálnak, de ez semit sem javít helyzetükön. A gyarmati rendszert nem tudják többé fenntartani, ezt megsemmisülésre ítélte a történelem, és viharos tempóban meg is semmisül. Nem tudják feltartóztatni a szocialista tábor erejének növekedését sem és nem tudják megakadályozni a békemozgalom fejlődését sem.
– Mi változatlanul arra alapozzuk politikánkat, hogy a nemzetközi helyzet mostani erőviszonyai között a háború elkerülhető, és a béke kiharcolható. Ez a mi politikánk alapja. Meggyőződésünk, hogy bár vannak háborús erők, van imperializmus, a béke erői hatalmasabbak, mint a háború erői. (Nagy taps.) De a tartós béke kivívása hosszan tartó és nehéz harcot követel. Csak akkor élhetünk békében, ha a békeszerető és egységes szocialista világ mindenkor határozott és kemény az imperialista provokációkkal szemben. Minél határozottabbak, mennél állhatatosabbak vagyunk – s minél inkább tudatosítjuk, hogy a békét ki kell harcolni, annál hamarabb érhetjük el az emberiség évezredes álmát, az igazi békét.
– A Magyar Népköztársaság dolgozó népének is kifejezésre kell juttatni a békés szándékát és eltökélt szembenállását az agresszív, imperialista törekvésekkel. Ha mi ezt megtesszük, akkor a magunk helyén helyt kell állnunk önmagunkért, s ezzel hozzájárulnunk a béke biztosításához.
Mellettünk áll az egész szocialista tábor
– Pártunk Központi Bizottsága és kormányunk teljes meggyőződéssel, teljes szívvel és minden lehetséges módon támogatja a szovjet békekezdeményezéseket. Támogatjuk az atomkísérletek megszüntetésére, az atomfegyverek eltiltására vonatkozó törekvést éppúgy, mint a külföldi támaszpontok megszüntetésének, a külföldön állomásozó csapatok visszavonásának eszméjét. Támogatjuk az általános és teljes leszerelésért folytatott harcot. A Magyar Népköztársaság a szocialista világrendszer része, a szocialista tábor tagja. Mi az egész szocialista táborral együtt valljuk, hogy külpolitikánk lényege és alapja: harc a békéért, a békés egymás mellett élésért, a két világrendszer békés versenyéért. Bennünket az a meggyőződés vezérel, hogy a szocialista társadalom magasabbrendű, s a békés versenyben feltétlenül győzni fog. (Taps.) Szemünk előtt növekednek világméretekben a szocializmus erői. Befolyásuk, hatásuk, mind nagyobb a nemzetközi életre, az imperializmus erői pedig gyengülnek, s ezért úgy gondoljuk, hogy kivívhatjuk a tartós békét, még mielőtt a kapitalizmus teljesen megszűnik. A mai helyzetet az jellemzi, hogy a szocializmus építésének minden új vívmánya a békét, a békeharcban elért sikerek pedig a szocializmust erősítik. (Nagy taps.)
– Ami minket illet, nem félünk sem a külső, sem a belső ellenségtől. Mellettünk áll az egész szocialista tábor. A mi táborunkban az az elv érvényes, amelyet Hruscsov elvtárs vagy másfél éve így fogalmazott meg: ha egyhez nyúlnak, minddel találják szemben magukat. Nálunk ez az elv uralkodik: egy mindenkiért és mindenki egyért. – Ami pedig a belső ellenséget illeti, azzal magunk is el tudunk bánni mindenkor, ha netán rendszerünkre támadna. (Taps.) Kormányzatunk ez év tavaszán közkegyelmet gyakorolt és nem kevés olyan embert engedett ki a börtönből, aki 1956-ban a Népköztársaság ellen támadott.
De aki helyesen akarja értékelni népköztársaságunk kormányának politikáját és pártunk politikáját, az gondoljon arra is, hogy mi nem ismerünk irgalmat a népköztársaság ellenségeivel szemben. A legkeményebb intézkedést is megtettük, s a jövőben is megtesszük azzal szemben, aki netán a népköztársaság ellen támadna. Nálunk együtt jelentkezik az ellenséggel szembeni proletár-keménység és a megtévedt ember iránti emberi megbocsátás. Bennünket a szocialista humanizmus vezet és ha egy bűnösről azt látjuk, hogy már megbűnhődött, megbánta, amit tett és becsületes akar lenni, akkor megkönnyítjük neki a visszatérést a becsületes útra.
Első sorban balról: Csergõ János kohó- és gépipari miniszter, Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elsõ elnökhelyettese, Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának elsõ titkára és Borovszky Ambrus a Dunai Vasmû igazgatója a Meleghengermű avatásakor.
Fotó: MTI/Mező Sándor
A párt helyes úton vezet,a nép követi a pártot
– Jelenlegi helyzetünket az jellemzi – mondotta végül Kádár János -, hogy a párt helyes úton vezet, a nép pedig követi a pártot. Eredményeinket annak köszönhetjük, hogy a párt és a nép egységes, összeforrott. S ha új győzelmeket akarunk majd ünnepelni, akkor tovább kell erősítenünk a párt és a nép összeforrottságát. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a nép erkölcsi politikai egysége növekszik, és a magyar dolgozó nép túlnyomó többsége támogatja azt a politikát, amelynek első szavai a szocializmus és a béke. (Hosszantartó taps.) Az a véleményünk, hogy a nép erkölcsi és politikai egységének további szilárdításával gyorsan felépíthetjük a szocialista Magyarországot.
– A munka és a harc évei vannak előttünk, de jobb feltételek között fogunk dolgozni és harcolni is, mint a mögöttünk álló években. Könnyebben, jobban és vidámabban fogunk élni. (Nagy taps.) A szocializmus és a béke erői hatalmasabbak, mint a reakció és a háború erői. Hatalmasabbak és győzni fognak. Munka és harc eredményeképpen szocializmus és béke lesz az egész világon. (Nagy taps.) Minden jót elvtársak! (Hoszszan tartó taps, a nagygyűlésrészvevői hosszan éltetik a pártot.)
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
