Műemlékvédelem – 1965. április
AZ UTOLSÓ MAGYARORSZÁGI HAJÓMALOM
(Krónika.)
1. A dunapentelei (dunaújvárosi) hajómalom malomháza
1938-ban kezdődött el Magyarországon az intézményes ipari műemlékvédelem. Előzőleg tudós generációk kutatták az ipari építészet emlékeit. Leírták vagy felmérték és aggodalommal szemlélték az elavult és magukra hagyott épületek pusztulását.
E tanulmányban az egyik sajátos ipari műemlékünkről, a hajómalomról írunk. Egyes számban beszélünk, mivel ma már csak egyetlen hajómalom hirdeti az országban a régi malomépítő molnárok dicséretét.
A múlt század első felében Pozsony és Komárom között sok hajómalom kelepelt. Tele volt hajómalommal minden bővizű folyónk, különösen a mellékágakon, a partok közelében. Lambrecht Kálmán: Magyar malmok c. könyve szerint 1863-ban az ország 13 474 malmából 4301 volt a hajómalom. Reizner János Szeged története c. könyvében leírta, hogy ebben az időben a szegedi Alsó- és Felsőváros Tisza szakaszán 90 hajómalom települt, de a malomipar gyors fejlődése következtében ez a szám 1901-ben már 10-re csökkent.
Hajómalmok Duna-Pentelénél a második katonai felmérés térképén
forrás: Magyar Királyság (1819–1869) – Második katonai felmérés
A malmokat fűzfavesszőből, vagy tölgyágakból font lánccal (cejttel) rögzítették a víz fenekére helyezett nagy, kővel töltött kasokhoz, vagy a fenékre levert malomszegekhez. Mivel ezek a cöjtök és kasok akadályozták a hajózást, 1772-ben vaslánc és vasmacska használatára kötelezték a molnárokat.
Ezeket a hajómalmokat általában faragó molnárok építették. A hajómalom lapátkereke a vízsodrás energiáját hasznosítja. Az 5-8 m széles lapátkerék tengelyének (göröndőjének) egyik vége a főhajó (malomházhajó) belső szerkezetéhez, a másik vége a házhajóhoz híddal rögzített völgyhajó persely ágyához kapcsolódik. A víz sodra a lehorgonyzott házhajó és a hozzá erősített völgyhajó között forgatja a lapátkereket, ill. annak tengelyét.
A hajó nagy fa fogaskereke együtt forog a vele összeépített vízi kerékkel s a nagy fogaskerék peremének fafogazata forgatja a szomszédos fogaskerék szíjtárcsáját. A szíjtárcsa hevederszíja hajtja a hajó transzmissziós főtengelyét, mely a mozgató energiát a munkagépeknek adja át.
A hajóház a malmok teljes szerkezetét tartalmazza és a felvonók viszik a gabonát a konkolyozóba, a szélkamrába, a sima és durva hengersorba és a szitákhoz.
A hajómalom helye tetszés szerint változtatható.
E hajómalmokat részletesen tárgyalja Takáts Sándor: Művelődéstörténeti tanulmányában és nagy vonalakban ismerteti Pongrácz Pál: “A mezőgazdasági jellegű ipari építészet műemlékei. A malmok” c. munkájában.
Takáts Sándor leírja a sajátos magyar hajómalmot, a gátas malmot is, melynek gátja gyakran a folyó teljes szélességét is átfogta s amelynél a víz csak a gát zúgóján folyhatott át s a malom őrhajója a zúgó mellett állott. Ezekkel a hajómalmokkal nem foglalkozunk. Ma már valamennyi elpusztult.
A hajómalmok legszorgalmasabb újabb kori kutatója a nemrég elhunyt Kende Ferenc építészmérnök volt. Kende évtizedeken át foglalkozott a hajómalmokkal abban az időben, amikor még több hajómalom volt a Tiszán is. Ifjúkori érdeklődése később egyre jobban elmélyült és az öregkor küszöbén “A magyar hajómalom” c. dolgozatát a Magyar Tudományos Akadémia 1956-57. évi műszaki tudománytörténeti pályázatán díjazta. Ez a tanulmány az Akadémia irattárában várja (postumus) publikációját. Szerzője fáradhatatlanul kilincselt minden olyan minisztériumban és minden olyan intézménynél, amelynek valami köze volt a hajómalmokhoz, azzal a céllal, hogy az ép, vagy romos állapotban levő hajómalmokat, vagy egyes szerkezeteiket megmentse az utókor számára. Elaboratumokkal ostromolta az Építésügyi és a Művelődésügyi Minisztériumot s a Főváros Tanácsát, hogy a még rekonstruálható hajómalmokat a budapesti Duna valamelyik csendes partján szabadtéri múzeumként felállítsák.
A Hidrológiai Társaság, a Vízügyi Főigazgatóság s a Malomipari Igazgatóság is melegen pártfogolta Kende javaslatait, de anyagiak híján a hajómalom múzeumot nem lehetett megvalósítani.
Az Országos Műemléki Felügyelőség legfőbb felügyeleti hatósága, az Építésügyi Minisztérium tette meg az első lépéseket a megvalósítás útján. Műemléki osztályának előadója 1958. április 20-án, május 29-én és június 8-án Kende Ferenccel vonaton, gépkocsival és hajón végigjárta az összes Duna-parti hajómalmokat és roncsokat.
Az aszódi hajómalom, melynek eszmei védelmét Dr. Vargha László felmérése biztosította, ekkor már elpusztult: az 1956. évi jeges árvíz megsemmisítette a szép hajómalmot és csupán az összetört darabjaiból tudott a tulajdonosa néhányat megmenteni.
Partra vontatott egykori hajómalom az óvárosi dunaparton
forrás: Dunapentele, Sztálinváros, Dunaújváros fényképeken
Dunapentelén – a mai Dunaújvárosban – a partra húzott malomházban egy család húzódott meg. A hajómalom belső berendezése és völgyhajója hiányzott. A deszkával burkolt hajóház lekontyolt nyeregtetejéből csonkakontyos oromzatú felépítmény emelkedett ki. A hajótest peremét kívülről hullámvonalas faragás díszítette. Az 1826-os térkép szerint 16 hajómalom volt a dunapentelei szakaszon.
2. A foktői (Bács-Kiskun megye) hajómalom malomháza
A foktői hajómalom eredetileg Bátya község Duna szakaszában működött. Házhajóját a tulajdonosa, Vörös Lajos Foktő községbe vontatta és 1946-ban a tasi összedőlt hajómalom felhasználásával újjáépítette. A malomház a foktői Duna árterében állott. A deszkaburkolású, egyik oldalán oromfalas, a másikon lekontyolt nyeregtetejű malomház völgyhajóját a tulajdonosa szétszedte.
A mohácsi hajómalom malomháza a révház mellett állott, teljesen átalakítva darálónak rendezték be.
A hajómalmok közül a paksi és a ráckevei volt a legjobb állapotban. A szemle alkalmával a nyeregtetős, oromfalas s az egyik oldalán lekontyolt, fazsindellyel fedett paksi hajómalomház belső berendezésének egy része megvolt. A volt tulajdonosok, Blatt György és Pál őrizték. A malom a hagyomány szerint 100 éves volt. Blatték megmentették a hajómolnárok szép céhládáját és a hajómalom védszentjének, Nep. Szt. Jánosnak festett képét is.
A malmot az Építésügyi Minisztérium 1958. július 14-én műemlék jellegűvé nyilvánította.
Az államosítás alkalmával a Tolna-Baranya megyei Malomipari Vállalat tulajdonába került a malom; a Vállalat ingyen felajánlotta a községi, majd a megyei tanácsnak, de egyik tanács se vállalta, mivel a megújításra, illetve a fenntartásra nem tudtak fedezetet biztosítani.
A hajómalom ház ekkor már közel 10 éve a parton volt és bár drótkötelekkel rögzítették, meg is erősítették és nyílásait elzárták, évről évre rosszabb állapotba került és berendezési tárgyai is eltünedeztek. A malom eszmei védelmének biztosítása céljából 1959-ben az OMF elkészítette a felmérési és rekonstrukciós terveket, Kende Ferenc felmérési tervének felhasználásával. A felmérések befejezése után néhány héttel a hajómalom összeomlott. Berendezési tárgyait a községi tanács udvarán őrizték.
A malom házhajó mérete 15×5,20 m, a völgyhajóé 11×2,10 m s a lapátos vízikerék szélessége 6 m volt. A házhajó eredetileg a part mellett állott és mögötte helyezkedett el a lapátos vízikerék, ill. a völgyhajó.
A hagyományok szerint a paksi Duna felső és alsó révén, a XIX. század végén kereken 40 hajómalom volt s ez a szám 1911 körül 17-re csökkent.
3. A ráckevei hajómalom romjai
Ráckevén a kutatók a Pócs-féle hajómalmot teljesen megrongált állapotban találták, teljes berendezését kifosztották vagy elszállították. A másik hajómalom, a Till-féle, sokkal jobb állapotban volt. Völgyhajója félig vízben állott és lapátos vízikerekének a tengelye, a görönde is a vízben feküdt.
Ez a hajómalom 1870 körül épült. Hosszú és szívós tárgyalások után az OMF 1960-ban felhatalmazást kapott a hajómalom megvásárlására. A vételár 42 000 Ft volt és a rekonstrukció a vételárnak cca tízszeresébe került. A tervezők (Dr. Gondár Jenő, Kende Ferenc és Kiss Gyula), a művezetés (Mendele Ferenc), az építésvezetés (Kiss László) és Gyurcsik Antal molnármester, a volt tulajdonos vezetésével s a munkások gondos, szakszerű munkájával az utolsó magyarországi hajómalom rekonstrukciója 1962-ben befejezést nyert. A hajómalom elvileg az üzemeltetésre is alkalmas és a rekonstrukció az utolsó őrlés állapotának megfelelően történt.
4. A rekonstruált ráckevei hajómalom
A ráckevei hajómalom nagyobb a paksinál. A házhajó 18×5,60 m, a völgyhajó 13,65×2,60 m alapterületű és a lapátos vízikerék szélessége 8 m. A paksival ellentétben a völgyhajó áll a part mellett és a lapátos vizikerék, ill. a házhajó mögötte helyezkedik el. A hajómalom részletes leírását és rekonstrukciós tervét Mendele Ferenc a Technikatörténeti Szemle 1962. évi 1-2. számában közölte.
A hajómalom tömegben és formában három, egymástól különböző eleme: a díszes völgyhajó, a változatos tömegű malomház gazdag építészeti együttes, melyet a könynyed, finom konstrukciójú lapátos vízikerék és hajóhíd kapcsol össze. A vízikerék ritmikus mozgása megeleveníti az együttest, mely páratlan esztétikai élményt nyújt.
5. A rekonstruált ráckevei hajómalom lapátos kereke
Értékes műemlékeink sora az utolsó (ráckevei) hajómalommal meggyarapodott s vele műemlékvédelmünk az ipari műemlékeink egyik legszebb alakját mentette meg az utókor számára.
Az országunkkal határos Jugoszláviában (Szlovéniában) 1941-ben Szécsénkuton (Petáncon) a Murán még működött egy szép hajómalom. (Az 1780-as években még hét hajómalom működött Petáncon, a II. József korabeli térképek tanúsága szerint.) Ma már csak a S. bistricai Muraparton van egy hajómalom, melyet cca 50 éve építettek és 6 éve átépítettek, a házhajó házát lebontották s a gépeket ideiglenes szalmatetővel fedték be.
6. Az átalakított S. bistricai murai hajómalom (Jugoszlávia). A 4-5. kép Dobos Lajos, a többi a szerző felvétele
Az utolsó magyar hajómalmot a ráckevei Duna-part Árpád-híd melletti szakaszán horgonyozták le. A járási műemléki albizottság a helyi múzeumban a halászati emlékanyag bemutatását tervezi. A hajómalmokra és az egykor jelentős malomiparra vonatkozó gazdag adattári anyag a Néprajzi Múzeum gyűjteményében és Kende Ferenc hagyatékában található. E hagyaték rendezése még nem történt meg.
Kende Ferenc a hajómalmok és a hajómolnárság monográfiáját akarta megírni. Munkája kiterjedt a hajómolnár települési helyek felkutatására. A hajómolnárság céh
életének minden fennmaradt adatát feljegyezte, hogy a monográfia minél teljesebb legyen. A szegedi hajómalmokról szóló könyvének megírását már 1944-ben elkezdte. Élete utolsó évtizedének minden szabadidejét a hajómalom kutatásnak szentelte. Értékes hagyatéka sürgős feldolgozásra vár és kívánatos, hogy az akadémiai díjnyertes pályaműve mielőbb a nyilvánosság elé kerüljön.
Tóth János
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
