Fejér Megyei Hírlap – 1964. július 28.
UTAZNI JÓ
Ismerkedés a világgal
Nemrégiben egy idős asszonnyal beszélgettem, aki úgy emlékezett a fiatalságára, hogy ő bizony nem szokott utazni. Pesten egyszer járt – mondta -, amikor felment szolgálni. Különben csak Földvárra, Pentelére jártak a piacra, de inkább csak gyalog, mint vonaton.
MAGYARORSZÁG – az első magyar útikönyv
Aztán ugyancsak Baracson beszélgettem egy másik, tsz-tag asszonyal, aki meg azt mondta el, hogy náluk az utóbbi években mindig szerveznek utazásokat. A múlt évben a Bakony vidékével és a Balatonnal ismerkedtek, Hévizen töltöttek felejthetetlen órákat, az idén meg majd talán Pécs környékére rándulnak ki, ha az aratással, csépléssel végeznek.
Adonyban szem- és fültanúja voltam, amint egy csehszlovákiai utazás előtti délutánon a szükséges igazolásokat és a költőpénz adták át. Sokáig emlékezni fogok azokra az asszonyarcokra. A napi munka után fáradtan, de szemükben a még soha meg nem élt élményvárás örömével tartották kezükben a barna koronákat, ízlelgették előre az utazást.
Hogy mit mondtak ugyanezek az asszonyok, amikor visszajöttek? Úgy érezték, kicsit kisebb lett a világ, mert többet ismertek meg belőle. Felfedezték, hogy az emberek bárhol is élnek – elsősorban dolgozó, munkálkodó emberek. Saját magukon tapasztalták, jó dolog ismerkedni, meglátni a maguk világán kívül a tágabb, nagyobb világot.
A dunaújvárosi IBUSZ új irodájának kirakata 1964-ben.
fotó: MTI/Szilágyi Pál
A dunaújvárosi IBUSZ irodában
Kik, hogyan ismerkednek a világgal, hazánkkal és a külfölddel – ezután érdeklődtem Dunaújvárosban, az IBUSZ irodában. Újvári Gézával, az iroda vezetőjével beszélgettünk, kik utaznak, honnan, hová, hogyan? Az már közhely lenne, ha a régi és mostani utazókat hasonlítanánk össze – ma már nem különös a fejkendős néni sem az IBUSZ-nál, de az utazók zöménél még azt is nehéz lenne megállapítani, hogy vajon parasztemberek-e, vagy városiak?
Újvári elvtárs nem egy-két, hanem huszonöt éve kezdte munkáját az IBUSZ-nál, előbb mint munkás és csak a felszabadulás utáni években mint irodavezető. A fejlődést ezért a maga tapasztalatai alapján tudja bemutatni.
– Itt, Dunaújvárosban tizenkét évvel ezelőtt tulajdonképpen hetijegyek árusításával kezdtük az IBUSZ-munkát – mondta. – Ma? A korszerű, szemre is szép irodában egykori segítőtársával együtt Párizstól – New Yorkig rendelkezésére áll az utazóknak.
Párizs helyett én előbb a falusi utazókról érdeklődtem. Elmondta, bel- és külföldi utak egyaránt érdeklik a községben lakókat, a termelőszövetkezeteket. Iváncsáról, Besnyőről, az ercsi cukorgyárból minden évben indulnak csoportok. Ugyanezt mondta el a baracsi termelőszövetkezetekről, a mezőfalvai és sinatelepi állami gazdaságokról.
— Besnyővel éppen most tárgyalunk egy, a romániai tengerpartra szervezendő utazásról. A baracsi Igazság Tsz-ből 120 fő készülődik Aggtelekre, Mezőfalváról az állami gazdaságból Balatonföldvárra indulnak most vasárnap, két napos útra. A csákvári tüdőszanatórium egészségügyi növendékei számára mátrai kirándulást szervezünk. Dunaújvárosból az építőktől 120 személy a Mátrába, a Vasműből 60 fő Moszkvába, másik 60 fő pedig Romániába, a tengeri partra indul – mondta Újvári elvtárs.
Az iroda ügyfelei között szép számmal találni a szomszédos megyékből is gazdaságokat, intézményeket – és persze a napi forgalomban sok-sok idegent. Pénzváltás, útlevél, szállodai szoba foglalása, férőhely biztosítása repülőgépre, mind a megszokott ügyletekhez tartozik.
Turistákat szállító Ikarus autóbuszok Dunaújvárosban /1966. június 24.
fotó: MTI/Fényes Tamás
Nemcsak várnak
Valamit megéreztem ott az irodában, a legnagyobb és legkisebb szolgáltatásokat is úgy kezelik, mint a munka egyformán szerves részét, így nem következik be olyan dolog, amitől magamban mindig félek, ha utazásokat emlegetnek, az, hogy a külföld mellett elsikkadnak a hazánkat, sőt a közvetlen környékünket megismertető utazások.
Nem várják mindig a jelentkezőket. Kimennek a termelőszövetkezetekbe, üzemekbe, megbeszélik a lehetőségeket, segítenek az útitervek összeállításában, költségvetések előkészítésében. Örülnek a külföldi út gondolatának, de örülnek annak, ha egy környékbeli község fiataljai például csak Dunaújvárosba óhajtanak belátogatni egy színházi előadásra.
Utazni, hazánkat, külföldet, a nagyvilágot látni – jó dolog. Egyre többen ismerik meg, veszik igénybe a mindig nagyobb lehetőségeket Egyre többen ismerkednek tájakkal, emberekkel a világgal.
Vincze István
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.