Belkereskedelem – 1954. július
Furcsán hangzik, de így igaz: van sok szállodánk, amelyről nem mondhatjuk el, hogy szállodának épült. Még a legnagyobb budapesti szállók épületei között is akad nem egy, amelyet eredetileg más célra építettek s csak utóbb alakították át a vendéglátóipar számára. Így tapasztották össze 3 különböző építményből az Astoriát; átalakítás útján lett szállodaépület a Bristol, a mai “Duna”. A sztálinvárosi Arany Csillag szálló nemcsak abban különbözik az Astoriától és a Dunától, hogy már most az építkezés időszakában céltudatosan korszerű, reprezentatív szállodának készül, hanem egyéb tényezőket tekintve is.
*
A szállodaépítkezés egyik legkorszerűbb követelményét valósítjuk meg Sztálinvárosban, amikor az új szállodát két egymástól teljesen különválasztható részre osztjuk. Tudni kell, hogy az Arany Csillag Z-alakban simul bele a nagy irodatömbbe. Ennek a Z-nek egyik szára alkotja azt a teljesen leválasztható részt, amely ily módon alkalmas lesz nagyobb küldöttségek, csoportok, testületek elhelyezésére. Mi a két részt A és B résznek nevezzük s úgy gondoljuk, hogy egy ilyen küldöttség részére huzamosabb tartózkodás esetén nagy kényelmet jelent, ha mintegy külön szállodában teljesen zavartalanul lakhat.
Az Arany Csillagnak 96 szobája lesz, ebből 84 utcára néző és közülük hat lakosztály. A szállodában könyvtárral felszerelt olvasóterem is épült. A vendégek kényelmét szolgálja még az is, hogy minden szobába bevezettük a telefont.
A szálló ankétok megrendezésére is alkalmas, minthogy első emeletén 50 személyes télikerttel berendezett tanácsterem épült, amelynek külön eszpresszója is lesz.
A szállodaépület főbejáratával szemben gyönyörű üvegfalas pálmakert készül. Már az építkezés mostani stádiumában látható néhány esztétikai szempontból kitűnő megoldás, így például a belső kiképzés céljait szolgáló gipszminták, faragványok.
*
A szálloda személyzetét szolgáló szociális berendezések jelentőségét is szeretném kiemelni. Az Arany Csillagban napfényes, tágas személyzeti étterem lesz. S ugyanilyen öltözők, zuhanyozók. Ez a személyzeti rész az első emelet úgynevezett-szárnyán épül, ugyanott, ahol az irodák. Hogy legyen mivel összehasonlítani ezt a képet, idézzük emlékezetünkbe, hogy a “híres” Ritzben a személyzeti étkezde a főbejárat alatti pincehelyiségben volt, kinyithatatlan tenyérnyi ablakai még világosságot se engedtek át, nemhogy levegőt. A helyiség csak azért szellőzött, úgy-ahogy, mert ezeket a kis ablakokat a személyzet közül valaki mindig berúgta s amíg újból megcsinálták, kicserélődött a levegő. Ugyancsak a Ritzről szólva: a pincéröltöző keskeny, szellőzés nélküli pincelyuk volt. Én, aki két évtizedet töltöttem a Ritzben s boytól kezdve főportásig minden munkakörben dolgoztam, abban találom legnagyobb örömömet, ha tervrajzzal a kezemben végigjárom ezeket az épülő szociális helyiségeket. S ha már a személyes élménynél tartunk, az is idekívánkozik, hogy bár két évtizedig robotoltam a Dunapalotában, először az épülő Arany Csillag Ш. emeleti ablakából láttam kéknek a Dunát.
*
A konyha elrendezése célszerű, a legmesszebbmenőkig figyelembe vettük a felszolgálók észrevételeit. A Gundel-étteremmel ellentétben a mi konyhánkban csak igen rövid utat kell megtennie a felszolgálónak, hogy a rendelt ételeket felvételezze.
A konyha és egyéb helyiségek elhelyezésében is igyekeztünk a maximumot elérni, de sok nehézség és hiba állt utunkban. Azt hiszem, beszélnünk kell ezekről a hibákról is.
Nagyon helyes, hogy a szovjet példák nyomán az Arany Csillag szálló igazgatóját már a szállodaépítkezés idején kinevezték, s nem a kész létesítménybe ültették be. Ennek az a célja, hogy az igazgató a maga szaktudásával hozzájáruljon az építkezés során a célszerűség megvalósításához, az a célja, hogy az igazgató jobban megismerje és menetközben alakíthassa annak az intézménynek sorsát, amelyet majd vezetni fog. Súlyos hiba azonban, hogy az illetékesek félmegoldást választottak s engem az Arany Csillag igazgatóját az építkezés alatt, de a tervezőmunka befejezése után küldtek ide. Igaz, hogy észrevételeim egy részét elfogadták, más részének érvényesítését pedig sikerült kiverekednem. Azonban így is nagyon sok olyan hiba maradt meg, amely elkerülhető lett volna, ha már a tervezés munkájába bevonnak. Példaként említem, hogy a szállodának nem lesz teherliftje az emeletekre, mert a tervezők erről megfeledkeztek. A szobaajtók elhelyezése sem tökéletes, szállodaépítkezésnél helytelen a mindenáron való szimmetriára való törekvés, előnybe kell helyezni azt a szempontot, hogy az ajtók ne bontsák meg a falakat. A csengőjelző sem tökéletes, ha a tervező tanulmányozta volna a korszerű csengőrendszereket, úgy megkönnyíthette volna a szállodaszemélyzet későbbi munkáját.
*
Az építkezések terén súlyos hibák történtek, amire fel kell hívni az építésügyi minisztérium figyelmét, így például a csöveket a tavalyi próba után nem víztelenítették megfelelő módon, a télen befagytak s a mostani próba során ez a gondatlanság súlyos károkat és késedelmet okozott. Különben is tűrhetetlen állapot, hogy a szálloda megnyitásának első határideje 1953. augusztus 20. volt, a második határidő december 31., most pedig ott tartunk, hogy már nincs is határidő, mert nem tudjuk, mikor lesz kész az építkezés.
A hibákból tanulnunk kell! – ez azonban végre ne legyen frázis. A “Belkereskedelem”-ben olvastam, hogy a Gundel-konyhájában milyen hibák ütköztek ki. Azt hiszem, hogy az általános fogadkozáson túl pontról pontra meg kellene vizsgálnunk minden új építkezésnél, nem ismétlődhetnek-e meg ezek a hibák.
*
A szállodához a hátsó traktuson korszerű népbülfé csatlakozik. Az ott dolgozók részére külön öltözők és zuhanyozók épültek.
A szálló külső képének a tervezettnél szebb kivitelezéséhez hozzájárult az is, hogy javaslatomra a teraszok az eredeti tervvel szemben kétszer akkorák lesznek.
Reméljük, hogy a szakmai megnyitóra sikerül külön autóbuszt biztosítanunk, hogy az érdeklődő szakemberekkel megismertessük a szállodát.
Leghatározottabb szándékunk és törekvésünk, hogy a sztálinvárosi Arany Csillagot, a “szocialista város” reprezentatív üzemét szakmai színvonal szempontjából az ország első szállodájává tegyük.
LAUER ISTVÁN
a Sztálinvárosi Arany Csillag Szálló igazgatója
___________________________________
MEGNYÍLT
az
November 26-án nyílt meg első szocialista városunk, Sztálinváros korszerű szállodája, az “Arany Csillag”.
A szállodában 96 vendégszoba és 6 lakosztály van. Az étteremben egyszerre 200 személy, a zenés espressóban pedig 80 vendég szórakozhat. Szép ízléses a népbüffé is. Az éttermek büffé-ellátását korszerű konyha biztosítja, mely megfelelő gépesítéssel és hűtőberendezéssel rendelkezik. Az új szállodában a megkapó külső mellett tökéletes a termelőhelyek berendezése, az öltözők és egyéb egészségügyi célokat szolgáló helyiségek felszerelése.
Az “Arany Csillag” szállodát Langer Lajos elvtárs, a BKM Vendéglátóipari Főosztályának mb. vezetője nyitotta meg.
Belkereskedelem – 1954. december
Pekáry István: Magyarország népművészete
Lelőhely: Dunaújváros, Arany Csillag Szálloda A dunaújvárosi Intercisa Múzeum történeti gyűjteményében letétként őrzött “Magyarország népművészete” című gobelinjét Pekáry István 1955-ben készítette, az 1954 novemberében átadott sztálinvárosi Arany Csillag Szálloda részére. (Mné L. M.) |
Belkereskedelem – 1955. január
NEM MIND ARANY, AMI CSILLAG
Jegyzetek az ARANY CSILLAG szállóról
Működik már az ország legszebb, legkorszerűbb vidéki szállodája, a sztálinvárosi Arany Csillag Szálló. Soha még vidéken ilyen szálló nem épült, ahol ennyire megtalálná a vendég mindazt, ami kényelméhez, nyugalmához, pihenéséhez szükséges.
Kívül egyszerű sima épület, talán még egy kicsit szürke is. De amikor belépünk az ajtón, úgy érezzük magunkat, mintha egy
mesebeli szállóba léptünk
volna be. Süppedő szőnyegeken járunk. Az espresszót és az éttermet szemet nyugtató barna kárpit borítja, az apró fotelokat a kárpithoz stílusban és színben illő huzat takarja.
Elsősorban beszéljünk arról, ami soha nem volt vidéki szállodában. Társalgó. Hangulatlámpák, fotelok, íróasztalok. Nyugodtan lehet dolgozni, pihenni. Az emeleten van a fogadóterem. A hatalmas termet hat csillár világítja meg, a terem közepén végighúzódó tölgyfa-asztalok, mellettük 24 fotel. Barátságos hangulatlámpával világított sarkok. A fogadóterem mellett örökzölddel, pálmákkal díszített télikert és előtte a szálló egész frontján végighúzódó terasz.
Kilencvenhat szobája van
az új szállónak. A szobák nagy része fürdőszobás. A szobákban vadonatúj rekamié, háromajtós tölgyfaszekrény, hangulatlámpa, szőnyeg, a falakon képek, rádió, egy-egy szobában lemezjátszó is, az ágyakon teveszőrtakaró és pehelypaplan. S mindenütt ízléses monogram. Ilyen szálló még valóban nem épült vidéken.
Az Arany Csillagnak csodájára járnak nemcsak a helybeliek, de az ország különböző részeiből érkező utasok is. Boldogok és büszkék a sztálinvárosiak az új szállodára. De ebbe az általános örömbe, némi üröm is vegyül.
Beszélni kell erről az “üröm”-ről, hiszen beszélnek erről az egész városban is és nekünk sem mindegy, hogy az ország legszebb szállodájának jó hírnevét apró kis
bosszantó hibák
megtépázzák. Az Arany Csillag már úgy épült, hogy a vendéglátóipari szakemberek is elmondták véleményüket, előzőleg hozzászóltak ahhoz, hogy milyen legyen az új szálloda, hol helyezzék el az egyes műhelyeket, raktárakat és ennek ellenére nem mindenütt valósult meg a szakemberek kívánsága.
Legelőször beszéljünk a tervezésnél elkövetett hibákról. A konyha ezer személy számára tud egyszerre főzni, de ehhez az ezer ebédhez vagy vacsorához nagymennyiségű nyersanyag is kell. A tervezők mégis csak egy aprócska, ablak és szellőztetés nélküli raktárt építettek, ami legfeljeb csak kamrának felel meg.
Baj van az italraktár körül is. A távfűtés vezetéke az italraktáron keresztül halad és így a raktárban állandóan 18-20 fok meleg van. Az italárunak éppen hűvös raktárra volna szüksége, így tehát teljesen használhatatlan.
A szállodaszobák tervezésénél az alapvető szempont az volt, hogy az előszobából a szobába vezető ajtó mindenütt középen legyen. Ennek a rossz tervezésnek a következményeképpen az előszobából balra és jobbra is kihasználatlan hely van. Ugyanakkor néhány szobához helyhiány miatt nem tudtak fürdőszobát építeni, csak mosdófülkét.
A tervezés hiányosságai
mellett egy sor műszaki gondatlanság is akad. Göndör Ottó elvtárs, az Arany Csillag szakácsa a tűzhelyre panaszkodik. A tűzhely messze van a tálalótól és ez napi néhány kilométer túrát jelent a szakácsnak. A tűzhely ajtaja éppen a lefolyónyílás fölött van és így a tűzhelyből kihulló salak állandóan eldugaszolja a lefolyót, látogatásunk alkalmával is éppen víz borította a hatalmas konyhát.
Három vállalat készítette az Arany Csillag villamossági berendezéseit. Az egyik vállalat emberei – ki tudja, hogy melyiké? – tévedésből a gépeket a háztartási áramba kapcsolták és így most a gépek a drága háztartási áramot fogyasztják nap-nap után. A hibát csak nagyon nehezen lehet majd kijavítani.
Bármilyen furcsán hangzik, de a konyhában lényegében nincsen hideg víz. A vízcsapokat a kazánházba jövő vízhálózatra kapcsolták rá és így, amikor a kazánház működik, csak forró víz van a konyhában.
Egész sor ilyen apró, de felháborító hiba van. A pincébe vezető lépcsőfokok fele már letöredezett, nyaktörés veszélye nélkül alig lehet közlekedni az “új” lépcsőkön. A Népbüffében lévő radiátorok alatt hatalmas tócsa árulkodik arról, hogy
аz új radiátorok már folynak.
A szállószobákban lévő képkeretek egyszerű puhafából vannak, minden festés, pácolás, politúrozás nélkül. A megrendelés ugyanis úgy szólt, hogy natúrszínben készítsék a kereteket. A Képzőművészeti Alap vállalta ehelyett, úgy, ahogy a fát kitermelik az erdőből és “naturan” szállították le a kereteket.
Sorolhatnánk még a hibákat: a személyzeti öltözőben lévő mosdók törülközőtartóját már a rozsda eszi, így szállították, a bakelitcsapok letöredeztek, a társalgóban vízfoltos “térkép” jelzi a csőrepedést.
Célunk azonban nem az, hogy hibajegyzéket állítsunk össze, hanem, hogy felhívjuk az építési vállalatok figyelmét arra, hogy ezeket
a hibákat sürgősen javítsák ki
és hogy soron következő vendéglátóipari építkezéseknél pedig használják fel az Arany Csillag építésének tapasztalatait, hallgassák meg jobban és figyelmesebben a szakemberek tanácsait, mert enélkül nem tudunk olyan új létesítményt építeni, amely megfelel a kor követelményeinek, a vendégek igényeinek. A kereskedelem pedig ilyen hibákkal ne vegyen át beruházásokat. Meg kell végre érteni, hogy ilyen kivitelezés nagyon drága a népgazdaságnak.
Megnyílt Sztálinvárosban az Arany Csillag szálloda
Mielőtt elbúcsúznánk az Arany Csillagtól, még egy fontos kérdésről kell beszélni, amely roppant sokat foglalkoztatja a sztálinvárosiakat. A kérdés lényegében az, hogy megmarad-e számukra a szálloda? A helyzet ugyanis az, hogy a szállodát a Sztálin Vasmű igazgatósága építette és még építkezés közben olyan megállapodást kötött a Bányászellátó Igazgatósággal, a szálloda főhatóságával, hogy a megépülő szállóban 60 szobát, a napi áraknál jóval olcsóbban a Sztálin Vasmű tisztviselőinek a rendelkezésére bocsát. A gyakorlatban ez azt jelentette volna, hogy
alig marad üres szoba
a vendégek részére.
Hosszas alkudozás után a Sztálin Vasmű igazgatósága már belenyugodott abba, hogy 48 szobát kap a szállóban. A vendégforgalom azonban nagyobb annál, hogy a fennmaradó szobák elégségesek legyenek. Ilyenformán tehát a szálló nemcsak állandóan rá fog fizetni arra, hogy a Vasmű tisztviselői ott laknak, hanem hivatásának sem tud majd eleget tenni, az átutazók részére nem fog tudni szobát biztosítani.
Nagyon üdvös lenne, ha a Vasmű a tisztviselőit máshol tudná elhelyezni. Az Arany Csillag nem arra hivatott, hogy szolgálati lakásokat adjon, hanem arra, hogy a lakosság részére kényelmes, jól berendezett szálloda legyen.
Zircz László
Hotel Aranycsillag szalvéta /1960
Felhasznált képek:
Belkereskedelem
125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből.
Sztálinváros – Corvina Kiadó 1955
Fejérmegyei Képeskönyv 1959
Saját anyagok
