Délmagyarország – 1951. november 4.
“Dunai Vasmű dolgozói! A munkaidő minden percének kihasználásával dolgozzunk Sztálin elvtárs nevéért!”
Dunapentele, 1951. november 4.
fotó: Magyar Fotó/Jónás Pál
Köszöntjük Sztálinvárost!
Büszkén adta hírül tegnap a magyar sajtó, rádió: a minisztertanács hozzájárult, hogy épülő szocialista városunkat: Dunnpentelét Sztálinvárosnak a Dunai Vasművet pedig Sztálin Vasműnek nevezzék el. 14.000 dunapentelei dolgozó írta alá azt a levelet, melyben kérésüket előterjesztették, de nemcsak 14.000 dolgozónak volt ez a vágya. Az egész ország dolgozó népe egyhangú lelkesedéssel vette tudomásul, hogy ilyenmódon is kifejezzük hálánkat, ragaszkodásunkat és szeretetünket a felé az ember felé, akinek népe elhozta számunkra a szabadságot, s akinek neve egyet jelent a békével. A dunapentetei dolgozók küldöttségével együtt lélekben ott voltak Rákosi elvtársnál a csongrádmegyei dolgozók is, azok, akiknek jó munkája segíti a Vasmű és a szocialista város építőit, ott voltak, hogy elmondják: egy ország hősies erőfeszítéséből létesült új város, az a város, melynek minden téglája a nép győzelmét hirdeti, szeretne méltó lenni a világ dolgozói nagy tanítómesterének, Sztálin elvtársnak a nevéhez.
Sztálinváros! Igen, ez a szó fejezi ki méltán azt a hősi munkát, mely lehetővé lette, hogy ma már városról beszélhetünk, hogy nemsokára működig a tavalyi pusztaság helyén az ország legnagyobb vasműve, mely több vasat termel majd, mint hazánk eddigi kohóművei együttvéve, Sztálin elvtárs, a szovjet nép – legmodernebb gépeit, legjobb szakembereit küldte el ide hozzánk, hogy segítsenek a város és a gyár felépítésében. És a sztállnvárosi építkezés egy esztendő alatt iskolájává vált az ország valamennyi építkezésének. Itt tanulták meg kőműveseink a szovjet gyorsfalazási módszert, itt tanulták meg a dolgozók soha nem látott gépek kezelését, s ez az építkezés legkomolyabb erőpróbája fiataljaink építeniakarásának.
A méretek a leglenyűgözőbbek ebben a városban, ennél a munkánál. Aki még nem járt itt, szinte el sem tudja képzelni, ml van itt. Tegnap még pusztaság volt, ma már paloták emelkednek, máról holnapra nőnek ki a földből a falak, s ahol tegnap még a véletlenül arratévedt kocsi nyomát is benőtte a fű most széles betonútak szürke szalagjai húzódnak. Az új házak rengetegében valósággal eltéved az idegen, s nem érti, amikor, “kockáról”, “csontról”, “bivalyról” beszélnek, de elámul a Május 1. utca csodálatos szépségén, megcsodálja a gyönyörű iskolát, éttermeket, üzletházakat s az épülő gyár soha nem látott arányú méreteit. Népünk eddigi történelme során ilyen rövid idő alatt még olyan alkotást sem hozott létre, melynek nagysága megközelítené a Sztálinvárosét, illetve a Sztálin Vasművét.
A szocialista város dolgozói azonban tudják: mindez még nem elegendő a kitüntetéshez, amit az jelent, hogy viselhetik Sztálin elvtárs nevét. A Szovjetunió Sztálinvárosának, Sztálingrádnak népe megálljt tudott kiáltani hősiességével Hitler barbár bordáinak, harcosai, munkásai örök dicsőséggel övezték a Nagy Honvédő Háború legnehezebb napjaiban Sztálingrád nevét, s azóta is az építő munkában elért nagyszerű eredményekkel válnak nap mint nap méltóvá ahhoz a névhez, melyet városuk visel. Tudják tehát a mi Sztálinvárosunk dolgozói is, hogy Sztálin neve a legtöbbre, legnagyobbra kötelez. Ezért támasztották alá a névfelvétel iránti kérésükei felajánlásokkal, ezért fogadták meg, hogy nemcsak most, hanem a jövőben is mindig úgy végzik kötelességüket, ahogy azt városuk neve megköveteli.
A felajánlók nevei körött ott találhatjuk azoknak a csongrád-megyei dolgozóknak, fiataloknak a neveit is, akik hősi munkatetteinek híre nem egyszer eljutott hozzánk, s akikre olyan büszkék vagyunk, mint a szülő nagyszerű tettekkel kitűnt gyermekére. Nem sokat érne azonban ez a büszkeség, ha pusztán szavakban nyilvánulna meg. Megyénk minden dolgozójának büszkesége tettekben nyilvánul meg: a mi jó munkánkkal még fokozottabban segítjük Sztálinváros dolgozóit, hogy soha, egy pillanatra se váljanak méltatlanná ahhoz a névhez, melyet városuk, gyáruk visel. Elmaradtunk az őszi vetési munkálatokban. Tudjuk: ezzel gyengítettük a szlálinvárosi dolgozók harcát. Megfogadjuk: behozzuk a lemaradást, méltókká válunk fiainkhoz! Nemcsak azok az üzemek javítják meg tervteljesítési átlagukat, melyeknek termékei közvetlenül a sztálinvárosi építkezéseket szolgálják, hanem azok is, melyek közvetetten segítik a szocialista város és a Vasmű felépítéséért folyó küzdelmet. Textilüzemeink több ruhát termelnek Sztálinváros hős építőinek, cipőüzemeink több cipővel látják el őket, élelmiszertgyártó üzemeink több élelmiszert gyártanak számukra. Így nyilvánul meg a mi büszkeségünk, így köszöntjük Sztálinvárost!
Sztálin elvtárs neve, mely mostantól a Vasmű és városa fölött lebeg; a békét jelenti. Jó munkánk ezt a békét védi!
