Fejér Megyei Hírlap – 1958. október 16.
SZTÁLINVÁROS JÖVŐJE
Alig néhány év telt el azóta, hogy a mi megyénkben, itt az egykori pentelei fennsíkon megtörtént az első kapavágás, hogy elkezdjék a Vasmű és a város építését, ahol az egykori kukoricaföldeken ma már füstölgő gyárkémények, ércszállító hajók és vonatok, könnyűipari és helyiipari üzemek, s mindezek mellett lüktető, kulturált városi élet hirdeti népi hatalmunk, a szocializmus építésének erejét.
A párt és kormány felhívására az ország különböző vidékéről jöttek a munkások, szakemberek, mérnökök és technikusok, hogy felépítsék a tervbevett Vasművet és a várost. Sztálinvárost.
És a tervekből valóság lett! A vasmű – amelynek méreteire jellemző, hogy mintegy 500 holdnyi területen fekszik – már vasat, acélt, elektromos áramot, kohókokszot és különböző vegyi terméket, ként és benzolt, valamint tűzálló téglát is ad az országnak.
Kibontakoznak már a hengermű gigantikus méretei és zakatolnak a könnyűipar, a férfiruhagyár, a fehémeműgyár, a fésűsfonoda gépei, ahol a kohászok és martinászok hozzátartozói, családtagjai és a környék dolgozói nyertek munkaalkalmat.
Bukszár István kohász a Bartók Béla kultúrház műsorát olvassa /1958. február 21.
Fotó: MTI/Fényes Tamás
Íme, a mi megyénkben egy néhány esztendő alatt az ipar hatalmas bázisa keletkezett és emellett nem egy lakótelep nem is kolonia, amint eredetileg tervezték, hanem város, méghozzá a mi viszonyainkhoz kénest elég nagy város a maga 35-40 ezer lakosával.
A pentelei parasztok közül ki merte volna hinni, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen “csoda” történik néhány év leforgása alatt.
Sokan álmodni sem mertek erről, pedig mindez valóság! Valóság az, hogy ezer mérnök készítette pl. a Vasmű tervét, hogy szovjet gépekkel és felszereléssel, legutóbb pedig a nekünk nyújtott hitellel megvalósult és megvalósul az, amit a párt és a kormány célul tűzött ebben az országban.
A tervekből tehát, a magyar nép javára és előnyére, valóság lett. 4500 lakás, összkomfortos, fürdőszobás és távfűtéssel, részint gázzal ellátott lakás hirdeti a lakosság megváltozott életkörülményeit.
Az egykori kitaszított munkások, béresek és cselédek pedig két moziba, művelődésházba, vidámparkba, korszerű vendéglátóipari vállalatokba mehetnek szórakozni. Gyermekeink részére az általános iskolák mellett gimnázium, zeneiskola, könyvtárak és balettiskola állnak rendelkezésre.
A város üzleteiben, kórházában és modem rendelőintézetében nap, mint nap távoli környék dolgozói fordulnak meg, ami azt hirdeti, hogy Sztálinváros a messze vidék kereskedelmi, kulturális és közegészségi centruma, valamint közlekedési centruma is.
Mindezt felismerve helyesen döntött az Elnöki Tanács már egy esztendővel ezelőtt, amikor Sztálinvárost az egykori adonyi, jelenleg a sztálinvárosi járás székhelyévé tette.
Ezek azok a nagyszerű eredmények, amelyeket olyannyiszor akartak az áruló Nagy Imréék megakadályozni. Ki ne tudná a sztálinvárosiak közül azt, hogy Nagy Imre nem akarta az I. sz. nagyolvasztót beindíttatni, vagy ki ne tudná, hogy ők állíttatták le 1953-ban a Vasmű és város építését és ők cikkeztek arról, hogy meglehettünk volna Sztálinváros nélkül.
És e sok megpróbáltatás ellenére – mert a Forradalmi MunkásParaszt Kormány a revizionista nézeteket szétverte – Sztálinváros hazánk, megyénk dicsőségére tovább épül és ezzel beigazolódott az, hogy a magyar nép áldozata itt nem volt hiábavaló. – mint ahogy ezt a revizionisták hirdették.
Az ellenforradalom után a Forradalmi Munkás-paraszt Kormányra várt tehát az a feladat is, hogy eloszlatva, visszaverve ezt a revizionista álláspontot a mi megyénkben tisztázza Sztálinváros helyzetét és jövőjét.
Ezért Sztálinváros népünk, megyénk, városunk örömére tovább épül.
És most mialatt itt az egykori kukoricaföldeken a szocializmus sikerét hirdetve már zakatolnak a nehézipari és könnyűipari gépek s már dübörögnek az új föld és építőanyagokat szállító járművek, felvonultak az építőmunkások, hogy – bár egy várost sohasem lehet egészen befejezni – a terveknek megfelelően Sztálinvárost tovább építsék, legalább nagyjából befejezzék.
Munkagépek a Szalmacellulózgyár építésén /1956. szeptember 19.
Fotó: MTI/Kovács Ferenc
A hároméves tervben befejezzük a gigantikus méretű hengerművet. Ezalatt építjük a Szalmacellulóze, ill. papírgyárat, befejezzük a Fésűsfonodát és bővítjük a Fehémeműgyárat. Ezekben a kohászok és az új hengerészek hozzátartozói nyernek új munkalehetőséget.
Az ipari létesítményekkel párhuzamosan pedig tovább építjük a várost. A lakások mellett egy 32 tantermes iskolát építünk, 15 új üzletet nyitunk és a következő évben újabb 1000 lakásba vezetjük be a gázt.
Két munkásszállodát építünk és megkezdjük a 400 ágyas végleges kórház építését is.
Befejezzük a 200 személyes óvóda építését és a Csecsemőotthon létesítését. Ez azért is sürgős, mert a város természetes szaporodása egyre nagyobb méreteket ölt. A város szülőotthonában havonta 100-120 kis sztálinvárosi lakos születik, ami a bölcsődei és óvodai fronton nem kis gondot okoz a tanácsnak.
E gondok mellett nagy figyemet fordítunk a lakosság igényeit kielégítő helyiipari és kereskedelmi vállalataink munkájára, amit a város építésével párhuzamosan fejlesztünk, hogy ezek mindjobban betölthessék feladatukat.
Így fejlődik hazánk, megyénk legfiatalabb városa évről-évre növekvő eredményeivel.
Barna József fedélnyitót meglátogatja felesége és gyermeke a Sztálin Vasmű Kokszolóművének ünnepélyes felavatása után. /1956. július 8.
Fotó: MTI/Munk Tamás
Számbavéve az elért eredményeket talán itt lehet a legjobban párhuzamot vonni a múlt és a jelen között.
A magyar városok története ugyanis azt bizonyítja, hogy a múltban évszázadok kellettek ahhoz, hogy egy ilyen lakossággal rendelkező város kialakuljon. Sztálinváros alig 8 esztendő alatt épült. Eredményei a Szovjetunió segítségét, a munkásosztály erejét, a magyar nép áldozatkészségét és nagyszerű jövőjét, a szocializmus építésének diadalát tükrözik vissza.
Tapolczai Jenő – a sztálinvárosi tanács VB elnöke
