Egy pártmegbizatás teljesítésének története III.


Szabad Ifjúság – 1952. február 16.

Egy pártmegbizatás teljesítésének története

III. 290 százalék


Versenyben
fotó: MTI – fotóarchívum

Sztálinvárosban minden második péntek után egy szabad nap következik. A környező falvakban lakó dol­gozók, ifjúmunkások ilyen­kor látogatják meg szüleiket, hozzátartozóikat. Az L. Szász Antal-brigád legtöbb tagja ugyancsak hazafelé készülő­dött. Késő este volt már, fáradtak voltak, de boldogan gondoltak az elmúlt nap nehéz, küzdelmes óráira.
“Nem szoktam dicsekedni… De a mai 201 százalékról nem hallgatok az ismerőseim előtt. Talán még Fazekas elvtársnak is elmondom, hogy nem hátráltunk meg, teljesít­jük a pártmegbizatást”… Így gondolkozott Simicskó Lajos s vele együtt talán a brigád minden tagja.
De nem így történt.
Ruch Antal, az építkezés főművezetője azzal a kéréssel fordult az L. Szász-brigád­hoz, hogy éjszaka is dolgoz­zanak. A földszállító gépko­csik mellé nem jutott ember. Pedig a kirakodópart építése egy percre sem állhat meg. Ettől függ a későbbi zavar­talan anyagszállítás.
Hogyan? – Egész nap ke­ményen dolgoztunk és még éjszaka se pihenjünk. Nem, nem, ez nem lehet. Különben is, mi haszna lenne ebből a brigádnak. Haza akarok utaz­ni és kész – mondogatták magukban az első percekben.
De voltak, akik azt gondolták: “igaz, hogy ma 201 százalékot teljesítettünk, de azért még mindig 249 köb­méter földdel vagyunk elma­radva a vállalás teljesítésé­ben. A pártnak tett ígéretről is szó van…”
Az esti homályban csupán a hó fehér, tiszta fénye és az építkezésen kigyult villany­lámpák világítottak már, amikor L. Szász Antal, Kri­zák Ferenc és Simicskó La­jos ifjúmunkások elindultak a kirakodóállomás felé. A három ifjúmunkás öt ember munkáját vállalta magára. A többiek hazautaztak, így ál­lapodtak meg a brigádban.
Gondosan előkészítették a munkát. Az éjszaka puhább – másodosztályú – földdel dolgoznak majd, ezért a meg­szokott, nyolcvanas kubikos­lapát helyett nagyobb – százharmincas – lapáttal kezdték meg a munkát.
Késő este kezdtek dolgozni. A “skodák” szaporán hordták a földet. Az L. Szász-brigád tagjai érezték: most dől el, hogyan teljesítik a vállalt fel­adatot.
A nehéz, agyagos föld erő­sen tapadt a gépkocsi falá­hoz. Nyolc-tíz percet is el­időztek egy köbméter föld le­húzásával, planérozásával. A hideg is csípte őket. Ruhájuk fehér lett a vastag dértakaró­tól, testük mégis felhevült az erős, lendületes munkától.
De sikeresen haladtak elő­re. Egyre közelebb kerültek a győzelemhez. Már a harma­dik órában elérték, hogy a kezdeti nyolc-tíz perc helyett öt-hat perc alatt végeztek egy köbméter földdel. Később a “külső lehúzás” helyett belül­ről taszították a földet le a kocsiról.

“Hallgassátok csak…” Örömtől kipirult arccal ol­vasta L. Szász Antal, a ver­senytárs: Turi Ferenc üzene­tét.
A reggeli fény különös szín pompával játszott, kergetőd zött a fiatal, lelkesedéstől égő arcokon. Mindnyájan a bri­gádvezetőre figyeltek.
“Kedves L. Szász Antal elvtárs! Teljesítjük ígéretün­ket. Megírjuk nektek legutóbb elért eredményeinket.
A látogatás óta sokat, gon­dolkoztam a ti nehéz munká­tokon. A brigádomban is be­széltem erről.
Először is ne gondoljátok, hogy a mi munkánkban nincs éppen úgy akadály, nehézség, mint a tiétekében. Reggelen­ként a hidegtől befagynak a vízcsapok, emiatt olykor egy egész órát szünetel a betono­zás. Délután pedig úgy fel­enged az idő, hogy a japáner csaknem elmerül a havas sár­ban.
De mi sem hátrálunk. A párt, Rákosi elvtárs iránti sze­retet legyözhetettenné tesz ben­nünket. Tegnap 280 százalé­kot teljesítettünk. Gyorsan ha­ladunk a pártnak tett ígéretünk teljesítésében.”
A szocialista munkaverseny tüze, a jól végzett munka boldog érzése pihent a fiatal arcokon. A nehéz éjszakai munka után is úgy érezték, most váltak igazán legyőzhetetlenekké.
L. Szász Antal elvtárs az olvasás után megköszönte a főművezetőnek, hogy elhozta nekik a Turi-brigád üzenetét.
S aztán megfogalmazták vá­laszukat. Szívük, lelkűk üze­nete volt:
“Mi, az L. Szász Antal ifjú­sági brigád tagjai veletek együtt örülünk szép eredmé­nyeiteknek. De mi sem mara­dunk el. Nehéz munkával, de boldog érzéssel teljesítjük a pártnak, Rákosi elvtársnak tett ígéretünket. A lemaradást be­hozva, eddig a vállalt 4062 köbméter földből 3274 köb­métert kitermeltünk. Az elmúlt éjszaka 290 százalékra teljesítettük a normát. Ne felejtsé­tek, hogy a verseny tovább tart. Mi a legszebben, a legmél­tóbban akarjuk ünnepelni Rákosi elvtárs 60. születésnap­ját.”
Az L. Szász Antal-brigád ismét dalolva, jókedvűen ment hazafelé. Érezték: minden nap új harcokban edzi őket. S örül­tek ennek, büszkék voltak rá.

Földesi József

Dunaujvaros