Napló – 2016. augusztus 13.
Ihletet, szereplőket ad a vidék
Kálnay Adél József Attila-díjas írónő számára sokat jelent a Sárkány-barlang, a falu és a hegy
Tóth B. Zsuzsa
Azt mondják, aki tollforgató ember közelében van, ne csodálkozzon, ha róla szól egy írás. A Kálnay Adél írónő környezetében élők örömmel veszik, sőt, esetenként kérik, hogy egy történet szereplőjévé válhassanak. A kétlaki írónő számára ihletet adnak a dunaújvárosi, székesfehérvári diákok, miként a hegymagasi gyerekek úgyszintén. Nem beszélve a vidékről, ahol minderről beszélgettünk.
Kálnay Adélnak ihletet ad Hegymagas, a Szent György-hegy az itt élőkkel együtt
Fotó: Tóth B. Zsuzsa
Kálnay Adél 1982-ben hallott először a Szent György-hegy lábánál fekvő kistelepülésről, Hegymagasról, amikor barátnője a környéken keresett házat.
– Egy évvel később érkeztem hozzá látogatóba. Szilveszter volt, a téli táj, a hóval borított utcák látványa lenyűgözött. Felmentünk a hegyre, a látvány maga volt a csoda. Néhány év múlva alakult úgy az életünk, hogy tudtunk venni egy kis parasztházat, így 1988 óta nyaranta itt van a család. Ma már jobbára csak a férjemmel és az unokákkal időzünk, a négy gyermekünk kirepült időközben – mondja az írónő, aki férjével együtt pedagógus. A nyaraik szabadabbak, a nyári, őszi, téli szünetekben a faluban élnek, egyébként pedig Dunaújvárosban. Adél ősztől tavaszig Székesfehérváron meseíró klubot tart a gyerekeknek, amellett a könyvtári cimbora klub védnöke. Aktív nyugdíjas pedagógusként korrepetál, versenyre készít fel diákokat.
– A nyugdíjba menetelem óta hiányt szenvedtem a gyerekekkel való kapcsolatban, ezt így vissza tudom lopni kicsit az életembe. Átmenet és folytonosság egyben. Kaphatok még a szeretetükből, ami számomra létszükséglet, mint a növényeknek a locsolás. Szokták mondani, hogy az ember azzá válik, ami a munkája. Tanító vagyok, és ebből a szerepből életem végéig nem fogok kilépni, mert azzal a szemmel nézek. Sok olyan dolog van, ami az emberrel vele hal meg – magyarázza Kálnay Adél.
Harminc gyerek közül kiszúrja, hogy kinek kötődött ki a cipőfűzője, fel tudja mérni, mekkora hangerő kell egy teremben. Anna unokája mondta egyszer, hogy mami, te úgy tudsz szólni, hogy a gyerekek összefutnak a hangodra. Ez bebizonyosodott a napokban tartott első olvasótáborban is Hegymagason, ahol a részt vevő gyerekek valósággal kinyíltak a mesék feldolgozása, a kreatív feladatok megoldása közben. Adélnak – mint több felnőtteknek és gyermekeknek szóló kötet szerzőjének – az íráshoz nyugalmat ad a falu.
– Másfajta szemlélődésre van itt lehetőség, mint egy városban, a negyedik emeleten. Ott távolabb kerülök az emberektől. Itt, ha beülök az asztalhoz, kilátok az utcára, sokkal közelebb van hozzám minden. Az emberek részesei az életemnek, ha nem is tudnak róla – vallja a József Attila-díjas írónő, aki esetenként szereplőket formáz a hegymagasiakról. A gyerekek nevükkel, személyiségükkel szerepelnek, alakot öltenek egy-egy novellában.
– Néhányan tudják, hogy benne vannak egy-egy történetben. A Hazatalálni című, német nyelven a frankfurti könyvvásáron nagy sikert aratott novella szereplői ilyen fiatalok. A dunaújvárosi gyerekek pedig már kérik, hogy írjam bele őket a készülő könyvbe. Könnyebb egy szereplőt testtel, jellemmel felruházni, ha ismerek hasonló személyt. Már kezdeti novelláimban és azóta is sok írásomban szerepel a falu vagy a környék mint helyszín. Az első, a Fénykép anyám kezében című kötetemben van egy-két hegymagasi ihletettségű írás, a következő novellakötetben már több. A Titkok egy régi kertben című regényem egésze itt játszódik. Hegymagasnak is köszönhető, hogy ennyit írok, kiszakadva minden nyáron a városi körforgásból. Itt van egy csendesebb, nyugodtabb életem, ez kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy több írás szülessen – magyarázza. Sokat jelent számára a sárkánybarlang, a falu, a hegy. Legújabb kötetében is – melynek Embermesék, tündérmesék a címe – vannak a falu által ihletett mesék. A könyv gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szól, de nem meglepő ez egy olyan szerzőtől, aki folyamatosan ír minden korosztálynak.
Három fejezet a kötetből a castellum.do oldalon:
Dani nem akar kistestvért
Veronika Tündérországban
Kutyahideg
– Az első novelláim felnőttekhez szóltak, de mivel ezernyi gyerek van mindig körülöttem, kézenfekvő volt, hogy kipróbáljam magam meseírásban – tudjuk meg tőle. Az első, nyomtatásban megjelent gyermekkönyve a Zsuzsi című kötet volt, azt követte még hat könyve. A József Attila-díjat felnőtteknek írt könyveiért kapta – amelyek részben itt, a faluban születtek. Kedvenc helye saját kertje, a hegyen a forrás környéke, de szívesen körbejárja a hegytetőt is az unokákkal, barátokkal. A hegy pincéiben borozgatnak, a Tapolca-pataknál barátokkal, gyerekekkel, unokákkal tüzet raknak.
– A faluba költözőitekkel, a bebírókkal együtt jót beszélgetünk bor és pogácsa mellett. Befogadtak az itteniek. Amikor megvettük a házat, egyszerre három-négy család érkezett kisgyerekekkel. Mindannyian ugyanazt vártuk a falutól: a gyönyörködés, a szabadság, a városi nyüzsgésből való kiszabadulás lehetőségét. Szerény élettel kezdtünk. Az állandó tatarozgatás, gyomlálás időszaka volt az számunkra, akik a városban nem fizikai munkát végeztünk, de itt szívesen tettünk-vettünk. Ezt örömmel és elnéző mosollyal figyelték a falusi nénik, akik sajnos már nincsenek köztünk. Nagy szeretettel fogadtak bennünket, egy pillanatig sem éreztük, hogy terhükre lennénk, megítélnének. Sőt, sokszor kaptunk ajándékot tőlük. Hoztak tojást, borral kínáltak, süteményt sütöttek. Talán azért is voltunk számukra olyan kedvesek, mert a gyerekeik már mind messze éltek és mi olyanok voltunk nekik, mint a gyerekpótlók. Bár felnőttek, de olyan korúak, mint az övéik. Átplántálták belénk a törődést – emlékezik Kálnay Adél. Azóta viszonylag kényelmessé tették vidéki létüket. Táv-kertgondozás ugyan nem létezik, zöldséggel nem bíbelődnek, de vannak fák, és zöld a fű.
– Annyi itt a munka, amennyit az ember jó szívvel és erővel elbír, szívesen megcsinál. Régi a parasztház, folyamatosan van tennivaló rajta, de a jellegét fontosnak tartottuk megőrizni. Annak idején úgy választottuk, hogy családi bázis legyen, és ezt a szerepet folyamatosan betölti. Szívesen jönnek az unokák a barátaikkal. Nagy munka, tetőcsere előtt állunk éppen – mutat a főutca egyik legszebb parasztházának homlokzata felé. Most éppen meseregényt ír unokái számára. Amint pedig a férje is nyugdíjas lesz, terveik szerint felhagynak a városi élettel, és Hegymagasra költöznek.
Kálnay Adél Ózdon született. Tizennyolc önálló kötete jelent meg, és huszonhét antológiában szerepeltek írásai. írói munkásságáért számtalan elismerésben részesült, köztük legjelentősebb az 1999-ben kapott Greve-díj és a József Attila-díj 2003-ban. Rendszeresen indul a füredi Salvatore Quasimodo költőversenyen, ahol kétszer különdíjat ítéltek oda neki. (Forrás: wikipédia)
Kálnay Adélt példaértékű pedagógiai, írói és közéleti tevékenysége alapján Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése “Dunaújváros díszpolgára” kitüntető címben részesítette 2021-ben. Bővebben a dunaujvaros.hu oldalon.
