Fejér Megyei Hírlap – 1958. január 24.
Kincseket érő alapanyagok
Benzolkinyerő, kénkinyerő üzemekről olvastunk a közelmúlt hetekben. Ilyen és olyan “kinyerő” üzemek, amelyek megindítása, üzembebelyezése nagy lépés, előrehaladás iparunk fejlődésében. De felvétődhet a kérdés, hogyvan adja ezeket a vegyi alapanyagokat egy kohászati üzem, a Dunai Vasmű? Ehhez tudni kell, hogy a Vasműben működik az ország egyetlen kohókokszot gyártó üzeme, a kokszolómű, amelynek fontos mellékterméke a “kamragáz”. A szén kokszosítása közben
nagymennyiségű kamragáz keletkezik.
A Sztálin Vasmű dolgozói a kokszolómű kemence blokksorának működését figyelik. /1956. július 6.
fotó: MTI/Fényes Tamás
A kokszolóblokk 55 kamrája naponta körülbelül 300 000 köbméter gázt ont. Ezt a nagymennyisségű gázt gázgyűjtő és elszívó berendezéseken vezetik el. Ez a kamragáz sokféle és értékes vegyi alapanyagot tartalmaz. A gázból a vegyianyagokat az úgynevezett kondenzációs üzemekben vonják ki, amelyek még a koksztermelő gyárhoz tartoznak. Ezek a szulfát-üzem, fenoltalanító, a benzol-üzem, amelyek már mind dolgoznak, termelnek. Ezek a kinyerő üzemek, amelyekben különböző vegyi folyamatokkal, anyagokkal “kicsalják”, kivonják a gázból a benne lévő kincseket, a nyers vegyi alapanyagokat. Nyersanyagokat, amelyek azután még finomításra szorulnak. Hogy mit jelentenek jelenleg ezek a már termelt nyers vegyianyagok és mit fognak majd érni finomítva, azokról beszélgettünk a Dunai Vasmű egyik vegyészmérnökével, Forbáth Róbert főtechnológussal. Rövidesen így foglalta össze:
– Kincseket rejtenek ma még magukban a most nyert alapanyagok, amelyeket majd csak akkor tudunk igazán kiaknázni, ha elkészülnek és műkődnek a finomítók.
De vegyük sorra a jelenlegi vegyi termékeket. Az első, amelyet a gázból kivonnak, az ammonium szulfát,
rendkívül értékes műtrágya.
Burgonyára cukorrépára és kertinövényekre kiválóan alkalmas. Nálunk, Magyarországon még kevésbé ismerik értékeit.
A kis mennyiséget, de annál nagyobb értéket termelő piridin és rodanid üzemeket is itt említjük meg. Az utóbbi kivonási kísérletei két fiatal mérnök újítási eljárásával éppen ezekben a napokban kezdődik meg. Ha ez sikerrel jár, nagyüzemi megoldás esetén évi tőbbmillió forint értékű új vegyianyagot ad a Dunai Vasmű.
Sikerek, tervek, problémák a Sztálin Vasműben
Forbáth Róbert vegyészmérnök szerint a legtöbb értéket a kátrány rejti magában. A hozzá nem értő nem is hinné, hogy ez a fekete, kellemetlen szagú anyag valóságos kincsesbánya. A világ legtöbb fejlett országának a vegyipara ugyanis főleg a kátrányon alapul. Kátrányból állítják elő az úgynevezett “színzéket”, a festékalapanyagot, a legjobb konzerváló szereket.
Forbáth Róbert közben gyors számítást végez. S megállapítja, hogyha a kátrányüzemet felépítenénk, termékeiből már az első év alatt megtérülne a beruházásokra fordítandó összeg. Nem kellene importálnunk sok fontos vegyianyagot, sőt mi is exportálók lehetnénk. Azért is jelentős lenne a
kátrányüzem építkezéseinek
és szerelésének befejezése, mert üzembehelyezésével megalapozhatnánk ezt a rendkívül értékes, magyar kátránykémiai ipart.
A Sztálin Vasmű kokszolóművének dolgozója új szénadagot tölt a kokszolómű-kemence gépsorába. /1956. október 4.
fotó: MTI/Fényes Tamás
További igen fontos mellékterméke a kokszgyártásból keletkező gáznak a benzol.
A múlt év utolsó napjaiban indult a benzol kinyerő üzem. Ettől kezdve napi 30 000 forint értéicű benzolt “találtunk”, mert eddig a gázzal együtt a benzolt is eltüzeltük a Martin kemencékben vagy az Erőmű kazánjaiban, s a Vasmű más üzemeiben. Sajnos a nyersbenzol is, akárcsak a kátrány, magában csak potencionális értéket jelent. Itt is csak a feldolgozott termékek, tehát a kristály, benzol, a toluol, a xilol azok, amelyek értékesek az ipar számára. A nyersbenzol finomítására szolgáló üzem azonban nem épült fel. Befejezését részben pénz-, részben csőhiány késlelteti. Ha sikerül ezeket az akadályokat elhárítani, akkor már áprilisban termelhetnénk és adhatnánk a népgazdaság számára olyan fontos benzolféleségeket.
A Sztálin Vasmű kokszolóművének kemence blokksora, háttérben az épülő kénüzemmel. /1956. október 4.
fotó: MTI/Fényes Tamás
A vegyiművek első nagy egysége a kénkinyerő. Hét óriási torony, két kisebb elex-gáztisztító, rengeteg csőhálózat, amit belőle lát a szemlélő. Benn a tornyokban folyik le a kéntelenítés, a gáz tisztítási folyamatának legutolsó állomása.
– Bármennyire is örülünk – mondotta Forbáth Róbert – a kénüzem indulásának, mert ezzel egyrészt tiszta gázt, másrészt rövidesen ként is kapunk, ez az üzem egymagában nem sokat hoz a “konyhára”, a pénztárba. A Vasmű és az egész népgazdaság számára komoly hasznot csak a kátrányüzem és a benzolfinomító fog majd hozni, miután azok építése befejeződik.
Hogy teljes legyen a kép, meg kell még említenünk egy fontos kérdést. A második kokszoló blokk felépítésének az ügyét is.
Fontos lenne
a kohókokszgvártás megkétszerezése nemcsak a gázból nyert fentebb felsorolt sokféle vegyianyag kinyerése szempontjából, de a megtisztított és háztartási célokra felhasználandó gáz miatt is. A napokban olvashattunk a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának szándékáról, hogy 1960-ban Budapesten akarnak főzni a sztálinvárosi gázzal. A gázvezeték építésének tervei is keszülnek a VEGYTERV-nél, s építésére jövőre sor kerül.
A második kokszoló blokk építésének azonban pénzügyi nehézségei vannak. Tudjuk, hogy az egyes blokk kemence igen gazdaságosan dolgozik. A sokak által ismert “Zöld könyv” termelési előírásait huzamos idő óta túlteljesíti. Kitűnő szakemberek gondoskodnak arról, hogy ez a nagyszerű termelés huzamos és állandó legyen. Minden indok meg van arra, hogy a II. blokkot mielőbb felépítsük. Ha az idén nem tudnánk hozzáfogni építkezéséhez, a budapesti gázellátáson sem segíthetnénk idejében.
A sztálinvárosiak bíznak benne, hogy amint lehetséges, a II. kokszolói kemenceblokk is felépül, s akkor kétszeres gázmennyiségből, napi 600 000 köbméter gázból olyan mennyiségű vegyianyagot fog kivonni a Dunai Vasmű kokszoló és vegyiműve, amely után Sztálinváros nemcsak kohászati, de vegyi bázisa is lesz országunknak.
Sz. P.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
