Uj Március – 1952. május
Hogyan tölti szabadidejét Sztálinváros ifjúsága?
Minden fiatalt sokat foglalkoztat, hogy munkaideje letöltése után mivel töltse el szabadidejét. A szabadidő hasznos felhasználásának igen nagy jelentősége van mindenki számára, hiszen – az alvási időt leszámítva – ez az időszak teszi ki az emberek életének felét. A fiatalok – ha szabad így mondani – még hosszabb szabadidővel rendelkeznek, mint a felnőttek, hiszen nagy többségükben nincsen feleségük, gyerekeik, családi kötelezettségük, kevesebb családi és társadalmi lekötöttségük. A szabadidő eltöltésének módja nagy kihatással van a fiatal emberek és leányok fejlődésére, hiszen jellemük, magatartásuk, egész világnézetük a legtöbb esetben éppen az ifjúkorban alakul ki. Egész életünkre döntő befolyással lehet az, hogy fital korunkban milyen társaságba kerülünk, kikkel érintkezünk, mire fordítjuk energiánkat, érdeklődésünket. Éppen ezért igen fontos feladata ifjúsági szövetségünknek, hogy ne hagyja magára, hanem segítse a fiatalokat szabadidejük hasznos eltöltésében.
DISZ jelvény
A sztálinvárosi fiatalok az ország legkülönbözőbb területeiről gyűltek össze, hogy felépítsék ötéves tervünk legnagyobb alkotását. Többségükben derekasan végzik termelő munkájukat, a munkaidő után sok szabadidővel rendelkeznek. Vegyük példának Garanc Margitot, aki gépkezelő a gyárépítési vállalatnál. Reggel 7 órakor áll munkába s 5 óráig dolgozik (azért hosszabb a munkaideje, mert minden második szombaton munkaszünet van a sztálinvárosi dolgozók számára, hogy a családosok hazamehessenek hozzátartozóikhoz. A kötelező időt a napi munkaidő meghosszabbításával dolgozzák ki. Mire megvacsorázik, megmosakszik, átöltözik, félhétre jár az idő, s este 10 óráig, lefekvésig szabadideje van. Minden vasárnapja szabad – s mint említettük -, minden második szombatja is. Hasonló helyzete van a többi sztálinvárosi fiúnak és leánynak is.
Egy országot építő tizenötéves kislány
A párt és az épülő szocialista város ezerfajta lehetőséget nyújt az ifjúság számára. hogy hasznosan tölthesse el szabadidejét, tanulhasson, szórakozhasson, sportolhasson. A sztálinvárosi DISZ szervezetek hatására új emberek formálódnak ki a Vasműnél, olyanok, akiket az ifjúsági szövetség tanított magas eszmeiségre, nemes célkitűzések eléréséért való harcra. Tervszerű nevelésükkel és a társadalmi munkában való aktív bevonásukkal felkeltette bennük az érdeklődést a szocialista kultúra és a tudomány iránt, egyre inkább növekszik igényességük saját magukkal és társaikkal szemben. Ma már sok sztálinvárosi ifjút és leányt találhatunk, aki tudatlan és műveletlen segédmunkásként került az építkezésre, s a DISZ nevelő munkájának eredményeképpen pártfunkcionáriussá, sztahanovistává, kiváló sportolóvá, művésszé, költővé fejlődött.
Egy évvel ezelőtt még meglehetősen, gyakori jelenség volt. hogy számos ifjú dolgozó nem tisztálkodott kellően, sokan mosakodás nélkül feküdtek le, vagy munkaruhában mentek el táncolni, szórakozni. Ma már azonban az ilyen jelenségek egyre ritkábban fordulnak elő. A sztálinvárosi ifjakat tisztán, rendesen felöltözve lehet látni tánc közben a kultúrházban, a moziban, vagy az utcán.
Az ifjúsági szövetség módot ad a fiataloknak arra, hogy fejlesszék tudásukat. Az ifjúság művelődés iránti vágyát mutatja, hogy rövid idő alatt 120 kör alakult 2000 részvevővel Rákosi elvtárs életének tanulmányozására. A politikai körök és iskolák mellett az alapszervezetekben kis könyvtárak vannak, amelyekből a fiatalok gyakran vesznek ki kölcsön könyveket. E mellett az ifjúsági szervezetek felvilágosító munkájának eredményeképpen a tanács épületében lévő hatalmas könyvtárt mintegy ezer fiatal látogatja rendszeresen.
Pártunk szeretető és gondoskodásaképpen a legkiválóbb színművészek, ének- és táncegyüttesek szórakoztatják, művelik a sztálinvárosi dolgozókat. Az Állami Operaház énekesei, az Állami Faluszínház, a Honvéd Művészegyüttes, a Nemzeti Színház legkitűnőbb színészei, a Kínai Cirkusz artistái és más kiváló művészek hatalmas élményt nyújtottak szereplésükkel a város dolgozóinak. Felépült Sztálinvárosban egy 700 személyt befogadó mozipalota és egy hatalmas szabadtéri színpad A DISZ gondoskodik arról, hogy Sztálinváros két kultúrházában és számos klubhelyiségében olyan természettudományi, politikai és szakmai előadásokat szervezzenek, amelyek elősegítik a fiatalok látókörének kiszélesítését.
Az ifjúsági szervezetek egyre több fiatalt vonnak be a munkahelyek szerinti kultúrgárdákba. Ezekben a kultúrgárdákban ékesen mutatkozik meg a fiatalok vidámsága, egészséges optimizmusa. Énekelnek, táncolnak, csasztuska brigádokat alakítanak, s egyre színvonalasabb előadások megtartásával vidítják, művelik és serkentik jó munkára a város dolgozóit.
A kulturális lehetőségek mellett széles sportolási lehetőségek is állnak rendelkezésére a fiataloknak. A központi sporttelepen kívül minden munkahelyen, vagy munkahelyek közelében futball-, kézilabda- és röplabdapályák találhatók, amelyiket maguk a fiatalok építettek. Az építkezés területén négy sport egyesület működik a Lokomotív, Vasas, Építő és a Vörös Meteor -, amelyeknek külön birkózó, labdarúgó, atléta, kerékpáros, horgász és sakkosztályuk van. Ezrek vesznek részt a szabadságharcos sportok elsajátításában is.
A Szabadságharcos Szövetségben számos lehetősége van a fiataloknak a legkülönbözőbb sportágak művelésére. Az SZHSZ köreiben a fiatalok motorozhatnak, megtanulhatnak célbalőni, vitorlázni, elsajátíthatják az ejtőernyős ugrást. A fiatalok kedvelik a honvédő sportágakat. Erre mutat a Rákosi elvtárs születésnapjának tiszteletére rendezett ifjúsági céllövő verseny, amelyen 1100 fiatal vett részt. Az ejtőernyős szakosztálynak 120 tagja van – közöttük sok iparitanuló -, akik bátor ejtőernyős ugrásukkal nagy hazaszeretetről, bátorságról, a haza védelme jelentőségének alapos felismeréséről tesznek tanúbizonyságot.
Sztálinvárosi szervezeteink helyesen ismerték fel, hogy a fiatalok nagy tömegeinek, a visszahúzódó közömbös fiatalok nevelésének igen alkalmas eszközei az érdekes szabadtéri kulturális- és sportrendezvények, a hétvégi kirándulások. Több esetben szerveztek Sztálinvárosban ilyen jellegű rendezvényeket, s ezek általában nagy sikerrel folytak le. Ilyenek voltak például a már két esetben megrendezett céllövő versennyel egybekötött szabadságharcos túrák. Sokszáz fiatal vett részt tavaly nyáron a diákokkal közösen megrendezett utcabálokon. Több esetben elvitték a város ifjú dolgozóit hét végén a Balaton mellé.
Eredményes felvilágosító munka folyik a DISZ részéről abban az irányban is, hogy a fiatatok szabadidejük egy részét szaktudásuk gyarapítására fordítsák, szakmát tanuljanak. A DISZ segítségével mozgósítják a fiatalokat a technikai minimumok tanfolyamaira, ahol brigádvezetőket képeznek ki. A szorgalmas szakmai tanulás eredményeképpen tavaly több mint 200 fiatal jelentkezett szakérettségire, s a DISZ jelenleg is nagy súlyt fektet arra, hogy minél több ifjúmunkás vegyen részt a szakérettségi tanfolyamokon. Csupán az elmúlt hetekben több mint 130 fiatal jelentkezett gépészeti, építészeti és egyéb szakérettségi tanfolyamokra, mivel a DISZ felkeltette a fiatalokban az igényt a továbbtanulás iránt.
Az épülő város és Vasmű fiataljai örömmel fogadják és egyre nagyobb mértékben igénybe is veszik népi demokráciánk által nyújtott művelődési, kulturális és sportolási lehetőségeket, s mind inkább igénylik szervezeteinktől azt, hogy mutassák meg számukra a helyes életmódot, az egészségei és tudást gyarapító hasznos foglalkozásokat, a szabadidő helyes kihasználásának módjait.
Helytelen lenne azonban, ha csupán az eredményeket sorolnánk fel és nem beszélnénk a gyengeségekről és hibákról is, amelyek előfordulnak a sztálinvárosi ifjúsági szervezetnél. A fiataloknak csak egyik része él a rendelkezésre álló gazdag lehetőségekkel. A sztálinvárosi ifjúság jelentős része ma még – igen sokszor a DISZ hibájából – elfecsérli a drága időt, nem tud vele élni, sőt helytelen, káros tevékenységre fordítja energiáját. Nem ritkán fordul elő Sztálinvárosban még olyan fiatal, aki henyéléssel, semmittevéssel tölti el szabadidejét, s akik között még talajt találnak az elmúlt kapitalista időkből örökölt káros szokások. Egyes fiatalok között tapasztalható a szeszesital túlzott fogyasztása, a fiúk és lányok közötti erkölcstelen viszony, a durva, kultúrátlan beszédmodor, az ízléstelen viccelődés és a szerencsejáték.
Az ellenségnek éppen az a célja – s mindent el is követ azért -, hogy az ilyen fiatalok száma szaporodjon Sztálinvárosban, mert tudja, hogy ezeket a fiatalokat könnyebben lehet szembeállítani építő munkánkkal, s ezáltal meglassítani a Sztálin Vasmű felépítését. Az ellenség tudatos munkájának eredménye, hogy a hétfői és a keddi mulasztók között sok a fiatal, elsősorban olyanok, akik vasárnap esetleg többet ittak a kelleténél, vagy a hétvégi hazautazás után nem jelentek meg időben a munkahelyen. Az ilyen fiatalok képezik a táptalaját a lógásnak, a munkahalogatásnak, a munkafegyelem lazításának, a táppénzcsalásnak.
A Késdobáló és a jampecek. Szubkúltúrák Sztálinvárosban
Ifjúsági szövetségünk egyik igen fontos feladata, többet foglalkozni az ilyen jelenségek elleni harccal. Szövetségünknek meg kell nevelnie azokat a fiatalokat is, akik még nem elég öntudatosak. Ha a DISZ lemond nevelésükről, a velük való rendszeres -foglalkozásiról, akkor könnyebben kerülnek az ellenség hálójába, és tapasztalatlanságukat kihasználva felhasználhatják őket szocialista építő munkánk akadályozására.
Az ifjúság közötti munkának Sztálinvárosban egyik hibája, hogy a DISZ hatása még nem terjed ki az ifjúság legszélesebb tömegeire, az egész tagságra, s különösen el van hanyagolva a szervezeten kívüli fiatalokkal való foglalkozás. Az ifjúság közötti munka nemcsak a munkaverseny szervezéséből, ifjúsági napok, taggyűlések megtartásából áll. Szervezeteinknek ott kell lenniük az ifjak és leányok életének minden megnyilvánulásánál, mert csakis ehben az esetben vághat valóban szövetségünk a magyar ifjúság politikai vezérévé.
Személyesen Rákosi elvtárs és a DISZ Központi Vezetősége figyelmeztette a sztálinvárosi szervezetünket, hogy helytelenül cselekedett, amikor csak a termelő munka során foglalkozott a fiatalokkal és nem törődött azzal, hogy mit csinálnak az ifjúmunkások, ifjúmunkáslányok a szabadidejükben, milyen igényeik vannak s hogyan lehet azokat a leghelyesebb formában kielégíteni.
A figyelmeztetés nyomán sztálinvárosi szervezetünk felismerte hibáját, s ma már tudatosan törekszik arra. hogy kiterjessze nevelő munkáját a fiatalok szabadidejére is. Ennek eredményeképpen jelentősen erősödött sztálinvárosi szervezetünk befolyása, egyedül március hónapban 300 új taggal gyarapodtak a szervezetek.
Igen jó kezdeményezések születtek sztálinvárosi szervezeteinkben, mint például a munkahelyek szerinti kultúrcsoportok megalakítása, szabadságharcos túrák szervezése, a szabadságharcos körökben végzett politikai munka megjavítása, a fiatalok tömeges mozgósítása a haza védelmére való felkészüléssel foglalkozó előadások meghallgatására.
Sztálinvárosi bizottságunknak igen elismerésrcméltó célkitűzései vannak. Tervbevették a szabadságharcos túrák rendszeresítését, azok vezetésére kiváló szakemberek felkérését, a repülőszövetség munkájának élősegítésére kiváló DISZ-tagok átadását a szervezet számára az MHK-mozgalom kiszélesítése érdekében a fiatalok összehívását tehetségkutaló sportversenyre. Célul tűzték ki a kultúrgárdák szaporítását, s munkájuk színvonalasabbá tételének elősegítését. Tervbe vették nagyszabású kultúrműsorral egybekötött utcabálok rendezését, a hétvégi kirándulások megszervezését, a fiatalok között végzendő agitációs munka megjavítását stb.
Mindebből kitűnik, hogy sztálinvárosi szervezetünknek igen jó kezdeményezései vannak, de még az tapasztalható, hogy a szabadidővel való foglalkozás még mindig nem foglalja el azt a helyet munkájában, mint ahogy a kérdés fontossága ezt megkövetelné. A DISZ bizottságnak fel kell ismernie, hogy ha az egész sztálinvárosi ifjúságra ki akarja terjeszteni befolyását, meg akarja nyerni az elmaradottabb ifjúsági tömegeket, s meg akarja javítani termelő munkájukat, növelni ajkarja a szervezetek taglétszámát – mindezen problémák megoldásának egyik legfontosabb eszköze éppen a fiatalok szabadideje célszerű kihasználásának elősegítése.
A sztálinvárosi szervező és nevelő munkának e téren az a hibája, hogy a szervezetek vezetői és aktivistái még nem fordítanak elég gondot az ifjúság szabadidejével való törődésre. Bár vannak ezen a területen jó kezdeményezések, de hiba, hogy ez a munka nem folyamatos és nem terjed ki az egész sztálinvárosi munkásifjúságra. Nem egy olyan fiatal él Sztálinvárosban, aki szívesen tagja lenne szövetségünknek, vagy részt venne a DISZ által rendezett rendezvényeken, ha lenne elegendő olyan aktivista, aki foglalkozna a kevésbbé öntudatos fiatalokkal. Sokan egyenesen várják, hogy társaik odamenjenek hozzájuk, s jó barátként beszélgessenek velük problémáikról, kívánságaikról. Nincsen olyan ifjú vagy leány Sztálinvárosban, akinek kívánságát ne tudnák megoldani szervezeteink a szabadidő felhasználása területén, akár futballozni, csónakázni, énekelni, vagy éppen táncolni, szórakozni akarnak a fiatalok. A párt népnevelőivel szorosan együttműködő ifjúgárdisták politikai irányítása, feladatokkal való ellátása, a lakásagitáció kiszélesítése megoldaná e fontos feladat legnagyobb részét. Szervezeteinknek azt kell biztosítaniuk. hogy a DISZ mindenütt ott legyen, ahol a fiatalok élnek, laknak, dolgoznak, sportolnak, vagy szórakoznak, s mindig találjanak módot arra, hogy kielégítsék az ifjúság sokirányú érdeklődését, kíváncsiságát.
Igen sokszor felvetődik a fiatalok között, hogyan osszák be fizetésüket, kikkel barátkozzanak, hogyan foglalkozzanak a fiúk és leányok egymással. Gyakran arról folyik a vita közöttük, hogy érdemes-e egy-egy filmet megnézni, vagy melyik sportágban legjobb részt venni, milyen könyveket érdemes elolvasni. Szervezeteink jobban figyeljenek fel ezekre a fiatalokat oly gyakran foglalkoztató problémákra és csoportos, vagy egyéni beszélgetés formájában elégítsék ki kíváncsiságukat. Ez az egyik legalkalmasabb módja annak, hogy a fiatalok saját szövetségüknek érezzék a DISZ-t, olyannak, amely valóban gondoskodik róluk. Ennek a munkának a végzése éppen olyan fontos, mint a fiatalok termelő munkára való mozgósítása, s ha ezt eredményesen végzik, nem marad el jótékony hatása a termelésre sem.
A sztálinvárosi szervezet ma még nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a sport és a kultúrmunka ténylegesen betöltse valódi hivatását, hogy a legszélesebb ifjúsági tömegek nevelő eszközévé váljon. Erre mutat például az, hogy tavaly mindössze a sztálinvárosi ifjúság 15 százaléka kapcsolódott be az MHK-mozgalomba. A DISZ bizottság nem harcol eléggé azért, hogy a rendelkezésre álló sportfelszerelések és anyagi eszközök nagyobb mértékben álljanak az ifjúság rendelkezésére.
A bizottság nem fordít elég gondot például a nagyobb énekkarok, tánccsoportok létrehozására – amelyekre pedig meg van adva a lehetőség -, nem ismerték fel, hogy ezek milyen hatalmas mozgósító erőt jelentenek, az állami és szakszervezeti kultúr- és sportszervek széleskörű függetlenített funkcionáriusai igen komoly tartalékát képezik az ifjúság közötti nevelő munkának, melyeknek helyes, tudatos felhasználása megsokszorozhatja szövetségünk tömegbefolyását. Az ifjúsági szervezetek és bizottságok mégsem vesznek részt kellő mértékben ezeknek a szerveknek a munkájában, nem folynak bele eléggé politikai irányításukba.
De a szabadidő nemcsak sport- és kultúrmunkából, a fiatalok szórakozásából áll. Sztálinvárosi bizottságainknak és szervezeteinknek, az eddigieknél sokkal inkább kellene foglalkozniuk a fiatalok jövőjének, szakmai továbbképzésüknek kérdésével. Az építkezésen dolgozó ifjúságból kell kinevelni hazánk első szocialista városának polgárait, olyan embereket, akik magas szakmai tudással rendelkeznek, hogy helyt tudjanak állni, akkor is, ha államunk nagyobb szakmai műveltséget igénylő munkakörbe állítja őket. Ennek ellenére a szaktanfolyamok nem működnek kielégítően, s ebben hibás az ifjúsági szervezet is. Nem lenne szabad előfordulnia annak, hogy a brigádvezetők rendszertelenül járjanak el a brigádvezetői tanfolyamra. Sok olyan fiatal él Sztálinvárosban, aki örömmel tanul s ez a DISZ-nek is eredménye, de vannak még olyanok is, akik így gondolkoznak: “minek tanuljak, hiszen mint segédmunkás is megkeresem a havi 1200 forintomat.” A fiatal népnevelők nem világítanak rá, hogy néhány év múlva milyen nagy hasznát vehetik az ifjúmunkások szaktudásuknak.
A sztálinvárosi ifjúsági szervezet hibás abban, hogy az idén elhanyagolta a nagy tömegeket érdeklő tömegszórakoztatási formákat, amelyeknek pedig tavaly komoly sikerük volt. (Például szabadtéri kultúrelőadások, utcabálok, tábortüzek.) Ezek a tömegszórakoztatási formák igen alkalmasak arra, hogy az ifjúmunkások és ifjúmunkáslányok hasznosan töltsék el szabad szombatjukat, vagy vasárnap délutánjukat s káros szenvedélyek helyett inkább ezeken a rendezvényeken vegyenek részt. Az idén még nem szervezték meg a tavaly jól bevált hétvégi kirándulásokat, a fiatalok hétvégi balatoni üdültetését, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy az ifjúság elmaradottabb rétegeit is szervezeteink befolyása alá vonjuk.
A szabadidő megszervezése – harc kérdése. Meg kell küzdeni ellenségeinkkel, akiknek az a céljuk, hogy a fiatalokat a züllés útjára sodorják, meg kell küzdeni a fiatalok között még megtalálható régi, káros szokásokkal és előítéletekkel, amelyek hátráltatják az ifjúság szakmai, politikai és kulturális előrehaladását. Szocialista építő munkánk és a fiatalok egyéni érdeke megköveteli szövetségünktől, hogy olyanná neveljük a magyar ifjúságot, amely nemcsak a termelésben, hanem a kultúrforradalom területén is a rohamcsapat szerepét tölti be.
A sztálinvárosi fiataloktól különösen sokat vár a magyar ifjúság. Úgy tekintenek rájuk, mint hazánk első szocialista városának büszke, öntudatos építőire. Éppen ezért a Sztálinvárosi ifjúsági szervezeteknek és bizottságoknak nevelési módszerét olyanná kell fejlesztenünk, amelyből az egész ország ifjúsági szervezetei példát vehetnek és értékes tanulságokat vonhatnak le.
Felhasznált képek:
Intercisa Múzeum archívuma
MTI
Sándor András – Sztálinváros
