Képes Sport 1976. augusztus 24.
BENNMARADÁS, JÓ CSAPATMUNKÁVAL – EZ A DUNAÚJVÁROSI KOHÁSZ CÉLCA
Nagy a nyüzsgés a Dunaújvárosi Kohász sportirodájában. Egymás után jönnek a szurkolók, elővételben vásárolnak jegyet az idénynyitóra. Sokan nyugdíjas bérletet váltanak, mint Gyugyi Imre, az egyesület régi pártoló tagja. Kezében a Képes Sport 33. száma. Amikor megtudja, mi járatban vagyunk, így szól:
– Nézem a lap bajnoki táblázatát, amelyet az őszi idényre tippjeik alapján állítottak össze. A csapatot a tizennegyedik helyre tették s mi ezzel mindnyájan elégedettek lenénk. Bár a próféta szólna önökből!
Hack Ferencné, Sápi Tibor dr. egyesületi elnök titkárnője vezeti a nyugdíjasok bérletnyilvántartását s két jegyfüzet kiadása között mondja:
– Pontosan ma tizennyolc éve, hogy a sportirodán dolgozom. Szép lenne, ha az évfordulóra győzelemmel lepne meg a csapat.
Kornis István, a szakosztály technikai vezetője
Kornis István technikai vezetőtől azt kérdezem: mi változik meg a Kohász labdarúgó szakosztályának életében most, hogy a csapat – öt bajnoki év kihagyása után – ismét az NB I-ben szerepel.
– Változást jelent a felkerülés, mert nemcsak a csapat feladatai növekedtek meg, hanem a mi tennivalóink is szaporodtak. A szövetség rendelkezései értelmében három ifjúsági és négy serdülő csapatot kell működtetnünk, pályáról gondoskodnunk. Mindehhez feltétlenül szükséges, hogy a munkánkon javítsunk.
Eddig kitettek magukért a fiatalok, hiszen például az ifjúsági első csapat az országos bajnokság második csoportjában második lett, a “kettő” megnyerte a Fejér megyei bajnokságot, a serdülők csapata hasonlóképpen. A szakosztály 158 főnyi játékosállományát az iskolákkal való szorosabb kapcsolat révén folyamatosan egészítik ki, mennyiségileg és minőségileg egyaránt.
Nincs messze a sportirodától a Dunai Vasmű impozáns épülete. Itt dolgozik Fejér Antal személyzeti igazgató, a szakosztály társadalmi elnöke. Amikor tőle is megkérdem, jelent-e változást a bázisszervnél, a Vasműnél a labdarúgó-csapat NB I-es szereplése, így felel:
– Csak annyit, hogy dolgozóink büszkék a csapatra és elvárják, hogy helytálljon az első osztályban. Öt bajnoki éven át a második vonalban játszott a gárda, mégsem dőlt össze a világ. Nekünk nincsenek úgynevezett sztárjaink, de ernyedetlen edzésmunkával, fegyelmezett csapatjátékkal remélhetően tartósan a legjobbak között maradhatunk. Mi a feltételeket – mint eddig is – biztosítjuk. Tudtuk különben, hogy némi erősítésre van szükség, ezért igazoltunk két-három tehetséges játékost. Novák Dezső, az új vezetőedzőnk fiatal ember, lényegében a Kohász az első NB I-es csapata. Mi benne is bízunk, ámbár csodákat természetesen nem várunk tőle.
Folytatván a dunaújvárosi körsétát, természetes, hogy utam a Kohász pályájára vezet. Már messziről látni, hogy ugyancsak szorgos építőmunka folyik. Megemelik, festik a kerítést, benn a pályán pedig a nézőtér bővítésén, csinosításán dolgoznak a munkások. A játéktéren javában tart az edzés. Novák Dezsőnek Andriska Vilmos másodedző segít. A salakpályán Szívós József, a sporttelep-létesítmények vezetője Piíkó József tanácselnök-helyettesnek számol be a munka menetéről. Pifkó (aki különben a labdarúgó szakosztályvezetőség tagja) elégedetten hallgatja a jelentést, amelyből kiderül, hogy a nézőtér bővítésének legfontosabb munkálataival a pénteki idénynyitóig elkészülnek. (Valóban így történt.)
Szívós József, a létesítmények vezetője (jobboldalt) beszámol Pifkó József városi tanácselnök-helyettesnek a nézőtér bővítéséről
Pifkó József nem tagadja: a város vezetői a többi szurkolóhoz hasonlóan módfelett örülnek, hiszen az NB I azt jelenti, hogy a lakosságnak az eddiginél magasabb szintű szórakozásban lesz része. Mindjárt megmagyarázza, hogyan érti azt a kifejezést, hogy a többi szurkolóhoz hasonlóan:
– Mi, a város politikai, társadalmi és kulturális életének vezetői éppen úgy szurkolunk, éppen úgy kijártunk az NB II bajnoki mérkőzéseire, mint az a többi, sok-sok ezer lelkes szurkoló, aki a legutóbbi években kitartott a csapat mellett.
A városi tanács vezetősége különben – elismerve az egyesület munkáját és ismerve a pályanehézségeket, újabb labdarúgópálya létesítéséhez járult hozzá. (Csak zárójelben, dfe megemlítem: a többi szakosztály is jelentős segítséget kap, hiszen például már épül az új fedettuszoda.)
Beszélgettünk arról, hogy a mértéktartó igazolások révén főleg fiatal játékosok kerültek az egyesülethez. Pifkó József ezt így magyarázza:
– Mindig az volt az elvünk, hogy biztosítsuk a játékosok kötődését az egyesülethez, a városhoz. Azt akarjuk, hogy ne csak a szurkolók érezzék magukénak a csapatot, hanem a játékosok is az egyesületet, az egész várost.
Andriska Vilmos másodedző a védelem két újoncának, Judiknak és Stallernak külön elmagyarázza az edzésmunka követelményeit
A pályán eközben körforgásszerűen folyik az edzés. A követelményrendszerben előírtakat teljesítik a játékosok, így többek között a 400 méteres futást és a tizenegyesrúgást. Mindenki igyekszik, az NB III-as Dombóvári Spartacusból igazolt Judik és az FTC-ből idekerült Staller különösen, 400 méteren 57, 58, 59 másodperceket mérünk, a fiatal Keller pedig 56-ra futja a távot.
Technikai és taktikai gyakorlatok alkotják az edzés fő részét. Ezeket Novák Dezső irányítja. A sérült Bódi kivételével mindenki itt van a játékosok közül. Edzés után Novák Dezsőt faggatjuk a helyzetről az öltözők melletti piciny irodában. Novák így kezdi:
– Jól tudom, milyen nagy fába vágtam a fejszémet, de én szeretek dolgozni. Annakidején, játékoskoromban is mindig lelkiismeretesen végeztem az edzésmunkát, most azonban, mint edző, még többet kell hogy követeljek a fiúktól. A bajnoki rajtra kialakult a kezdő tizenegy, vagy mondjuk. így: kezdő tizennégy, a csapatépítést azonban tovább folytatjuk. Bérelt helyek nincsenek, mindenki előtt nyitva az út, mindig a legjobbak játszanak. A reményekről? Még ha közhely, akkor is csak azt mondom: minden újonc csapat elsőrendű célja a bennmaradás. Ez persze úgy lenne jó, ha közben nem a kiesés réme ellen kellene küzdenünk.
Novák Dezső vezetőedző Tóth Istvánnal, a csapatkapitánnyal
Végezetül elkérem Nováktól az edzők névsorát. Az első csapat edzőin – Novák, Andriska … kívül Magasházi József (második csapat), Czigler Ernő (az ifik függetlenített edzője), Schaffer Ignác (a serdülők függetlenített edzője), Fejes László, Füredi Lajos, Ruppert Mihály, Csertes István és Szentandrási Gyula, valamint Lipták Gyula testnevelőtanár foglalkozik a fiatalokkal. A vezetőedző reméli: ezidén is eredményesen.
Két nappal a dunaújvárosi beszélgetések után újra a pályán vagyunk. Most már a Dunaújváros-Kaposvár találkozón.
Hogyan valósulnak meg a tervek a valóságban?
Dunaújváros-Kaposvár 1:1
Fajt, a dunaújvárosiak sepregetője (baloldalt) Kovács Ferenccel küzd a labdáért
Az újonc csapat egyáltalán nem játszik elfogódottan. Mártha már a 30. percben megszerezhetné a vezetést, ha csúsztatott fejese nyomán nem a kapufán csattan a labda. A második 45 percben, az 1:0-ás hazai vezetés nyomán mindenki biztosra veszi a hazai győzelmet, csak Turai, a kaposváriak fürge csatára nem. Egyenlítő gólja után hiába rohamoznak ismét Kántorék, a Rákóczi hazaviszi az egyik pontot.
Fejér Antal, a labdarúgó szakosztály elnöke aggódó arccal figyeli a játékot
Tanulság lehet a lelkesen küzdő Kohász számára, hogy a vezetők és a szurkolók elvárásainak csak a péntekinél fegyelmezettebb csapatjátékkal tudnak eleget tenni. Azt a fényűzést sem engedheti meg magának a csapat, hogy egy-két játékosa csak 60 percig bírja erővel.
Szűcs László
Csatorday Zoltán és Falus István felvételei
