Egy síndarab története


Szabad Száj – 1951. március 1.

Egy síndarab története

(3 felvonásban)


Szociáldemokrata Párt plakátja 1947-ből

1.
A
törött lendítőkereket 1944. óta ott ette a reg, az unalom és a rozsda a gyárudvaron. Amikor újabb vasdarabokat szórtak rá, rosszkedvűen kongott szegény. Szomosorsába beletörődve maga sem hitte volna el, ha nem sajátmagával történik, ami történt. Izmos karok ragadták meg ugyanis és teherautóra hajították. Az izmos karok tulajdonosai e közben a takarékossági fejalánlásról beszéltek, aminek akkor még nem tulajdonított különösebb jelenséget.

2.
Kohóipari
üzembe került és további tartós rozsdásodásra készült. (Ismerte ezt a dolgot, egyszer megjárta már ezt az utat, mint fiatal, kezdő vasérc. Azonban ez az új dolog, a felajánlás, fordulatot vitt életébe. Erről beszéltek a csillekezelők február elején, amikor meglepő gyorsan csillébe rakták. És már jóformán megsem lepődött, amikor az olvasztókemencébe került. Új embernek, illetve új vasnak érezte magát, amikor lecsapolták. Egészen megacélozódott az örömtől.

3.
A vasgyárban már várta az izmos karok gyors jövetelét. Várakozásában csalódott. Sokkal előbb jöttek, mint várta. Karcsú, erős síndarabot formáltak belőle, amely joggal hihette, hogy rövidesen vasúti kocsik kerülnek reá. Fordítva történt azonban; ő került vasúti kocsira. A kocsin nagy felirat hirdette a címet: “Dunapentele, Vasútépítkezés.”

– sor –

 

Dunaujvaros