Városunk építéséről nem csak az újságok, híradók számoltak be, de ifjúsági könyvekben is helyet kapott az első ötéves tervünk legnagyobb beruházásáról, Sztálinvárosról szóló tudósítás.
Az építkezésre küldött tudósítóknak, íróknak, költőknek feladatuk volt – felsőbb utasításra – hogy felmutassák az országnak a szocialista városépítés, acéltermelés nagy, hősi példáját.
1952-ben megjelent ifjúsági könyvben, a Kerek egy esztendő-ben a következő beszámolót olvashatjuk a gigantikus beruházásról. Dióhéjban az első két év, majd zárásképpen egy Gazdag Erzsi vers.
ÉPÜL BÜSZKESÉGÜNK: SZTÁLINVÁROS
Dolgozó népünk nagyszerű feladatot tűzött maga elé. Ötéves tervünkben felépítünk egy hatalmas szocialista várost, az ország legnagyobb vasművét, a Sztálin Vasművet.
Hatalmas feladat ez, a legnagyobb mű, amelyet a magyar nép valaha alkotott.
Hogy kezdődött ez a hatalmas nagy építkezés?
A tervezők azt a feladatot kapták, hogy olyan vasművet építsenek, amely egymaga több vasat termel, mint az egész ország valamennyi vasöntödéje együttvéve. Ezer mérnök fogott tervezéshez és nyolc hónapig dolgoztak a terveken. Amikor a hatalmas mű valamennyi terve elkészült, szépen bekötötték és bizony negyvenöt vaskos kötet lett belőle.
Két esztendővel ezelőtt aztán megindult a munka, az akkor még egyszerű kis dunántúli faluban, Dunapentelén. A környező megyékből csakúgy áramlottak a dolgozók Pentele felé. Mintha varázsszóra történne, szinte órák alatt hatalmas sátorváros emelkedett ki a cukorrépa és kukoricatáblák helyén.
Legelőször is a várost, a lakónegyedet kezdték építeni.
Nézzük meg hát, milyen is ez az első magyar szocialista város. Bizony ez egészen más, mint a múltban épült városok. Itt nincsenek kőrengetegek, a házak között nagy füves, virágos kertek teszik levegősebbé és díszesebbé a várost. A járdákon mindenütt tarka virágágyak pompáznak. Még Budapesten, az ország fővárosában sincs olyan széles út, mint Sztálinvárosban. A főútvonal negyvenhat méter széles. A sztálinvárosi utcákon nem villamos közlekedik. Gyönyörű, kinyithatós üvegtetejű autóbuszok, trolleybuszok szállítják a dolgozókat szerte a városban.
A város dolgozóinak nem kell már kályhákkal vesződni. Minden házban központi fűtés lesz, de nem házanként fogják fűteni, hanem az egész várost egyetlen központ fűti majd a gyári erőműből. Amikor teljesen elkészült Sztálinváros, akkor százezer ember dolgozik majd itt. Az ellátásról, a szórakozásról gondoskodni kell. Óriási kenyérgyár, ételgyár létesült. A munkások hatalmas éttermekben esznek. A városnak gyönyörű kultúrháza, színháza, mozija van. Mivel a fiatalok városa lesz, sok sportpályát létesítenek, hogy a DISZ-esek minél többet futballozhassanak, tornázhassanak.
A folyóparton nagy strandfürdőt építenek, télre pedig gyönyörű fedett uszoda készül.
Lássuk ezekután, hogyan épül ez a mesébe illő város.
A város építése során annyi földmunkát kellett elvégezni, mintha Pesten a Gellérthegyet lapátolnák el. Ha ezt a földmennyiséget vasúti kocsikba raknák, félmillió tehervagont tölthetnének meg vele. Ilyen munkát kézierővel, kubikolással egy emberöltőn keresztül sem végeznének el. De a Szovjetunióból hatalmas kotró-, emelő- és rakodógépeket kaptunk, rengeteg teherautót, vonatot, traktort. A Szovjetunió nemcsak gépekkel segített, hanem elküldte legjobb mérnökeit, sztahanovistáit. Itt volt például Makszimenko is, a híres sztahanovista kőműves. Nyolctagú brigádjával fél nap alatt épít fel egy emeletet, és erre a módszerre megtanította a mi építőinket is.
Látogassunk most el oda, ahol a gyáróriás épül és nézzünk egy kicsit körül. Az ország legnagyobb kikötője épül itt. Több kilométer hosszú drótkötélpályán szállítják majd a Szovjetunióból a hatalmas tengerjáró hajókon érkező vasércet a kikötőből az öntödébe.
A gyártelep mellett óriási víztorony épül. Az olvasztónak rengeteg vízre lesz szüksége, mert a gépeket állandóan hűteni kell.
A vasmű egyetlen perc alatt kétszázötven köbméter vizet fogyaszt. Egy óra alatt kihörpintene egy kisebb folyót, a Sajót vagy a Hernádot. A Duna fogja szolgáltatni ennek a szomjas gyáróriásnak a vizet. A gyárban a hűtésre felhasznált víz nem vész kárba, mert az olvasztókban átforrósodott vízzel fűtik majd a lakóházakat. A lakóházak fűtőtesteiben lehűlt vízzel pedig majd a város környékének földjeit öntözik.
A Sztálin Vasmű az ország legnagyobb és legkorszerűbb üzeme lesz. A kohókat koksszal fűtik. Eddig minden magyar kohó drága pénzen külföldről behozott koksszal dolgozott. A Sztálin Vasműben már magyar gyártmányú koksszal fogják olvasztani a vasat. A hatalmas kohóban két nagy olvasztó csak a vasércet olvasztja. Az olvasztók termelése körülbelül kétszerese lesz bármelyik nagyolvasztónk termelésének. A kohómű mellett hatalmas acélmű épül. Az acélműben négy óriási Martin-kemence ontja a csillogó acélt. Az öntéshez nagymennyiségű villamosenergiára lesz szükség. Ezt látja el az Erőmű, amely nagyobb lesz, mint a Mátrai Erőmű.
Sokat fogtok még hallani Sztálinváros építőinek hősi tetteiről. Az ország apraja nagyja figyelemmel kíséri Sztálinváros hős építőinek munkáját, akik aranybetűkkel vésik be nevüket a magyar nép történetébe.
GAZDAG ERZSI – HÁZÉPÍTÉS
| Tégla téglára: kétszer egy, ily egyszerű az egyszeregy.Így megy reggeltől estelig. S a tégla számsor megtelik.Nem rejtvény, nem is számcsoda; egy fürdőszoba s két szoba. Előtér, tágas Bő kamra, mibe Fényes befőttes |
– S majd elfelejtem mondani, Piroska és a kis Jani.És Apuka is odatér, mikor munkából hazaér.Szalonnát szel és friss cipót, zsebébe csúsztat két diót. Anyuka így szól : S csipogva, mint a Tégla téglára: |
