Dunaújvárosi Hírlap – 1965. szeptember 3.

“Fel fiúk, csak semmi félelem…”

Szabálytalan tudósítás az évnyitó ünnepségekről

Reggel felébredtem és haragudtam a Napra. Van képe úgy ragyogni, mintha még ma is szünidő volna? Hát senkiben sincs egy cseppnyi megértés? Anyám sürgetett, gyorsan, gyorsan. Inget, nadrágot fel, nyakkendőt kötni, aztán alomars az évnyitóra. Az istenek haragjukban teremtették a szeptember elsejét. De menni kellett. Sok sorstársammal bandukoltam, mi tagadás, szomorúan. Új tanév, új tankönyvek vártak. Kezdődött az 1950/51-es tanév.
Reggel felkeltem. Milyen gyönyörűen ragyog a Nap. Mennyi megértés van, lám benne is. Senki sem sürget, mégis lázas izgalommal válogatok ingeim között. Sötétebb ruhát is veszek. Milyen szép az első szeptemberi reggel. Az év legszebb napja. Megyek az utcán, sötétkék-fehérbe öltözött gyerekek között, mintha közéjük tartoznék. Új tanév indul, évnyitó ünnepség van, és nekem tudósítást kell írni róla. Megkezdődik az 1965/66-os tanév.

Diákok a Ságvári Endre Általános Iskola lépcsõházában /1964
fotó: MTI/Fényes Tamás

Első kopogtató az igazgatói irodákban. Még nincs fél kinenc sem, de mindenütt benn vannak már az igazgatók, helyettesek. Irigylésre méltó sürgölődés. Zászlókat, mikrofonokat hoznak, visznek. S munka közben egy-két perc az interjúhoz:
– A Móricz Zsigmond Általános Iskolában végre rendezett udvar várja a diákokat. Kilencven elsős kisdiák kap ajándékot, emléket az ünnepségen. Közülük negyvenhárman a zenei tagozatra járnak majd. Két új pedagógust is köszöntenek az idén.
– A Vasvári Pál Általános Iskolában visszapillantanak az elmúlt tanévre. A vizsgákon 22 tanuló kapott kitűnő bizonyítványt, de 22 felsőtagozatos diákot osztályismétlésre utasítottak. Most kilencvennyolc elsős izgul az udvaron. És az igazgató meghirdeti az egész évre szóló tanulmányi versenyt.
– A Gorkij téren hetvenkét ízléses meghívó invitálta a legifjabbakat az ünnepélyre. Az udvaron, az igazgató üdvözli a gyerekeket.
– A gimnáziumban az igazgató 1100 tanulót köszönt. Versek, élménybeszámolóik, és az iskolai kórus műsora tarkítja az évnyitó ünnepség programját.
– A középfokú Kohó- és Gépipari Technikumban az idén már nincsenek elsősök. Mindössze nyolc osztály kezdi a tanévet. Itt a felsőfokú technikum diákjainak fogadására készülnek.
– A MŰM 316. számú Iparitanuló Intézet a város legnagyobb középiskolája lett. 1400 diákot hív a csengő. 31 szakmában kezdődik a tanítás.

Szép nyári élményekről sugdosnak a diákok. Többen mikrofont is kaptak, hogy mindenki hallja őket. A gimnázium egyik leány tanulója az NDK-ban járt. Élményeit papírról olvassa:
– Nyáron az NDK-ban voltam. Megismerkedtem az ottani fiatalok életével. A német fiatalok legkedvesebb szórakozása nem a mozi és a színház, hanem a camping. (Derültség a diáktársak között). A társaságot sem szeretik túlságosan. Motorkerékpáron, vagy autón legtöbbször kettesben mennek kirándulni. (Élénk hahota a hallgatóság körében.)
Vidám, humorérzékkel megáldott gyerekek.
Egy másik élménybeszámoló Agárdról szól, valahogy így.
– Napi kétórás előadás után csoportos foglalkozások voltak, ahol megvitattuk a problémákat és hozzászólhattunk a kérdésekhez…
Senki sem nevet. Pedig ha egy kicsit keserűen is, de nevetni kellene. Lám, az “élet” végérvényesen betört az iskolába. A szóhasználatban is. Mi felnőttek sem beszélgetni szoktunk, hanem megvitatjuk a problémákat. Nem véleményt mondunk, hanem csak hozzászólunk. Érdemes lenne ezt a problémát is megvitatni egyszer.
Így múlnak el az évnyitó pillanatai. De az évek is. A gimnáziumi ünnepségen látom az egy esztendeje végzett diákok egy csoportját. Egyetemre járnak, de eljöttek megnézni a mindig újakat. És hová mennek azok, akik harminc, húsz, vagy csak tíz éve végezték el a főgimnáziumot, reált, polgárit, vagy falusi elemei oskolát? Ők is ide jönnek. A Ságvári iskolában 2400 csemetét több mint ezer szülő kísért el az ünnepélyre, mert olyan szép, olyan meghitt ünnep ez a szeptember elsejei. Csak mi közünk lehet már hozzá? Legfeljebb annyi, hogy elkísérjük a gyereket az iskola kapuig, vagy még annyi sem. Egy-két kócos gyerekfej megsimogatásáig terjed a szeptemberi nosztalgia.

“Fel fiúk, csak semmi félelem…” szebb ünnep ez, mint a júniusi. Júniusban valaminek vége van. Szeptemberben viszont kezdődik valami. És a kezdet akkor is szebb, mint a vég, ha történetesen matematika órákról van szó. Milyen kár, hogy erre csak akkor döbben rá az ember, amikor már úgyis hiába. Erre is csak akkor.

M. M.

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.