Dunaújvárosi Hírlap – 1984. szeptember 04.

A LEGELSŐ NAP

A múlt héten még óvodás volt, tegnaptól pedig igazi iskolás Maróti Krisztina. A tanévkezdés előtti utolsó napokban lelkendezve emlegette óvodás élményeit, de titkon már vadonatúj orkánhuzatos iskolatáskájában rendezgette a füzeteket, a zsírkrétákat, színes ceruzákat. Mert Krisztina jó diáknak készül. Ezt már most az elején igen határozottan leszögezte. Biztosan tudja, hogy az órákon fegyelmezetten fog ülni a padban. És az évnyitón nem fog sírni, mint ahogy azt tíz évvel ezelőtt bátyja tette. Sőt! Kimondottan örül, hogy iskolás lesz! Megtanul majd írni, olvasni, mert most még csak a nevét tudja leírni, több betűt nem ismer. A számok világában már jártasabb: a minap egy sétán száznyolcvan gyereket számolt meg útközben.
Krisztinának már szinte mindene megvan, ami az iskolakezdéshez kell. Legjobban a világoskék köpenynek örül. Amikor megkapta, rögtön felpróbálta, és szinte le sem akarta vetni. Hátára vette a megpakolt táskát, és a tükör előtt illegette magát. Büszke volt arra, hogy ő már komoly iskoláslány.
De azért egy félmondattal bevallja, örül annak, hogy hetente csak egyszer kell hozni-vinni a táskát. Az iskolaotthon nagy előnye: délutánonként a leckét is megcsinálják, és otthonra már nem marad tanulnivaló. Sőt, a táskát sem kell naponta cipelnie. Mert azért nehéz ám az a táska, állapítja meg Krisztina. És a kék köpenyről úgyis mindenki tudni fogja, hogy ő már iskolába jár.

Tegnap reggel a város valamennyi iskolájában megkezdődött a tanítás. Az évnyitó ünnepségeket néhány helyen már a múlt hétvégén, pénteken vagy szombaton megtartották, több oktatási intézményben azonban hétfőn reggel, az órák megkezdése előtt került erre sor.

Az utolsó héten már számolgatta a napokat: hányat alszik még az évnyitóig. Aztán eljött a hétfő reggel. Korán és izgatottan ébredt, ünneplőbe öltözött. Magához vette a táskát, azazhogy csak vette volna, mert édesanyja kijelentette: ezen a napon ő viszi. A hatéves kislányt nehéz volt meggyőzni. Végül belenyugodott: nehéz “tudományát” cipelheti ő még éppen elégszer.

– sz –

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.