Dunaújvárosi Hírlap – 1964. június 30.
Vasárnap már reggel 8 órakor 26 fokot mutatott a hőmérő. Aki csak tehette, korán kelt, összecsomagolt és igyekezett víz mellé. Ezen a forró napon csak ott találhattak enyhülést a perzselő napsütés elől.
Irány a Balaton, a Velencei tó! A város autósai, motorosai alig várták már, hogy kinyisson a benzinkút. Hosszú sorban vonultak elé, hogy a vasárnapi túra előtt feltankoljanak – s mint az ételesdobozokban, a benzintartályban is – egy kis “hazaival” vágjanak neki a kirándulásnak.
Már a kora délelőtt benépesedett a Duna-part. A csónakház stégjéről éppen a Kohász kajakosai indulnak napi edzésükre. Nagy György válogatott versenyző, az edző irányításával Gárdai Rozália, a Szalmacellulózgyár ipari tanulója száll vízre. Tekintélyes edzésadagja lehet a fiatal kajakozónak, hiszen az 500 méter és a 2500 méter egyformán száma neki. A felkészülés mellett azonban délután fürdésre, pihenésre is sor kerül a víz partján.
Nemcsak a versenyzők, a “vadevezősök” között is nagy keletje van a kajaknak. Lukács János, a műszerüzem mérnöke és felesége a tassi zsiliphez készültek. A csónakjukban azonban hiába keresnénk a csomagokat, ők modern campingezők.
– Halászlét ebédelünk a csárdában, sokat napozunk, fürdünk – ismerteti a programjukat a fiatal mérnök, aztán beül a kajakba és ellöki a parttól. Szerencsés utat, kajakosok!
Szabadstrand a Kikötõi-öbölben /1964
fotó: MTI/Járai Rudolf
Nagy a nyüzsgés a dunai szabadstrandon is. Száll a labda, fröccsel a víz, hosszú sor kígyózik a büfé előtt. A horgásztanya alatt, a homokon nincs egy tenyérnyi szabad hely sem. Svarda Erzsébet, a KGMTI szerkesztője és Bíró Gizella, a Vasmű Műszaki Könyvtárának dolgozója először óvatosan kóstolgatta a pakurás vizet, de beljebb már nagy lubickolásba kezdtek.
– Estig itt maradunk – mondja Svarda Erzsébet. – Korán reggel megfőztünk, s lehoztuk az ebédet magunkkal.
A városi uszodában is rekordközönség volt június utolsó vasárnapján. Lantos Eszter, a kokszoló laboránsa csak ebéd után érkezett, s inkább a napozás, mint a fürdés kedvéért.
– Addig maradok itt, amíg a nap süt, este pedig moziba megyek a barátnőmmel – mondja.
– A délelőttöt hol töltötte?
– Kézilabdás vagyok ugyan, de kimentem a röplabda mérkőzésre. Sajnos, hiába szurkoltam a Kohász-fiúknak, kikaptak az Egyetértéstől.
Délután élénk szél kerekedett, s délnyugat felől haragos fekete felhőket hozott. Az időváltozás sok fürdőzőt megijesztett. Újvári László, a VILATI műszaki ügyintézője és családja is abbahagyta a kajakozást, de mire felértek, újra kisütött a nap. Letelepedtek a Vigadó teraszára, egy pohár sör mellé.
– Kilenc órakor mentünk le, s a Duna-parton ebédeltünk – számol be a délelőttjükről Újváriné, a 2-es óvoda óvónője. – Jó lett volna még a Dunán maradni, de már nem fordulunk vissza.
Asztaluknál összejön a család, a kis Gyuszika fagylaltot kap, a felnőttek pedig még egy pohár sört rendelnek a beszélgetés mellé.
Ezer néző övezte a labdarúgó-pályát, amikor a Kohász és a Borsodi Bányász csapata pontban 5 órakor megkezdte a játékot. Ha nem is volt nagyon magas színvonalú a játék, azért bőven akadt izgalom a mérkőzésen. Asztalos László fodrász városszerte ismert szurkoló. Aggodalmas arckifejezése éppen egy Bányász-akciónak szól, de a két Kohász-gólnak talán senki sem örült úgy a nézők közül, ahogy ő.
Lassan beesteledik, a nagy hőség is alábbhagy. A Vasmű utat sétálók lepik el. Aztán a televíziók köré ülnek az emberek, vagy szórakozóhelyre sietnek. Kigyúlnak a lámpák, a Vidám Park felől vidám zeneszót hoz a lengedező szél.
Fényképezte: Zsiday Béla
Írta: Zsiday Csaba
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
