ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 1978 / 2. füzet
VISY ZSOLT: Pannóniai limes-szakaszok légifényképeken

/részlet/

A Dunaújváros – Dunaföldvár közötti limes térképe

Intercisa-1. jelzőtorony

Néhány kőemlék lelőhelyét a közelmúltban sikerült azonosítani. Ezek egy része a Nyuli családtól került a Nemzeti Múzeumba 1910 táján.

A Nyuli Jánostól vásárolt kövek közül kettő olvasható, a harmadik olyan töredék, melyen az Aquincumtól mért távolság számadata hiányzik. Az olvasható mérföldkövek számadata 48.
A jelzett időben Nyuli Mártonnak és Jánosnak (testvérek) egymás mellett volt parcellája az egykori szőlőkapunál. Ez a hely jelenleg a Vöröshadsereg úti (Rendszerváltást követően már Aranyvölgyi úti – szerk.) benzinkút közvetlen közelébe esik. A szőlőkaputól bevezető út bal oldalán fekvő két első telek helyrajzi száma 1654 (megosztás előtti állapot) volt.
Nyuli Márton fia, Márton (szül. 1901., budapesti lakos) 1975. 7. 1-én a következőket mondta: emlékszik, hogy a szőlőkapu melletti telekből 1909-10 táján a következő dolgok kerültek napvilágra: egy kőoroszlán, egy kőszobor, egy vagy több betűs kőoszlop; az egyik oszlop fele a szomszéd, a dűlőút melletti parcellába ért át; a mérföldkő (vagy kövek) egy kútszerű üreg fölött voltak; ebbe az üregbe mintegy 10 méterre hatoltak le, de nem érték el az alját; az üreg átmérője mintegy 2 m volt, fala mintha ki lett volna égetve.
Ide kapcsolódik egy 1967 őszén az azóta elhunyt Nyuli Jánostól felvett adat (ő a fentebbi János fia volt). Ő az ő telkükön, de annak az északi szélénél egy általa földkútnak nevezett gödörre emlékezett. A kút részben átnyúlt a szomszédos telekre (Nyuli Mártoné). A telkükön, melybe szőlő sohasem volt ültetve, még a következő dolgok kerültek elő: a kúttól délnyugati irányban egy cca. 2×2 méteres, fenekén kőszerű anyaggal (terrazzo?) burkolt medence, egy oszlop, amelyet nem bírtak kiemeli. Valószínűleg ez az oszlop, vagyis mérföldkő került elő 1972 májusában az M3 épület nyugati oldalán, csatornaásás során. Sajnos a távolságadat nem olvasható a kövön.
A fenti adatok alapján felvetődik a kérdés, hogy ezek a mérföldkövek eredeti helyükön kerültek-e elő.
Módosítani kell a Béke téren álló két mérföldkőről korábban Fitz Jenő által mondottakat is. A két követ 1926-ban állították föl ezen a helyen, mégpedig a mohácsi vész 400 éves évfordulója alkalmából, II. Lajos király és serege pentelei állomásozásának emlékére. Ekkor véstek mindkét kőre egy-egy sík felületet, ahová márványtáblákat helyeztek el. Ezek a táblák idővel elpusztultak, de a kövek csaknem ugyanazon a helyen maradtak a modern város terének kialakításakor.
A kövek fölállítására már csak az idősebb emberek emlékeznek. Hekszi Ferenc (szül. 1888) és Nyuli Imre (szül. 1914) állítása szerint a két kő a Nyuli család egyik földjéből került előbb a Petőfi utcába, onnan pedig 1926-ban a mai Béke térre. A kérdéses telek valószínűleg a Nyuli család fent említett telke, ahonnan már négy mérföldkövet ismerünk, így tehát el kell tekintenünk attól a feltevéstől, hogy a két mérföldkő (“Lajos kövek”) eredeti helyükön állnának.

Az egyik Béke téri mérföldkő hátsó oldalának betűi

Itt említjük meg, hogy a Béke téri mérföldkövek felirata már teljesen lekopott. Az egyik kő hátoldalán azonban, nem sokkal a hengeres rész kezdete fölött négy betű olvasható, amely eddig elkerülte a kutatás figyelmét: TM/FP. A mérföldkő-lelőhelyek, amennyiben nem másodlagosak, az esetek nagy részében az erődök, jelzőtornyok közvetlen közelébe esnek. Ennek ismeretében feltűnő, hogy a benzinkút közelében 4 (6) mérföldkő került eddig elő. Azt is tudjuk, hogy ezen a ponton, amely a temető déli határától is mintegy 450 méterre van, római építményeket rejt még a föld. Az sem lehet véletlen, hogy ez, a római építmény pontosan a limes-út, és a mai faluból lankásan fölvezető egyetlen út kereszteződésénél van. Ezek ismeretében jogosan kockáztathatjuk meg azt a feltevést, hogy ezen a helyen állt az első jelzőtorony Intercisától délre. Feltevésünknek a távolságadatok sem mondanak ellent, mivel így ezek a következőképpen alakulnak:

Látható, hogy a 2-3. tornyok között 1100, a 7. torony és Annamatia között 1300 m van, de hozzátehetjük még, hogy Intercisától északi irányban is mintegy 1200 méterre van az első jelzőtorony, Annamatiától sem nagyobb a kérdéses távolság déli irányban. Feltűnő volna tehát, ha Intercisától délre az 1200 méterre levő Béke téri torony lenne az első, utána pedig mindössze 1100 méterre állna a következő. Látható, hogy az egyelőre még csak feltételezett, benzinkút melletti torony létét a távolságadatok összevetése nemcsak hogy nem vonja kétségbe, hanem éppen igazolja.

Mérföldadatok

Fitz Jenő idézett műveiben a 46. és 47. mérföldek közé helyezte Intercisát az eddig előkerült mérföldkövek alapján. Az újabb mérföldkövek adatai is ezt támasztják alá. A m. p. 45 falusi házban volt, a m. p. 46 Szalkon került elő, az egyik m. p. 47 a castellumból, a másik a temetőből. Ezek közül egyiknek sincs eredeti, elsődleges lelőhelye. Fentebb kimutattuk, hogy a Nyuli Jánostól vásárolt mérföldkövek lelőhelye eredetinek tekinthető. Ezek közül kettőn maradt meg a mérföldek száma: 48. A Dunai Vasmű és a Papírgyár között 3 újabb mérföldkő került elő 1972-ben. Mindegyiken 50-es szám olvasható.
A két mérföldkő-lelőhely távolsága kereken 4000 m, vagyis több, mint 2 római mérföld. A feltételezett I. torony és Annamatia porta principalis dextraja között (m. p. 55) 11 000 m van, ami 7 római mérföldnél mintegy 600 méterrel több. A m. p. 50 feliratú kövek lelőhelyétől ugyanez a pont 7000 m, ami mintegy 430 méterrel kevesebb 5 mérföldnél. Az adatok összevetéséből kitűnik, hogy az utóbbi áll közelebb a valósághoz, így ezt fogadhatjuk el.
Itt is fölvetődik tehát az a más esetben is elgondolkoztató kérdés, hogy vajon kerek mérföld értéknél állították-e eredetileg a mérföldköveket. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy a mérföldköveket szinte kivétel nélkül valamilyen objektum közvetlen közelében állították föl. Ez azt jelenti, hogy a mérföldkövek eredeti lelőhelye csak bizonyos közelítésben adja meg az Aquincumtól mért távolságot. Nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy a jelzőtornyok közelében fölállított mérföldkövekbe azt a számot vésték, amelyik mérföldegység tartományába esett az illető torony.
Összegezve: akár ez az oka a 48 – 50. mérföldeket jelző kövek távolságában való ellentmondásnak, akár az, hogy egyik, vagy akár mindkét lelőhely másodlagos, úgy gondoljuk, hogy a Fitz Jenő által meghatározott mérföld-egységek lényegükben helyesek.

Dunaújváros-Óváros, limes-út részlete HM-39685 (1961). A limes-út újabb, pontosan ismert szakasza a rácalmási vasútállomásnál kezdődik, és innen kezdve Dunaföldvárig pontosan ismerjük nyomvonalát, sőt kisebb megszakításokkal egészen Szekszárdig. Szekszárd-Kölked között is vannak adataink, de a nyomvonal ott kevésbé tisztázott. Adony-Szentmihálypuszta és a rácalmási vasútállomás között ugyan nincsenek teljesen pontos ismereteink, de csaknem biztosra vehető, hogy a római út a vasútvonal nyugati oldalán húzódó volt országút alatt húzódik. A kép a limes-út fehér sávban jelentkező vonalát mutatja Dunaújváros északi határában. Átmetszi a mai 6. út várost megkerülő, íves szakasza, majd egy tanya délnyugati sarkánál megtörik, ahonnan csaknem nyílegyenesen vezet a pentelei öbölhöz, hogy a Rácdombot nyugatról elkerülve Intercisába vezessen. Az eddigi megfigyelések megerősítették azt a véleményt, hogy a fontosabb római utakat mérnökileg tűzték ki. Erre elsősorban az utal, hogy bármennyire is figyelembe vették a terepformációkat, domborzati viszonyokat, az utak mégis egyenes vonalban haladtak, a kanyarokat éles törésekkel alakították ki. Mivel a limes-út menti jelzőtornyok létesítésének alapvető kritériuma a kölcsönös láthatóság volt, a töréspontoknál, vagy közvetlen közelükben rendszerint jelzőtorony is állt.	Dunaújváros-Óváros, jelzőtorony HM -39638 (1951). Az előző felvételen bemutatott út folytatása látható ezen a képen, a régi országút két oldalán. Az út déli oldalán levő kis emelkedésen, az út töréspontjától 470 méterre egy eddig ismeretlen jelzőtornyot figyelhetünk meg. A szabályos, négyzet alakú terület mérete mintegy 55X55 m. A két sötét keret kettős árokra vall, a belső mintegy 30X30 méteres területet zár közre. A középen látható fekete folt a toronyra utal. Igaz ugyan, hogy a kép alapján nem dönthető el, hogy fa- vagy kőtorony állt-e itt, de Marsigli jól ismert rajza alapján ebben az esetben is biztosra vehetjük, hogy itt is kőépítménnyel kell számolnunk. A következő felvételek ugyanis bizonyítani fogják, hogy ez a torony is beletartozik a jól ismert jelzőtornyok sorába, azokkal mind látványban, mind méretekben pontosan megegyezik. A jelzőtorony mintegy 1200 méterre fekszik légvonalban Intercisa castellumától, a beláthatóság is biztosított, így nem kell számolnunk közben további toronnyal.
Intercisa (Dunaújváros), castellum HM 39695 (1954). Intercisa castelluma, annak körvonalai az eddigi kutatások alapján viszonylag nagy pontossággal ismert. A kép így alapvetően újat nem hoz, de néhány érdekes adattal azért tud szolgálni. Az 1971. évi feltárások kimutatták, hogy a castellum oldalélei nem derékszögben találkoznak. A felvételen jól látható a castelum sötét sávban jelentkező árka, amely megállapításunkat támasztja alá. Talán még fontosabb a másik dolog. 1972-ben sikerült föltárni a délkeleti saroktorony megmaradt részletét, aminek alapján meg lehetett határozni az erőd hosszméretét. A castelum romboid formájából következik, hogy az északkeleti sarok kissé nyugatabbra fekszik a délkeletinél. Mivel a jelenlegi part és apraetoria-fronttal szöget zár be, számításunk szerint az északnyugati saroktorony sem pusztult el teljesen, sőt talán több megmaradt belőle, mint a délkeletiből. A felvétel ezt a – később bizonyítandó – feltevést alátámasztani látszik, mivel a kérdéses helyen szabályos körív-szakasz látszik.	Intercisa-2. 8. jelzőtorony, limes-út Radnai L., Arch Ert 1940. XVI. tábla. A csaknem 40 évvel ezelőtt közölt felvétellel érdemes ismételten foglalkozni. Az ábrázolt területen ma már Dunaújváros centrális része helyezkedik el. Radnai Lóránd az A-val jelölt tornyot és az ennek nyugati oldalán húzódó, Intercisa castelluma felé vezető limes-utat határozta meg. Ezzel az utóbbival a jelzőtoronytól délre egybeesett az akkori országút, tőle északra pedig egyenes meghosszabbításként világos sáv mutatja az elhagyott út nyomvonalát (B). A felvételen azonban egy másik jelzőtorony is látható a nyíllal jelölt helyen. Jól kivehető a torony fekete magja, körülötte a világos, majd a sötétebb négyszög. Az utóbbi az árok vonala. A torony oldalmérete mintegy 13 m. Nem lehet véletlen, hogy ezen a helyen épültek korábban is, később is a jelzőtornyok: biztosra vehető, hogy a római korban nemcsak a castellumba vezető út volt használatban, hanem a középkori országút (jelenleg Szórád Márton út) útvonala is.

Intercisa-3. jelzőtorony HM -39045 (1951).
A következő jelzőtorony jelenleg a Dunai Vasmű területére esik. Talán ezen a felvételen látható legtisztábban a jelzőtorony és árokrendszere. A torony az út nyugati oldalán helyezkedik el, ott, ahol az út enyhén kanyarodik. A torony helyzete másrészt bizonyítja, hogy a limes-út a látható országút alatt húzódik. Az északnyugat-délkelet irányú világos sáv alapján az is látható, hogy a tornyot a fennsíkból enyhén kiemelkedő hátság tetején emelték. A külső árok nagysága mintegy 55×55 m. Fentebb már utaltunk arra, hogy a jelzőtornyok egyik csoportja teljesen hasonló látványt nyújt, amiből következik, hogy ezeket azonos tervek alapján, egy időben építették. Ez a torony Marsigli 2. tornyával azonos, de a többit is kivétel nélkül be lehet azonosítani, néhányról képet is tudunk közölni. Mindebből az következik, hogy a Marsigli által megörökített képeken bemutatott tizedik torony nemcsak hogy egy időben épült, hanem méretben, kivitelben is azonos volt.

Intercisa 4., 5., 6., 9., 10. jelzőtorony, 3. őrtorony, limes-út, A, B, C, D utak. HM 39823 (1951).
A felvétel a mai Dunaújvárostól délre fekvő területet ábrázolja. Az észak-déli egyenes vonal a limes-út nyomvonalán haladó országút. A kép felső részében ebből nyugatra kanyarodó út a mai várost megkerülő útszakasz. A Marsigli 3 — 5. tornyokkal képünk 4-6. tornyai azonosak. A 4. már nincs meg, de a felvételen még kivehetők az árkok egyes részletei. Itt is megállapítható, hogy ezek a jelzőtornyok egymás pontos másai voltak, és hogy a legkiemelkedőbb pontokon épültek.
A képen azonban két más típusú torony is látható, olyan, amely látványban és méretben megegyezik a 8. toronnyal: 9., 10. Feltűnő, hogy mindkét torony védőárka rombusz formájú. Mindkettő mellett látható útnyom is, amelyek minden kétséget kizáróan egykorúak a tornyokkal. A 9. torony déli szélénél nagyjából kelet-nyugati irányú árok halad el, hossza mintegy 1750 m. Ismerve az egész Mezőföldre jellemző geológiai-földrajzi sajátságokat, teljes bizonyossággal kizárható ennek az ároknak a természetes eredete. Az árok nyugaton egy természetes völgybe csatlakozik be. Biztosra vehetjük, hogy az újkori analógiának megfelelően a római korban is út haladt az északi partján, annál is inkább, mivel az árok irányának keleti meghosszabbításában van a 3. őrtorony. Ez a kép jobb felső sarkában, kissé homályosan látható, egyetlen árokkal körülvett építmény, ma már a Dunai Vasmű salakdepóniája alatt fekszik hozzáférhetetlenül.
Mivel a 4-6. (és további) jelzőtornyokkal meghatározható út a jobban megépített, “modernebb”, kétségtelen, hogy a 8., 9., 10. jelzőtornyok és az ezekhez tartozó út a korábbiak. Annak ellenére, hogy a korábbi út pontos nyomvonalát nem tudjuk mindenütt meghatározni (beleértve azt a lehetőséget is, hogy helyenként megegyezik a későbbivel), utalnunk kell arra a két útnyomra, amely képünkön látszik.
A – Talán a C-útból ágazik le. A völgyet keresztezve a Dny-Ék-i irányú völgy nyugati szélén haladva a 9. jelzőtorony keleti oldalán egyesül a végleges limesúttal.
B – A 10. jelzőtorony keleti oldalán kétfelé ágazik a délről jövő út (D). A B-út, miután egy szakaszon nem látszik (ahol egyébként nagyjából egybeesik a mai dűlőúttal), a völgy északi partján bukkan föl, és a Dny Ék-i irányú völgy keleti partján halad kettős ívben észak felé. A kelet-nyugati irányú árok és út vonalától délre kettéágazik. Nyugati ága az árok keresztezése után becsatlakozik a limes-útba, keleti ága enyhén északkeleti irányban halad tovább.
C – Ez az út a 10. őrtoronytól északnyugati irányban halad a völgy nyugati partján a mai Nagyvenyim (Székesfehérvár) irányába.
D – A limes-út biztosan korábbi,  a 8-10. tornyokhoz tartozó nyomvonala.

Intercisa-6-7; 10. jelzőtorony, limes-út, D-út. HM-39817 (1951). Ez a kép az előbbi terület déli folytatását adja csaknem Annamatia castellumáig. A 6. és 10. tornyokról már fentebb szóltunk. Jól megfigyelhető, hogy a limes-út korábbi vonala, a D-vel jelölt útszakasz egészen az Annamatiába vezető völgy pereméig külön vonalon, a későbbi úttól nyugatra figyelhető meg, majd itt egyesülnek. Ugyancsak ez a felvétel adja a vitathatatlan bizonyítékot arra nézve, hogy ez az út a limes-út korábbi vonala, mivel jól látható, hogy a későbbi, végleges úthoz tartozó 7. torony (Marsigli 6. torony) nyugati árka megszakítja a D-utat, vagyis későbbi annál. A 7. torony, habár kissé homályosan látható a képen, látványban és mértében megegyezik a Dunaújváros-óvárosi, valamint a 2-5. jelzőtornyokkal. A kép délkeleti sarkában levő vízmosásos völgy északi partján őrtorony sejthető. Sajnos felvételünk minősége nem ad lehetőséget arra, hogy erről itt is megbizonyosodhassunk.