Sztálinvárosi Hírlap – 1957. április 24.

MEGSZŰNIK AZ “L” ÉPÜLETEK “GYERMEKELDORÁDÓJA”

Még 1953-ban, mikor az L-épületek falait építették, vittek oda műköveket, faragott díszítéseket, erkély oldalakat, betonlapokat, halomba rakták és sorsára hagyták. Gazdája akadt ezeknek a köveknek, mert a hatalmas gyereksereg birtokába vette, védelmezte – természetesen fakardokkal – felmásztak a tetejére és “enyém a vár – tiéd a lekvár” harci jelszó alatt évek során sikerült egy részét összetörni, de “megvédték” hősiesen a környékbeli gyerekek ostroma ellen. Mert jártak oda viaskodni a technikumi negyedből, a város más részeiről, sőt még Óvárosból is.

A “gyermekeldorádó” központja a széttiport műkövekkel

Hány szülő nézte félve-rettegve, hogy fiacskája mikor töri össze kezét-lábát a hepehupás köveken, és hány apró gyerek ment eszeveszetten sírva haza, hogy a lábára esett egy darab faragott díszkő, és hány gyereknek kellett megfoltozni kis nadrágját, mert a csúszkálások következményeként akkora lyuk tátongott rajta, hogy kéz legyen, amelyik meg tudja foltozni.
Ezer veszélyt jelentettek az elszórt betonkockák, gömbölyű betoncsövek, az éjszaka hazajáró “lelkeknek” is. Csetlettek, botlottak, bukdácsoltak és ha ráléptek egy-egy gömbölyű betoncsőre, akkorákat estek, hogy egy hétre betegállományba vonulhattak.
A szidalmak röpködtek fel és alá, de a kövek csak nem mozdultak el onnan. Egyszer-kétszer felcsillantották a reményeket, mert megjelentek emberek autóval és szerszámokkal, hogy rendet teremtenek, de ezek csak amolyan szalmaláng fellobbanások voltak. Sőt egy szép napon mély árkokat is ástak hozzá a távfűtési vezetékeknek. Úgy készült az is, mint a “Luca széke”. És most…

A távfűtési vezetékek építése befejezéshez közeledik	“Csákiszalmája”. Háttérben a gazdátlan betonkeretek (Bencsikné felvételei)

… most már halad a távfűtési vezetékek árkainak temetése, és hozzáfogtak a betonkockák, műkövek, faragványok eltakarításához is. Éppen ideje! Egy-egy műkő kifaragása rengeteg pénzbe került. Hány ember dolgozott rajta, hány ember fáradozott azon, hogy elkészítse, és eső áztatta, porlasztotta, gyerekek játékszere lett, hagyták széttiporni apró darabokra! Kidobták a pénzt az ablakon, a szemétbe, a mi pénzünket, az ország vagyonát! Hát ezért faragta a kőműves? Hát ezért hozták ide óva, vigyázva, hogy beletapossák a sárba? Éppen ideje, hogy végre eltakarítsák! Éppen ideje, hogy négy év után, négy hosszú esztendő után végre megszüntessék az L-épületek gyermekeldorádóját, hogy helyette parkok, pázsitok zöldeljenek és virágok nyíljanak a rosszemlékű pazarlások és pocsékolások földjén.

S. Sasvári György

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.