Dunaferr – 2011. február 4.
Bauhaus-örökség, Dunaújváros
“Az épület realitása nem a falakból és a tetőkből áll, hanem a térből, amiben élni fognak”
Lao-ce
Nyolcvan éve végzett a Bauhaus-iskola építészeként városunk első főépítésze és várostervezője, Weiner Tibor. Ki volt ő? Milyen iskola volt a Bauhaus?
Az 1900-as évek végéig az építészetben a historizmus uralkodott, majd a XIX-XX. század fordulója után megjelennek különböző művészeti irányzatok és mozgalmak (kubizmus, futurizmus, expresszionizmus, Art and Craft, Die Stijl), amelyek hátat fordítanak a klasszicizmusnak. Az XX. század elején az építészek és a művészek új utakon indulnak el. Jó példa erre Kazimir Malevics Fehér alapon fehér négyszög című munkája 1918-ban, azaz a semmiből akar új világot létesíteni.
Ebben a lázongó és forrongó művészeti életben keletkezik, ill. indul útnak egy új iskola, a Bauhaus. A Weimarban alapított iskola a Művészeti Iskola és az Iparművészeti Iskola összevonásával keletkezik, Walter Gropius irányításával. Céljuk az emberi környezet átalakítása a funkcionalitáshoz, a célszerűség és hasznosság keretein belül, historizáló építészeti elemek (antik oszlopok, timpanonok) nélkül. Képzőművészek és építészek jönnek ide tanítani és tanulni. Itt tanított Breuer Marcell Lajos, Moholy-Nagy László, Forbát Alfréd, Molnár Farkas, Kandiszkij, Johannes Itten, Mies van der Rohe.
Nemcsak épületeket, de bútorokat és berendezési tárgyakat terveznek és gyártanak; “vissza a kézművességhez”, vallják. A művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadékot kívánták áthidalni. Letisztítják, átgondolják és lerakják a formatervezés alapjait. Ezeket az alkotókat nevezhetjük a mai kor szóhasználatával designereknek, vagyis tervezőknek. “Az, hogy szép, előttünk nem absztrakt fogalom. Hogy valami szép vagy csúnya, azt szigorúan biológiai törvények határozzák meg. Egy tárgy, ami szerkezeténél és anyagánál fogva a legalkalmasabb ahhoz, hogy ember ráülhessen, az kétségtelenül szép szék” – fogalmaz Kassák Lajos.
A Bauhaus-iskolában végezte tanulmányait Weiner Tibor is, Dunaújváros első főépítésze. Walter Gropius meghívására Molnár Farkassal részt vesz a CIAM építészkongresszuson, és a Bauhaus iskola növendéke lesz. 1930. december 30-án kiállított diplomamunkáját Mies van der Rohe (az iskola harmadik rektora) írja alá. 1931-ben néhány építésztársával együtt a Szovjetunióba költözött, ahol a moszkvai műegyetem tanársegéde lett. Közreműködött Moszkva városrendezésében és a metró tervezésében. Részt vett később (1934-37) az Ural melletti ipari városok kialakításában. 1937-1939 között Párizsban élt. 1939-ben Chilébe emigrált (a háborús vizeken egy hónapig hajózva), és ott 1946-ig, mint önálló építész tevékenykedett. 1946 és 1948 között a Santiago de Chile-i Építészeti Egyetem tanára volt, ő rakta le a modernista építészeti tervezés alapjait, vallották tanítványai.
“A város nem szervetlen háztenger, hanem, egységekbe organizált szervezet. Egységei kialakítják a társadalmi együttélés első fokát, a családok közös érdekeinek kielégítését a nevelés, a kereskedelem, a szórakozás funkcióiban. Nagyobb közösségi megnyilvánulások színhelyén ezek az egységek egymással kapcsolatba lépnek. A közlekedés, az ünnep, a kultúra, a hatalom gyakorlása olyan funkciói a városnak, amelyek magasabb rendű gócpontjainak funkcionális alapjai. A város megközelítésének módja, a belső forgalom, a társadalmi élet gócpontjai felszabdalják a város területét, ezeken az adódó területrészeken kell a családi és az egyéni élet kívánságait kielégíteni. Lehet-e ennél tovább szervezni egy várost? Vajon el lehet-e jutni oda, hogy az egyéni élet minden árnyalatát figyelembe vegye a terv? Az emberek hangulatát, a különböző embertípusok különböző temperamentumát” – írja Weiner Tibor.
Weiner Tibor – A városépítés módszere
Dr. Weiner Tibor – Életmód és környezet kölcsönhatásai
1947-ben hazahívják, és megbízást kap egy új város tervének kidolgozására. (Persze az akkori vezetés árnyékában nehéz lehetett.) Ő alkotta meg a bauhausi minták és metódusok, valamint chilei pályájának előképe alapján a város urbanisztikai koncepcióját. A várost, mint organikus szervezetet értelmezte, és tervében a városrészeket mint sejtszerkezeteket fűzte össze, így élhető, emberközeli, ligetes, U-alakos beépítésű zöld terek sorozatából álló urbanizációs koncepciót valósított meg. Nagy művét, a főteret sohasem építhette fel, de a várost igen. Ebben élünk.
(Weiner Tibor 1950- től haláláig, vagyis 1965-ig Dunaújváros ipari és középületeinek tervezését végezte Dunaújváros főépítészeként. 1949-től tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1953-ban Ybl-díjat kapott.)
Amikor a Bauhaus-iskola 1933-ban a náci befolyás miatt bezár, az oktatók és tanítványok Amerikába emigrálnak, és építészeti hitvallásuk elterjed a világban.
Szabó Zsolt Róbert – építész
Weiner Tibor – A város és alkotója
Végh Árpád előadása
Végh Árpád designteoretikus a Lechner Tudásközpont Dokumentációs központjának építészettörténésze Weiner Tibor magyarországi munkásságát évek óta kutatja. Előadása bemutatja, milyen építészeti elvek, hatások érték Weinert, és miként próbált építészeti eszközökkel mindvégig egy élhető, működő várost formálni a semmiből.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
