Szabad Ifjúság – 1953. október 24.
Sztálinváros hősei
Harc a tűzállótéglagyár kemencéjében — a kohók tervteljesítéséért
(Tudósónktól.)
Tavaly november 7-én helyezték üzembe a sztálinvárosi tűzállótéglagyárat. E naptól kezdve a gyár csaknem száz méter hosszú alagútkemencéje szakadatlanul ontja a tűzállótégla ezer és ezer tonnáit.
Üzembehelyezték a Tűzállótéglagyárat
Egy idő óta azonban komoly rendellenességek mutatkoztak a termelésben. A műszaki vezetők ezért kioltották az 1400 fokos hőséget árasztó gázégőket és a kemence alatt húzódó csatornák vizsgálatánál megállapították, hogy a kemencefal 11 méteres szakasza erősen megrongálódott és ha nem javítják ki a hibát minél hamarabb, akkor az a veszély fenyeget, hogy megakad a termelés.
Sürgősen munkához kellett tehát látni, mert az üzem egyetlen műszakjának kiesése 60.000 forint veszteséget jelent s ami még ennél is több: akadályozza a kohászati üzemek munkáját. Nem lehetett megvárni tehát, amíg a kemence teljesen kihűl, hanem a már elviselhető hőségben hozzá kellett kezdeni a javításhoz. De vajjon lesz-e kőmívesbrigád, amelyik elvállalja ezt a munkát…?
Ezekben a napokban éppen az üzem területén dolgozott a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat Szekeres kőművesbrigádja. Barczi Mátyás, az üzem főmérnöke és Horváth József, a VKV művezetője őket kérte fel a munka elvégzésére. Szekeres István brigádvezető nem sokat gondolkozott a válaszon: vállalta a feladatot és utána egymásután jelentkeztek a brigádtagok is. A brigádot Nagy C. Károly fiatal kőművessel és öt társával erősítették meg.
Tűzálló téglák égetése az alagút kemencében /1953
Csütörtök délre már 70-80 fokra hűlt le a kemence. A megerősített Szekeres-brigád ekkor elhatározta, hogy négyes csoportokban dolgoznak. De ki legyen az első négy ember? Azoké a legtöbb kockázat, hiszen ki tudja, mi vár rájuk bent, a kemence forróságában. Szekeres István, Nagy C. Károly és a Szekeres-brigád két tagja jelentkeztek az első csoportba.
Amikor felrakták az állványokat, Szekeres intett, s az első négy ember, kezében kőművesszerszámokkal felkapaszkodott a létrán. Ott lépdelt közöttük Nagy G. Károly is. Ahogy feljebb ért a létrán, úgy verte ki a verejték. Végigsiettek az állványokon és megálltak a hibás falrész előtt. A boltozatról és az oldalfalakról égető hőség sugárzott. Nagy C. Károly gyorsan bontani kezdett, kalapácsa nyomán hullott a téglatörmelék.
Eltelt egy perc, két perc, három perc… Egyre tűrhetetlenebbé vált a forróság. Úgy érezte, nem kap elég levegőt és a tárgyak körvonalai elmosódva táncoltak szeme előtt. Oldalt nézett, látta, hogy társai ütemesen dolgozak. Ő sem maradhat el mögöttük. És ahogy egyre jobban belemerült a munkába, nem érezte már annyira az alagút tüzes lehelletét. Hirtelen hátbabökte valaki. Szekeres volt. A többiek kifelé tartottak, intettek neki: gyerünk. Még egykét kalapácsütés, azután Nagy is lesöpörte a tégladarabokat, elindult a többiek után.
Nehéz, bódult fejjel ért ki a szabadba. Szeme égett, kimerült, de valahogy mégis könnyűnek érezte magát, mert tudta, hogy becsülettel elvégezte, amit rábíztak. A többiek közülsereglették őket, a hőségről kérdezősködtek.
– Ki lehet bírni – intett Nagy és a második csoport már indult is a nyomukba, hogy tovább folytassa a megkezdett munkát. Egész nap és egész éjszaka dolgoztak így. Félórás pihenés után Nagy is, mint a többiek, vissza-visszatért a kemencébe És mire a felkelő nap első sugarai bearanyozták a sztálinvárosi lakóházakat, a gyárépületet, a brigád elkészítette az új záróperemeket, kijavította a rongálódásokat. A munkát a nehéz körülmények ellenére, a vállalt 48 óra helyett 24 óra alatt végezték el. Vége volt a hősi munkának, a fiatalok pihenni mehettek volna. De Nagy, Jederán és a többi fiatal mást határoztak.
– A martinnál még félnapi munka van hátra. Csak nem hagyjuk a jövő hétre, hiszen akkor elmaradunk.
És az átdolgozott éjszaka után sem mentek pihenni, hanem előbb ezt a munkát is elvégezték.
Így állta meg helyét becsülettel a tűzállótéglagyár kemencejavításánál Nagy C. Károly és a többi hős kemencejavító. Nekik is köszönhető, hogy néhánynapi állás után megindult a termelés az üzemben és azóta újból ontja a tűzállótéglát kohóinknak, martinműveinknek.
Dézsi Lajos
Felhasznált képek forrása:
40 éves a Dunai Vasmű
