Béke és Szabadság – 1950. december 15.
A DUNAI VASMŰ – A BÉKE MŰVE
A Dunai Vasmű ötéves népgazdasági tervünk kulcskérdése, országunk szocialista iparosításának alapja, honvédelmünk megerősítésének és a béke védelméért folytatott harcunknak egyik döntő eszköze. Erről beszél a dunapentelei Dunai Vasmű egyik békebizottságának elnöke, Haszán Mihály építőmunkás, főmunkavezető is az üzem mellett épülő új munkásvárosban, ahol épület épület után úgy nő ki a földből, mintha húznák. Megtisztelő kitüntetés, becsület és dicsőség dolga résztvenni ebben a munkában, a béke nagy művének építésében. A Dunai Vasmű dolgozói tudják, hogy a béke művét építik és ez megacélozza őket.
A dolgozók egyik csoportja nagy figyelemmel hallgatja a békebizottsáq elnökét. A békéről, a béke megvédéséről szóló újságcikket olvas fel.
Nagy a forgalom a Vasmű Népboltjában. Rántott szelet, tört burgonya volt az ebéd, utána még sajtot, cukrot, cukrászsüteményt vásárolnak a dolgozók.
– Íme, ez a béke műve – mondja Haszán Mihály békebizottsági elnök, aki a dunapentelei úttörők közül való. Oláh Lajos üzemi párttitkárral ketten jöttek le elsőnek dolgozni.
Munka közben jólesik egy csésze forró tea Bogda Júlia baranyamegyei, diósviszlói lánynak. Budapesten a vöröskeresztes kollégium hallgatója volt, önként jelentkezett Dunapentelére. Miért? Öntudatos hangon, röviden válaszol a kérdésre: “Dolgozó népünk vezére, Rákosi Mátyás mondotta, hogy az ifjúság jelentkezzen a Dunai Vasmű építésére. Eljöttem, mert Rákosi Mátyás hívott bennünket.”
