Dunaújvárosi Hírlap – 1977. július 05.
Biztos előrejelzés csak utólag adható…
Egy nyári hétvége
Nyár van.
Legalábbis annak kellene lennie: a nap már tekintélyes távot maga mögött hagyott a Ráktérítőtől az Egyenlítőig ívelő útjára, ami ránk nézve annyit jelent, hogy a nyári napsütés, a nyári izzadás, a nyári szenvedés kellős közepében élünk.
A gyerekek ki sem jönnek a vízből…
Csakhogy a dolog mégsem egészen így áll: ha szenvedünk is, nem minden esetben a melegtől szenvedünk. Inkább attól az idegőrlő bizonytalanságtól, ami a múlt hét végére is olyan jellemző volt: az ember elindul otthonról ingujjasan, hiszen a fénnyel áthasított levegő nyárias derűt ígér. Elképzelte, hogy munkája végeztével kifekszik a strand agyagos talajára, vagy kiül az Arany Csillag Szálloda teraszára napozni – képzeletben már érezte is kitüzesedni a bőrét. Ám alig ért be a munkahelyére, alig közölte tervét a munkatársaival, az ablakon át kinézve máris mit láthatott? – a nagy ígéretű napsütés megbukott, s átadta helyét a borulásnak.
De tegyük fel, hogy süt a nap. Száz ágra.
Dől a meleg, dől az izzadtság! Az ember menekülne ki a szabadba, a hűvös lehelletű vízpartra, vinné az egész családját egész napra, és lehetőleg társaságot is. Felhívná valamelyik ismerősét, találnának ki közösen valami okosat az idő agyonütésére, de nem veszik fel a telefont: nyaralni ment talán? Mégiscsak befizette azt az utat a jugoszláv tengerpartra? Vagy egyszerűen megint rossz a telefonja? S ha egyszer felvette, akkor miért csapja le? Hőgutát kapott talán ebben a melegben?
Egyszóval: úgy tűnik, ezeken a nyári hétvégeken teljes a bizonytalanság.
A napozás önmagában nem elég
Panaszkodik szombat délután három óra után Csepi Károlyné, a Dózsa II. városrészben megnyitott élelmiszerüzlet vezetője: a pénteki 60 ezer forintos forgalom alapján bőven rendelt mindent szombatra is, aztán a nyakán maradt több száz liter tej, több száz kiló kenyér – az emberek alighanem már reggel kihúzódtak a telekre, kevesebbet vásároltak. Panaszkodik Vígh György, a Bisztró üzletvezetője vasárnap délben: a szokásos tejmennyiségnek többszörösét adták el vasáranap délelőtt, egyik pótrendelés a másikat követte. Úgy látszik, az emberek meggondolták a dolgot, mégsem mentek ki vasárnap a telekre.
A vízparton gyorsabban barnul a bőr
Lehet így tervezni? Érdemes most egyáltalán tervezni?
Ezeket a kérdéseket az elmúlt hét végén többek számára is feltettem, s a többsége azt válaszok bizonyította, hogy vannak esetek, amikor mégiscsak lehet. Hamvas Rezsőné lehozta például a kislányát szombaton délután a strandra, mert az uszodában nagyon megszerette a vizet a kicsi, s valóban egész délutánig ki se jött a vízből, mialatt Hamvasné végre nyugodtan beletemetkezhetett kedvenc regényének olvasásába. Hasonló eredményről számolt be Tóth László és Kiss Lászlóné is, csak két, illetve három gyerek magaviseletével támasztva alá az érvelést: a víz hűsítő közelsége csodálatos hatással van a gyerekekre, úgyszintén napsütésnek kifeszített hasakra és hátakra, amelyeknek bőre – elnyelve a víztükör által viszavert fénysugarakat is – sokkal gyorsabban barnul. Közben olvasok, rádiót hallgatok, a napozás önmagában nem elég.
Néhány száz méterrel odébb, a kajakosok táborában szintén úgy tűnik, hogy a tervek és a vágyak rendre megvalósulnak ezen a nyári hétvégén: Takács Mária és Jávor Lilla, az egyik pécsi sportiskola kajakosai – csakúgy, mint tavaly – ezúttal is jól érzik magukat a dunaújvárosi kajaktáborban, s edzőjük, Csaba András is elégedett: “Látja, bekiabáltam a négyes rajtszámú versenyzőnek, hogy emelje fel a fejét, és alighogy felemelte, máris előrehúzott a második helyre, ha kis szerencséje lesz, még első is lehet. Hiába, a lehajtott fej összepréseli a tüdőt, így nem lehet versenyezni, ezt annyiszor elmagyaráztam már neki…”
A kajakosok elégedettek
S ha már így alakult, folytassuk, illetve fejezzük be ezt a hét végi sétát egy olyan adattal, ami egészen megbízható. Tóth Károly, a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat dolgozója kezeskedik érte: a különböző vendéglátóipari egységekben a hullámszerűen érkező, egyszer tömegekben ostromló, máskor éppen csak szállingózó vendégek nem egészen folyamatos, nem egészen egyenletes ellátásban részesültek, bár az átlagosnál mindenképpen jobban, kivételesen besegített ugyanis a FÜSZÉRT is, így összesen 1200 láda palackozott sör és 110 hektó hordós sör állt rendelkezésre, aminek a javarésze el is fogyott.
Híreink szerint a vízellátás kifogástalan volt, és a vízirendőrök sem kerültek komolyabb összeütközésbe a fürdőzőkkel.
Hát ez történt többek között az elmúlt hét végén. Hogy a jövő hét végén mi lesz, az persze ezek alapján még teljesen bizonytalan, azt senki sem láthatja előre, hiszen – a meteorológusok szerint – biztos előrejelzés csak utólag adható…
K. J.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
