Fejér megye múltja írott emlékekben – 1962
SZÓRÁD MÁRTON ELÍTÉLTETÉSE
| 1837. április 21. | SZÁL: Fejér vármegye törvényszékének iratai. 705. sz. |
Tekintetes Nemes Fejér Vármegyének 1837. április 21-én folyt Törvényszéke
Mely alatt
Szórád Márton Duna Pentelei Zsellér,
Précsényi Pál telkes jobbágy,
Szlávik Márton zsellér,
Bekenye János telkes jobbágy,
Székelyi István kis házas zsellér,
Kovács Ferenc, Jurinka István telkes jobbágyok mindnyájan Duna Pentelei lakosok, mint vasban álló lázítók ügye rövid úton vizsgálóra vétetvén.
Ítéltetett.
Minekutána a tiszti vizsgálatokból és e tárgyban rendelt megyei kiküldöttség hivatalos jelentéséből és azok mellé csatolt tanúk vallásából is kitűnne, hogy Szórád Márton első rendbeli vasban álló még a múlt esztendőben a város lakosait a városházhoz öszve csődítvén, hol az úrbéri törvénycikkelyeket felolvastatta. És midőn a 8. törvénycikkely olvastatott, mindegy 300 főből álló jelenvoltakat az 1. alatti tanúvallomás szerint ingerlőleg felszólította, ezeknek ezen törvénycikkelyeket fonákul magyarázván, alaptalan ígéretei által kecsegtetve annyira fellázította, hogy ezek azt hitték, hogy az egész határ közöttük fel fog oszlatni, sokan telki illetőségeiket vetetlen hagyták azon remény fejében, hogy ezeknél több és más földeket nyerendenek, eképp földjeik gyümölcsöztetésbeli hasznaikat többekkel elvesztetvén lakostársait károsította. Úgyszinte, hogy a régi szerződés az elöljárók gondolatlansága miatt kicsikartatott a községtől, továbbá, hogy a jegyző a község korcsmáját a bíró pedig a város határát az uraságok által elfoglalni engedte, ezeket gyalázván kisebbítette.
Modrovich Ignác szolgabíró hivatalos lepecsételt levelét, mely Fejérvárra utasíttatott, Précsényi Pállal egyetértve, mintha azon levélbe a község java ellen intézett dolgok foglaltatnának, a községet fellázítván, a megyei tisztviselői tekintet és hivatalos levelezés szentségének megsértésével feltörték, és felolvastatták, sőt mindezen tettek következésében Modrovich Ignác szolgabírói tiszti jelentése szerint annyira ingereltetett a nép, hogy midőn a vétkesek büntetés végett befogattattak, csak a városban lévő katonaságtól való félelem tartóztatta vissza azt, hogy a befogadtattak kiszabadítások tekintetéből azokra reá nem törtek. Az előljárókat a város tőkepénzeinek felmondására erőltetni kívánta, hogy eképp célba vett képzelt helytelen és alaptalan keresetét indítványba tehesse. Még ez mint minden jobbágyi tiszteletet levetkezett polgár azzal is vádolatott, hogy a felség személyét vakmerő kifejezéssel illette volna, azonban erre nézve csak egy tanú lévén, tökéletes világosságra nem hozattathatott.
Szlávik Márton, ki szinte annyira elvetemült, hogy a nagyszámú nép jelenlétében a városházánál fennszóval merésztette kikiáltani, amint ez a kiküldöttségi és tiszi jelentésből, a tanúvallomásokból, sőt még Précsényi Pál önvallásából is kitetszik, hogy ez a császár és fejedelem jó, mert ez adta nékünk az igazságot, a boldogult nem jó volt, noha ezen szavai a most uralkodó fejedelem iránti jobbágyi bizodalmát mutatja, minthogy azonban ezen mondásában a boldogult fejedelem ellen kifejtett szavaival arra célzott, hogy eképpen a közcsendességet még inkább háboríthassa, nyilván kitűnik, hogy ezen pajkos, sőt vétkes kifejezése által a nép lázítására célzott, ami annál inkább terheli, minthogy ezt megyei tisztviselő, járási főszolgabíró jelenlétében merészlette mondani.
Továbbá szintén kivilágosodván miképpen Rekenye János, aki azon hamis állításával, mintha a bíró által előadott contractus az őbírósága alatt nem lett volna, mint bíróságot viselt, köztekintetben lévő ember (de ki írást nem tudván eképp azon contractust nem olvashatta, és nem is esmérhette) mégis azon nyilatkozással némiképp a népnek békétlenségre és gyanakodásra okot adott, valamint Székelyi István az előbbiek vakmerőségét követve, nem adván semmi tekintetet az előljáróságnak a község jelenlétében az (alatti tanúvallatás szerént az előljárókra értve kiáltozta):
– Ki kell vetni a vén kutyákat!
A fentebb előadottaknál fogva Szórád Márton, aki jobbágytársainak fellázítója, károsítója, az előljáróság megvetője, és vétkesen alacsonyítója, a megyei szolgabíró levelének feltörésében fő vétkes, a belső csendesség ily háborítója, és ezen halmozva elkövetett vétkek fő indítója, befogattatásától számlálandó két esztendei, hetenként két napi böjtben eltöltendő rabságra, fertályonként 25, öszvesen 200 pálcaütések elszenvedésére.
Précsényi Pál, mint Szórád Márton segéd és legvétkesebb bűntársa a földesurasági kötelesség és tartozó tisztelet megvetője, a népnek az elöljáróság ellen volt lázítója, betegsége állapotja miatt testi büntetéssel nem illethetvén 1 és fél esztendei hetenként két napi böjtben eltöltendő fogságra.
Szlávik Márton vásban álló a főszolgabíró előtt tett vakmerő és vétkes kifejezéséért, mellyel a népet lázította, testi gyengesége miatt testi büntetés alá nem vétetvén más napól számítandó fél esztendei és hetenként két napi böjtben kitöltendő rabságra.
Rekenye János vasban álló, ki az elöljáróság tekintetét megvetvén, magát mint azoknak megbántója és lealacsonyítója fenyítékre méltónak tette. Úgyszintén Székelyi István vasban álló az elsőbbnek öregsége, a második testi hibája miatt pálca ütésekkel nem terheltetvén 14 napi fogságra ítéltetik.
A rabtartásbeli költségek megtérítésében kiki magáért marasztalván.
Zlinszky
Szórád Márton zsellér dunapentelei lakos a falubeli jobbágyoktól erőszakkal elvett jobbágyföldek visszaadását és a zsellérek földhözjuttatását követelte hivatkozva az 1744. évi szerződésre. 1836. dec. 4-én kb. 300 jobbágy jelenlétében a helység jegyzőjét kényszerítette az 1836. évi törvénycikkek felolvasására s ennek megtörténte után semmisnek nyilvánította jobbágytársai helyeslése mellett az 1808-ban kierőszakolt úrbéri szerződést. Szórád és társai nagyon súlyos büntetést kaptak.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
