Dunaferr – 2007. március 23.

ÖSSZEÉRT A HÍD

Hordógurítási ünnep

Egyszeri, megismételhetetlen ünnepségre voltak hivatalosak március tizenötödike előtt Dunaújváros és a környékbeli települések önkormányzati vezetői. Mint ahogy megírtuk, azépülő híd utolsó elemét még decemberben a helyére tették az építők. Mára végleges szerkezeti állapotába került a híd. Az építők hagyományaik szerint söröshordót gurítottak végig az akadálymentes hídon, megünnepelve ezzel tervezők, mérnökök, munkások látványban is rendkívüli teljesítményét.

A Hídépítő Zrt. nevében Apáthi Gyula vezérigazgató köszöntötte a vendégeket. A Duna Új Híd Konzorcium nevében dr. Tímár Gyulaelnök hangsúlyozta, hogy a dunaújvárosi Duna-híd elkészült, azt már csak fel kell öltöztetni. Megköszönte a hídépítők munkáját Rauf Pál, a Híd Egyesület elnöke, majd elmesélte, hogy pontosan tíz éve, 1997-ben szervezett az egyesület egy hajóra konferenciát. A Dunán ringatózva nézték meg a leendő híd helyszínét, és lám, az álom Dunaújváros és a környékbeli települések lakóinak örömére, valóra vált. Nagy ívű gondolatokkal kötötte össze az álmot a valósággal dr. Kálmán András, Dunaújváros polgármestere. Hangsúlyozta, hogy ez a híd a nagy magyar álom, a Graz és Nagyvárad közötti új közlekedési folyosó fontos eleme, amely összeköti Pannóniát és Hunniát. Megmutatja ugyanakkor a magyar valóságot, a magyar mérnökök és munkások alkotóképességét.
A köszöntők után építők és vendégek közösen tették próbára a hidat. Átsétáltak a túlpartig, ahol egy nemzeti színűre festett hordó várakozott a gurításra. Állítólag sör is volt benne, de csak akkor gurult, ha gurították. Elsőként a polgármesterek feszültek neki, majd gördítettek rajta a tervezők, a kivitelező mérnökök, és végül az építők juttatták el a túlpartra.

Még séta közben beszélgettünk tervezőkkel és kivitelezőkkel a híd gondolatban való megszületéséről és valóságáról. Elsőként dr. Tímár Gyulát, a Vegyépszer Zrt. vezérigazgatóját kérdeztük meg, mit szólt a kosárfülű híd ötletéhez?
– Amikor meghallottuk, hogy itt híd épül, az első gondolatunk az volt, hogy a Hídépítő Zrt.-vel közösen megpályázzuk a kivitelezést. Nagyon sokat dolgoztunk a tenderen. Megtiszteltetés számunkra, hogy el is nyertük. Nem idegen a hídépítőktől ez a technológia. Több alkalommal készítettünk hídszerkezeteket a parton, majd tettük a helyére. Ez a híd építésének első percétől óriási kihívást jelentett. Európai, sőt világviszonylatban is egyedülálló teljesítmény, hogy ekkora tömeget úsztattunk bárkákkal a helyére.

Világrekorder és nagyon szép

– Milyen érzés látni, és itt sétálni a hídon?
– Kistestvérét Sárváron megépítettük, és átadtuk. Ez a híd annak gigászi változata. Nagyon örülünk az eseménynek, ennek az ünnepnek. Végül is az itt dolgozó kollektívát, kollégákat, munkásokat ünnepeljük ma, ez az ő ünnepük, és a mi örömünk.
– Engedjen meg egy személyes kérdést! Melyik a kedvenc hídja?
– Nagy választás elé állított. Soviniszta vagyok, most ez a híd a kedvencem, most ennek a hídnak örülök a leginkább.

Hordót gurítottak Először mehetett át a közönség (is) tegnap az épülő hídon Pekarek János – Dunaújváros Megrendezték a hordógurítási ünnepséget tegnap a dunaújvárosi hídon. Az építők munkáját köszöntő ünnepségen a környék hivatalosságain kívül annak apraja-nagyja is részt vehetett. Jelentjük, tegnap átmentünk a dunaújvárosi hídon vagy ezren, oda-vissza. Jó háromnegyedórás séta ez, amiért bőven kárpótol a kilátás, valamint maga a híd látványa, még így, csak majdnem készen is. Visszafelé jövet többen érthetetlen módon egy söröshordót gurítottak maguk előtt, jó ászokkal telit, ahelyett, hogy azonmód csapraverték volna, de ez a tömegben nem tűnt fel senkinek. Komolyra fordítva a szót: ha a hídavatás nem is, de a hordógurítási ünnepség már megvolt a (mondjuk el más sorendben) dunavecsei, kisapostagi, illetve dunaújvárosi hídon. Ahogyan ezt a meghívottak és érdeklődők népes serege előtt dr. Tímár Gyula, a Vegyépszer vezérigazgatója mondta: a híd már kész, csak fel kell öltöztetni. Dolgoznak is rajta tempósan, festik, csiszolják, szépítgetik. Csapra nem ezt verték Szerkezetkész – ez a legpontosabb meghatározás a dunaújvárosi híd pillanatnyi állapotára, azzal együtt, hogy sok helyen már festik, csiszolják az igen látványos, gyorsan készülő építményt Fotó: Lázár Zsolt Apáti Endre, a Hídépítő Zrt. elnök-vezérigazgatója kissé részletesebben utalt a hagyomány gyökereire: ez a házépítők bokrétaünnepével rokon, akkor kerül rá sor, amikor a híd elemei összeérnek, vagyis egy hordót át lehet gurítani rajta egyik parttól a másikig. Apáti kezdő építésvezető korából származó adomával is megtoldotta beszédét. A hagyomány kezdete ugyan a középkor homályába vész, de legújabbkori magyarországi újjáélesztése ismert: 1974-ben az algyői Tisza-híd építése közben elevenítették fel a szokást, igaz, némi zökkenőkkel. Az akkori hivatalosságok ugyanis nem bírták kivárni az előre meghirdetett kezdési időpontot, ezért a hordót gurító tömeg fönn a hídpályán találkozott szembe a forró aszfaltot a kedvükért hűtő négy locsolóautóval… Ezek után már szinte természetes, hogy a Tisza fölött átgurított, meszsze környéken egyetlen elérhető hordó, erősen felhevült és felhabosodott sört az építők nem tudták csapra verni. A dunaújvárosi hídnál (talán Apáti rutinjának köszönhetően) ilyesmi nem fordult elő. Miután a két vezérigazgató, valamint Rauf Pál, a Híd Egyesület elnöke és dr. Kálmán András dunaújvárosi polgármester is elmondta rövid beszédét (a kisapostagi és a vecsei polgármestert nem szólították a dobogóra), a nép és képviselői átsétálhattak a hídon. A Pannóniától Hunniáig vezető úton aztán megtapasztalhattuk, hogy egy hordót ugyan már át lehet gurítani a hídon, de azért folytonossági hiány még tapasztalható néhány helyen az úttesten. Ezeket a sétálók útjába ideiglenesen lefektetett acéllemezekkel tették járhatóvá. A vecsei hídfőnél Kálmán András döntötte oldalára a nemzeti színűre festett (és príma ászok sört tartalmazó) alumíniumhordót, s az első tíz méteren ő is görgette tova – emelkedőnek fölfelé. Itt vált érthetővé a Hídépítő elnök-vezérigazgatójának még a nyugati parton elmondott mondata: ő nem ünnephez., hanem komoly fizikai munkához öltözött, mert a hordógurítás az. A híd lényegében már kész, csak fel kell öltöztetni – fogalmazott a meghívottak, érdeklődök népes tábora előtt Tímár Gyula fotó: Lázár Zsolt Ekkor már Molnár Gyula dunavecsei és Schreiner Béla kisapostagi polgármester is kivehette a részét az ünneplésből, hordógurítás formájában. Az összesen ezerhatszáz méteres hosszon az építők, a tervezők közül is sokan besegítettek a hordó mozgatásába – ám a parton természetesen egy másikat vertek csapra az ünneplők. Megjelent: Fejér Megyei Hírlap – 2007. március 14.

Az ünneplők között találkoztunk Horváth Adriánnal, a híd tervezőjével, a Főmterv Zrt. vezető szakemberével. Tőle azt kérdeztük, miért kosárfülű hidat rajzoltak a Duna fölé.
– Volt már korábban egy érdekes munkánk. Azt kérték, tervezzünk a Rába fölé, Sárvárnál egy szép hidat. Belső pályázaton készült a százhúsz méteres ívhíd első rajza. Bár látványában hasonló a két híd, de szerkezetileg nem azonos. A Duna-híd tervezésére hirdetett pályázatra alternatív megoldásokat is lehetett javasolni. Nem az én fejemből pattant ki a kosárfülű híd ötlete. Kollégáim, László Viktor és Nagy Zsolt kezdett a híd látványán dolgozni. Látványos, a funkciónak megfelelő, ugyanakkor gazdaságosan megépíthető hídról gondolkodtunk. Lehetett volna ferdekábeles hidat tervezni, hasonlót az MO autópálya északi hídjához. Borzalom lett volna ide, a felsővezetéket tartó oszlopok közé százhúsz-százötven méter magas pilonokat letenni. Tudtuk, nagyon jó megoldás lehet ebben a nyílástartományban az ívhíd. Számomra különlegesség ennek a hídnak az építése, ahogy a technológiát végigterveztük a kivitelezővel. A kihívás az volt, hogyan lehet ekkora tömeget a Dunán beúsztatni. Különös érzés volt, amikor mint tervezőt kértek, mondjam meg, tényleg mehet vagy nem. Talán érthető, nyugodtan bólintottunk rá, hisz mindent megvizsgáltunk, ami megvizsgálandó volt. Mindent ellenőriztünk, mindent átszámoltunk, mégis mindenkiben volt egy feszültség. Ha valami hiba csúszott volna be, negyven-ötven ember (köztük mi is) meghal. Pályám során, az elmúlt huszonhét évben soha nem éreztem hasonló feszültséget, hisz nem volt ilyen kockázatos tervem. Aztán végigélveztük a munkát. Az építők feszes pontossággal tették a dolgukat. Miután benn volt a híd, este, háromnegyed kilenc körül, az asztalnál oldódott a feszültség, bennünk, tervezőkben és kivitelezőkben egyaránt. Ezekután látni a Duna fölött a hidat, csodálatos érzés és nagy öröm.
– Melyik a kedvenc hidam? Megadatott, hogy a világ híres hídjait megismerjem. Jártam Japánban, a világ leghosszabb hídján, az Akashi Kaikyon és Dániában, az Oresund hídon. Mégis, olyan szép hidat, mint a Szabadság híd, sehol nem láttam. Neves tervező kollégám jegyezte meg egy alkalommal, a Szabadság híd méltó a budapesti hidakhoz.

Így épült a Pentelei híd – Dr. Imre Lajos hidász mérnök és grafikusművész rajzai

A híd lemezein még láthatók a feliratok, számok, jelek. Hamarosan útburkolat takarja be mindet. A dunaújvárosi Duna-híd-beruházás főmérnökétől, Szalay Tibortól azt tudakoltuk, hogy milyen munkálatok következnek a hídon a június végi átadásig:
– A híd összeért, akadálytalanul közlekedhetünk rajta. Most már a híd felöltöztetésén dolgozunk. Helyükre kerülnek a korlátok, kiépítjük a világítást, elkészülnek az útburkolatok, és a végső színét is megkapja. A kosárfülnél már látszik, fehér színű lesz. Nekem ez a legszebb híd – intett tekintetével a Duna felett feszülő kosárfülek felé. Hozzátehetjük, nekünk is ez a legszebb híd a Dunán.

mára

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.